Sok gyerek hosszú kívánságlistát gyárt, és hosszasan tudja sorolni, hogy mi mindent kér a nyuszitól. Egyfelől a fogyasztói attitűd és birtoklási ösztön fordítja ki az ünnep valódi tartalmát, másrészt sok szülő túlságosan óvatos a húsvéti történet elmesélésében, úgy gondolja, nem való gyermekek előtt kivégzésről és halálról beszélni. Ez a hárítás csupán a szülő félelmeiben gyökerezik, a gyerekeket ugyanis nem kell távol tartani ettől a témától, sőt nagyon fontos, hogy válaszokat kapjanak a kérdéseikre. A húsvéti misztérium megismertetése fontos beavatás, a gyerekeknek tudniuk kell, hogy az ember halandó, hogy a halála után nem maradhat a szerettei közelében, hogy a testét elrejtik, eltemetik, de a lélek nem pusztul el, hiszen Jézus legyőzte a halált. Felekezetenként lehetnek eltérések abban, hogy a húsvéti történetből mi válik hangsúlyossá, de az evangéliumok alapján megkísérlem olyan módon összefoglalni, hogy a gyerekek számára is értelmezhető legyen.
A történet mellé pedig egy játékot is összeállítottunk, amely része lehet a tojáskeresésnek és az ajándékozásnak. Három korcsoportra dolgoztam ki különböző nehézségi fokozatú feladatokat, amelyek teljesítése után vehető át a nyuszi ajándéka. Kicsit több előkészületet igényel, mint egy kívánságlista kipipálása, de hiszek abban, hogy megéri, nemcsak mert a húsvéti történetet is visszahozza az ünnepbe, hanem talán a játék öröme is nagyobb lehet így.
Miről emlékezünk meg húsvétkor?
Bár Jézus ártatlan volt, elítélték. Akkoriban halálbüntetést is róhattak mindazokra, akik fellázadtak a Római Birodalom törvényei ellen. Az egyik legkegyetlenebb büntetés a keresztre feszítés volt. Az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékező ünnep előtti pénteken végezték ki Jézust. A Golgotán, egy kopár dombon, amelynek a neve koponyát jelent, keresztre feszítették. Két rablót is halálra ítéltek akkor, a három kereszt közül Jézus a középsőn függött. Erre a péntekre, Jézus halálának a napjára szoktunk emlékezni nagypénteken.
Jézus holttestét este vették le a keresztről, gyolcsba tekerték és egy sziklasírba helyezték. Ez egy hegyoldalba vájt sírkamra volt, amelynek bejáratához hatalmas követ görgettek. Akkoriban az volt a szokás, hogy a halott testét temetés előtt illatos olajakkal kenik be, de ezt a szertartást tilos volt szombaton végezni, ezért a gyászolóknak ezzel várniuk kellett.
Vasárnap hajnalban asszonyok mentek ki Jézus sírjához, hogy illatos keneteket vigyenek. Magdalai Mária, Salómé és Mária, Jakab anyja útközben azon aggodalmaskodtak, hogyan tudják majd elhengeríteni a hatalmas követ a sírbolt bejáratától. De amikor megérkeztek, látták, hogy a sírbolt nyitva áll, a követ valaki már elhengerítette, és Jézus teste nincs ott. Egy fehér ruhás angyal szólította meg őket:
„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül.” (Mt 28, 5.)
Az asszonyok pedig szaladtak elmondani ezt az örömhírt.
Húsvétkor erre a napra emlékezünk, és azért meséljük el minden évben, hogy Jézus feltámadt a halottak közül, hogy így vigyük mi is tovább az örömhírt, hogy Jézus él.
A játék menetéről itt lehet olvasni.
