Az etnikusnak tekintett mesterségek sorsa nagyon különböző irányba fordult a 20. században. A drótostótok országhatárokat átlépő dinamikája sikeres vállalkozások létrehozását eredményezte. A szlovák nemzeti mozgalom a drótosság történetét, múltját részévé tette a szlovák nemzeti identitásnak, ami nagyfokú megbecsültséget eredményezett. A cigány vándoriparosságot hasonló sikeres átalakulás nem kísérte, csak a 20. század végi cigány értelmiségi mozgalomnak köszönhetően kezdett a vándoriparos múlt fontos szerepet betölteni a cigány identitásban.
Kik a mai vándoriparosok? Hogyan működik a vándoriparosság a jelenkori kultúrában?
A vándoriparosok mára jobbára eltűntek a falusi és városi utcákról, legfeljebb egy-egy köszörűssel, esernyőjavítóval vagy szódással találkozhatunk. Emellett továbbra is feltűnnek ágyneműt, nadrágszíjat, zoknikat, esernyőt, netán kerámiaedény- vagy késkészletet árusítók. Egy részük szomszéd országokból érkezett, mások idős vagy munka nélkül lévő szegényebb emberek, akik így próbálnak megélni. Nekik is szól ez a kiállítás.
A Néprajzi Múzeum fontosnak tartja a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek életmódjának, társadalmi helyzetének, és kulturális szokásainak bemutatását. Társadalmi múzeumként kiemelt feladata, hogy aktívan segítse a különböző csoportok közötti közeledést, egyúttal hozzájáruljon az alávetett csoportok önbecsülésének növekedéséhez, és a velük szemben meglévő előítéletek csökkentéséhez.
A kiállítás megvalósításában a Néprajzi Múzeum együttműködő partnere a szlovákiai Považské múzeum, Žilina.
