A társulat március 9-én mutatja be az Egri csillagok című darabot az ön rendezésében. Nagyon feszült?
Mindig nagyon feszült vagyok bemutató előtt. Ráadásul ez nem mindennapi vállalkozás, mert egy csoda a regény, amelyből minden idők legsikeresebb magyar filmje is készült. Minden mondatáért, melyet ki kell hagyni belőle, kár, de nem lehet túl hosszú az előadás, hiszen főleg az ifjúságnak készül.
Fel tudja idézni az első találkozását a regénnyel?
Nem is tudom, a film volt-e előbb vagy a regény, de meghatározó volt. Beleégett az emberbe. Fiatalon olvastam, és ha nem tűztem volna műsorra, talán nem is olvasom újra, ami nagy kár lett volna. Mert felnőttként másként hat rám. Szívbemarkoló. Olyannak ábrázol bennünket, amilyenek szeretnénk lenni, és ez gyönyörű. Olyan, mint egy ima. Szerelmesen szeretem a szöveget, és Gárdonyitól előbb-utóbb az Isten rabjait is előveszem?
Ön szerint mi az, ami az Egri csillagokban a mának szól?
A hazaszeretet, az önfeláldozás üzenete minden korban érvényes. De ha ezt olvasom: ?A nemzet gondolkozása meg van zavarodva. Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától féljen-e jobban vagy pedig a keresztény német uralmától.? Olyan, mintha ma írta volna. Pedig nem ma írta.
Csaknem öt évvel ezelőtt szintén elég feszült helyzetben vette át a színház vezetését Alföldi Róberttől. Nyomasztotta vagy inkább inspirálta?
Egyszerre nyomasztott és inspirált. Akkoriban mindenki kötelezőnek érezte, hogy véleményt nyilvánítson a vezetőváltásról, pro vagy kontra. Inkább kontra. Nagyrészt számítottam rá, de arra azért nem, hogy például a Színházi Kritikusok Céhe azt kürtöli szét a világban, hogy antiszemita meg homofób vagyok, és emiatt lemondják a külföldi turnéimat, és nem taníthatok a Strasbourgi Egyetemen. Igyekeztem azzal foglalkozni, hogy megcsináljam ezt a színházat.
Nagyrészt sikerült, amit eltervezett?
A fundamentális változásokat igen. A harmadik év végére felállt az általam elképzelt működési rend. Van egy csaknem ötven címből álló repertoárunk. Filozófiánk lényegéhez tartozik a tájolás: majd? hetven településen több előadással is jártunk szerte az országban és az elcsatolt területeken Győrtől, Vasváron, át Farkaslakáig. Mindenütt ott szeretnénk lenni, és valóban a nemzet színházává válni. Soha ennyit nem utazott a színház, és nem csak a Kárpát-medencében: szép számmal vannak meghívásaink szerte a világon.
Fontos pillér a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM, amelynek szervezése egész éves feladat. Emellett évente több mint száz előadást fogadunk be. Ilyen a versfesztivál, a holokauszt roma áldozatairól való megemlékezés vagy a fogyatékossággal élők világnapjának megrendezése. Az amatőr színházi mozgalom támogatására pajtaszínházi programot hoztunk létre, melynek idei szemléjén több mint kétezren vettek részt. Végül pedig fontos a színművész hallgatók képzésében a Kaposvári Egyetemmel való együttműködés. Ez óriási, állandó odafigyelést igénylő feladat, hiszen a hallgatók beépülnek az előadásokba, aztán kilépnek, ami egyeztetési nehézségekkel jár, de ez is olyan ügy, amelyet vállalnunk kell. Idén Cserhalmi György osztálya dolgozik nálunk.
Ilyen szerteágazó formában nem működik más színház Magyarországon, de külföldön se sok, ha van ilyen egyáltalán.
Ami a tartalmat illeti: arra törekszem, hogy előadásainkban minél erőteljesebben jelen legyen értékrendünk és hitünk. Ez nem jelent kirekesztést, hiszen olyan alkotók is dolgoznak nálunk, akik mást gondolnak a világról, de egy nyelvet beszélünk, egy országban élünk, ezért helyük van itt.
Színházvezetőként melyik eredményre a legbüszkébb?
A MITEM-re pont olyan büszke vagyok, mint arra, hogy előadásaink már egy éve több mint 90 százalékosházzal mennek. De a legnagyobb elégtétel az, hogy mindenfajta ellenállás és bojkott ellenére kialakult egy közönség, amely szeret velünk ?beszélgetni?, szereti azt, amit csinálunk, örül a sikereinknek, és megengedő akkor is, ha valami nem sikerül olyan jól. A mi közönségünk.
Mi az, amit nem sikerült megvalósítania?
Több ilyen is van. Szerettem volna, ha öt év alatt leteszünk az asztalra egy olyan kortárs darabot, amely a repertoár alapdarabja lesz. Nem sikerült, de nem adom föl, dolgozunk rajta. Tévéfilmek létrejöttét is szerettem volna generálni ? Debrecenben két tévéfilmet és egy játékfilmet is készítettünk a színházon belül ?, de ez sem sikerült. És jócskán elmaradtunk előadásaink rögzítésével is.
Rendezőként mit tart az utóbbi évek legfontosabb eredményének?
A Bánk bán című előadásunkra büszke vagyok, ez talán a legérettebb előadásom itt, a Nemzetiben. De ha arra gondolok, hogy hány ostoba Csongor és Tünde-előadást láttam, amelyek után a gyerekek úgy mentek ki a házból, hogy milyen unalmas, miért kell ezt nekünk nézni, míg az én rendezésem után pedig rock-koncert hangulat van, akkor lehet, hogy erre vagyok a legbüszkébb. Misszióelőadásokból fölépült egy sorozat ? János vitéz, Csongor és Tünde, Bánk bán, az ?56-os témát feldolgozó Tóth Ilonka vagy az első világháborúról szóló A fekete ég ? Fehér felhő, amelyeket folyamatosan műsoron tartunk, és bejön rá a közönség. Ezt is fontos eredménynek tartom.
Mit tervez az új ciklusra?
Az építmény áll, de lehet még tökéletesíteni. Megszületett a Csíksomlyói passió, és nagy turnéra szeretnénk indulni vele a Kárpát-medencében. Az első állomást augusztus 18-án a csíksomlyói nyeregben tartanánk.
Az eddigi kudarcok feladatként állnak előttem. Jó volna elindítani egy méltó sorozatot a tévében például Bánffy Miklós Erdély-trilógiájából a Nemzeti színészeivel.
Szeretném a falakat áttörni a világszínház felé, hiszen érzek még Franciaország, Németország felől elutasítást. Kis ország vagyunk, nem sértődhetünk meg, tovább kell próbálkoznunk.
És van még egy nagy tervünk. Húsz éve nem volt magyar társulat a színházi olimpián, amely az egyik legjelentősebb színházi esemény a világon. Mi 2019-re meghívást kaptunk Szentpétervárra két előadásra is. Öt év múlva ? épp második ciklusom végén ? ünnepeljük Madách Imre születésének 200. évfordulóját, és akkor lesz tízéves a MITEM. Nagyszerű volna színházi olimpiát rendezni.
B. Á.
