A kiállítás anyaga három fontosabb korszak köré csoportosul: a korai népvándorláskor, a törökkor és a 19. század hagyatékát jeleníti meg hangsúlyosan. A tervezett Lidl áruház területén folytatott feltárás során legnagyobb mennyiségben a rövid időszakot felölelő, s viszonylag ritkán kutatott hun korszak emlékanyaga került elő. Ez az időszak közvetlenül a Római Birodalom bukása után következik és nagyjából három évtizedet ölel fel (i. sz. 424-455). Az ásatáson a nagy számú tárológödör mellett előbukkant egy félig földbe mélyített, téglalap alakú, rövidebb oldalain három-három cölöplyukkal ellátott gödörházat ház is, amelyből eddig országos viszonylatban is kevés került elő.
A teleprészlet szélén megtalálták a közösség temetőjének kezdeményét is, amely mindössze két sírból állt. A sírokat még a népvándorláskorban kirabolták a velük eltemetett értékekért. Az egyik sírban bokaszíjcsat, cikádafibula (bogár alakú ruhakapcsolótű), fülbevaló- és gombtöredékek, valamint a mellékletként sírba helyezett csirkecsontok és marhakoponya-töredék került elő. A másik sírba temetett 12-13 éves gyermek koponyáját mesterséges módon erőteljesen torzították. Nyakánál vascsat, felsőteste fölött kisméretű, besimított díszítésű korsó feküdt. Lábszárai között itt is előkerültek egy mellékletként a sírba helyezett, fél csirke csontjai.
A Paks óvárosában található Erzsébet Nagy Szálloda udvarán főleg hódoltság kori és 19. századi jelenségek láttak napvilágot. A törökkorból származik egy enyhén a földbe süllyesztett falú, közepén fapadlójú munkagödörrel ellátott, megújított kemencéjű ház, egy lejtős lemenetelű, ovális alakú, mély pince és egy-egy ácsolt faszerkezetes illetve ásott kút, valamint több szájú gödör és tárolóverem. Egy nagy mennyiségű vastárgyat (balta, sarkantyúk, kengyel) tartalmazó gödör betöltésének tetejére, szabálytalan helyzetben (félig oldalt fekvő helyzetben illetve behajtott térdekkel és széttárt karokkal) két holttestet temettek el, ami haláluk erőszakos voltát valószínűsíti. Szintén valamiféle harci cselekmény által kiváltott menekülésre utalhat a fent említett házból előkerült, kis darabszámú, 17. század eleji éremlelet.
A 19. századból (1847-es téglával keltezve) maradt ránk egy nagy méretű, téglalap alakú, szabályos rézsűs szélű verem, amelynek oldalait növényi anyaggal (talán gyékénnyel) takarták le. Leletanyagából több edényt is sikerült összeállítani, amelyek között egy 19. század közepéből származó mezővárosi fogadó étkezőasztalának szinte minden cserépedényét (nagytál, lábas, tányérok, kancsó) megtaláljuk. A néprajzi edényeket korabeli fogadóasztalt imitáló enteriőrbe helyezve mutatjuk be. Egy másik gödör betöltésének felső részéből henger alakú, klasszicista cserépkályha töredékeit bontottuk ki.
A feltárások helyi jelentőségét az adja, hogy a régi Paks területén ezek az első, nagyobb felületű ásatások, amely a korábbi, szórvány emlékek után a Duna-parthoz viszonylag közel több régészeti korszak emlékanyagát is napvilágra hozták. A régészeti háttérmunka, az ásatási információk korszerű, számítógépes feldolgozásának jobb megértését színes poszterek szemléltetik, amelyet munkafotókból összeállított diavetítés és néhány 3 dimenziós rekonstrukció is kiegészít.
A 2008. évi paksi ásatások emlékanyagát bemutató tárlat 2009 áprilisáig látogatható.
