A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Richard Strauss–Brahms-estje március 10-én várja a közönséget. A koncert német szólistája korunk egyik legjobbja, a karmester a hazai középgeneráció jeles képviselője.
Az 1884-ben íródott Don Juan a huszonnégy éves Richard Strauss második szimfonikus költeménye. Alapja Nikolaus Lenau verses drámatöredéke, mely a tragikus vég felől szemléli a lovag alakját, a hallgatóban a zenemű után mégis az életörömittas főtéma emléke visszhangzik. Strauss fiatalkori kürtversenyének – és életműve összes kürtszólamának – inspirálója édesapja, Franz Strauss, korának vezető kürtművésze, a Bajor Udvari Opera szólistája és a Müncheni Királyi Zeneakadémia tanára volt. Brahms a beethoveni előkép nyomasztó terhével viaskodva, több mint húsz évi előkészület után, 1876-ban fejezte be I. szimfóniáját, ezt azonban már a következő évben, 1877-ben követte a II. Ha az I. szimfóniát Beethoven IX.-jéhez, ezt a VI. szimfóniához szokták hasonlítani, hiszen Brahms D-dúr művéből is a természet szól hozzánk, s a zene hangja csupa energia, derű és életigenlés.
Stefan Dohr a világ egyik legjobb kürtöse, Bayreuth, Nizza és a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin után jelenleg a Berlini Filharmonikusok szólistája. Az est karmestere az ötvenegy éves Kesselyák Gergely, a Budapesti Zeneakadémia egykori neveltje, aki egyaránt otthonos a zenés színpadi és koncertműfajokban, és régóta kötik szoros szálak a Magyar Állami Operaházhoz és a MÁV Szimfonikus Zenekarhoz.
Nyitókép: Stefan Dohr. Fotó: Simon Pauly
