Az öntöttvasból készített művészi tárgyak esztétikai élményben is felveszik a versenyt az ezüstből vagy bronzból készültekkel, és ezek a műalkotások az elkészítési technológiából adódóan még különlegesebbek is, mivel a felületek finomabb megmunkálására, cizellálására utólag már nincs lehetőség.
A művészi vasöntés technológiai fogásai - hasonlóan az ipari öntvények gyártásához - hazánkba az ipari forradalommal együtt érkeztek. A napóleoni háborúk miatt kialakult színesfém hiány késztette leginkább a porosz uralkodókat arra, hogy a XVIII. század elején a vasöntést olyan művészi fokra fejlesszék az öntödéikben, hogy az ott készült finom dísztárgyak, domborművek, kisplasztikák, ékszerek felvegyék a versenyt a bronzból, sőt az ezüstből készített darabokkal.
Magyarországon legrégebbről a felvidéki Rónic (Kisgaram) kincstári üzeméből származó öntöttvasművességi emlékek ismertek, de számos műöntvény maradt ránk a Bánátban (Bogsán, Anina, Resicabánya) és Kárpátalja üzemeiben működő ügyeskezű mintakészítők és öntők munkáiból is. Igazi, európai rangú finomöntödének csak a Schönborn grófok tulajdonában lévő, Munkács környéki vasgyár szelestói és frigyesfalvi öntödéjét tekinthetjük 1835-től.
175 éve indult tehát a műöntés a munkácsi vasmű öntödéiben. Bár eleinte ezekben az üzemekben is a porosz mintakincset magával hozó Valentinus Willaschek mintái alapján dolgoztak, 1848-tól azonban már önálló tervezésű modellekkel, igazi kvalitásos szobrászművész, Schossel András irányításával készültek a kisplasztikák, áttört tálak, óratartók, íróasztali készletek és más használati tárgyak.
A művészi öntöttvas virágkora a XIX. század fordulóján véget ért, de az igényes formázással készített, pontosan öntött dísztárgyak és használati eszközök egészen az 1930-as évek végéig helyet kaptak a polgári lakások íróasztalain, polcain.
Az Öntödei Múzeum hivatásának tekinti, hogy ezzel az időszakos kiállítással is lehetőséget adjon a látogatók számára egy kevésbé ismert, különleges világba való betekintésre. Saját gyűjteményén felül a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, valamint néhány magángyűjteményből válogatott, éppen a filigránságot kiemelő, a finom részleteket rejtő műalkotások köréből kiállított tárgyak méltán nyerhetik el az érdeklődők tetszését.
A több mint 100 relikvia között látható pl. a XIX. század elején készült, Willaschek által modellált áttört falitányér, kisplasztika, antikizáló gyertyatartó,Páncélos vitéz, Nyilazó Ámor valamint a műöntöde képzett szobrásza, Schossel András (1824 ? Munkács, 1874) által mintázott, a munkácsi uradalom tulajdonosait ábrázoló mellszobrok, az első Kossuth?mellszobor, hihetetlenül finom, áttört táblával készült sakk-készlet, Napóleon-szobrocska, díszdoboz és díszváza, finoman díszített tükör és levélnehezék, egyszóval a magyar művészi vasöntés európai rangú darabjai. Az egyik becses darab a kétkarú, puttókkal díszített gyertyatartó. Különlegesség Schossel saját magáról készült, homokkőből faragott mellszobra.
A tárlat a helyi önkormányzat, a Ganz-Ex Mérnökegyesület és öntödei cégek támogatásával valósult meg. A kiállítás 2010. június 12-től szeptember végéig tekinthető meg az MMKM Öntödei Múzeumában, hétfő kivételével, minden nap 9-17 óráig.
