Hubert Wolf, a Münsteri Egyetem teológiát oktató professzora 1992-ben az elsők között kapott engedélyt arra, hogy tanulmányozza a katolikus egyház levéltári iratanyagát a "Tiltott könyvek jegyzékéről". Az Index - ahogy röviden emlegetni szoktuk a listát - a 16. századtól kezdve egészen 1967-es betiltásáig bővült olyan a művekkel, amelyeket az egyház erkölcsi vagy hitéleti szempontból a hívők számára károsnak ítélt meg. Az évszázadokon át gyakorolt, intézményesített cenzúra következtében feljegyzések tömegei maradtak fenn a tárgyalásokról, amelyeket a cenzorok szerepét betöltő, s a végső döntést meghozó vallási kongregáció tagjai folytattak le.
Wolf és az általa irányított német történészek csoportját kutatásaik során több meglepetés is érte. Harriett Beecher Stowe rabszolgatartást ellenző világhírű regénye, a Tamás bátya kunyhója - amely végül nem került indexre - a cenzori testület egyik tagjának 1853-ból származó jellemzése szerint "kódolt felhívás volt egy forradalomra".
Adolph Knigge, német báró munkája Az emberek közötti illendő viselkedésről, - amely a maga korában igazi sikerkönyv volt - szintén heves vitára késztette a tagokat. 1820-ban, amikor Knigge írása terítékre került, egyesek azt állították, hogy filozófiájában önzésre ösztökél és úgy buzdítja az embereket a boldogságkeresésre, hogy az mereven ellentmond a katolikus egyház által előírt formáknak. De végül ez a könyv sem került tiltólistára.
Mindenesetre mind Stowe, mind Knigge esete jól példázza a kongregáción belüli kiegyenlítetlen viszonyokat, az egyes tagok egyéni attitűdjét egy-egy konkrét műhöz, valamint az éles vitákkal tarkított döntési mechanizmusokat. "Természetesen nem egy kupac bólogató jánosról volt szó" - fogalmazott Wolf. A történészek állítása szerint az egyház legalább kétszer annyi szerzőt "vizsgált meg" az évszázadok során, mint ahányan végül felkerültek a bűnösök közé. Olyan, egymástól műfajban és szellemiségben is eltérő személyeket ítéltek károsnak, mint Martin Luther King, Jean-Paul Sartre, vagy a filozófus, Immanuel Kant.
Hiába kerestek azonban bármiféle utalást a darwini elmélet súlyosan hibás voltára vonatkozólag, ilyenre nem sikerült rátalálni. S bár a Harmadik Birodalom fennállása idején hosszasan vitatkoztak Hitler Mein Kampf-járól - ahogyan ez kiviláglik a szövegekből -, a könyvet végül hivatalosan végül nem ítélték el. Azaz híveik számára szabadon olvasható maradt a fajiságot, s az emberek közötti gyűlöletet szorgalmazó munka.
A 19. században kimondott egyházi tilalmak listája összefoglalva, különböző műfajú tudományos kézikönyvek formájában nyilvánosságra került, s immár hozzáférhetővé vált a téma iránt érdeklődők számára.
