Fertőszentmiklós ilyen vidámsággal nem szolgál, de van egy pompás akusztikájú temploma, ahol a nagyobb apparátust igénylő, legtöbbször kórussal, énekes szólistákkal előadott művek szólalnak meg: oratóriumok, misék. Itt mindig a legnagyobb létszámú a közönség, pukkadásig telik a templom, oka, hogy épp az itt elhangzó egyházi témájú művek miatt a helyi lakosság is képviselteti magát. Előttem kendős nénike ült, aki valószínűleg Haydn trióira sosem menne be egy koncertterembe, itt viszont áhítattal figyelt. Onnan is tudni, hogy nem zeneértő közönség tölti meg a teret, hogy lelkesen tapsolnak nemcsak minden tételszünetben, de ezúttal a mise első tétele után is.
Az Orfeo Zenekar Haydn-szimfóniák sorozatában a nem Eszterházán komponált londoni szimfóniák közül hangzott el a 101., D-dúr, Óra-szimfónia, és az üstdobszólójáról elnevezett Paukenmesse. Az óra-motívum a mű második tételében tűnik fel. Ez a darab leghíresebb, összetéveszthetetlen része, ahol a ketyegés a második hegedűkön, illetve a fagottal erősített basszus-szólamban kíséri a fő dallamot. A C-dúr mise legszokatlanabb vonása, hogy a szólistáknak a kórus alig hagy énekelni valót. A négy énekes (Zádori Mária, Németh Judit, Kálmán László és Cser Krisztián) kiválóan élt a kevés lehetőséggel, a kórus pedig excellált, mint szokott. Az Orfeo remek együttes, a Purcell-kórussal együtt kiváló. Talán néhol túl nyomatékos, erőteljes a művek interpretációja, a karmester, Vashegyi György nyilván figyelembe veszi a rutintalanabb, finom megoldásokra kevésbé érzékeny publikumot.
A Magyar Haydn Társaság 11. fesztiváljának (szervező: Hungarofest) megkoronázása kétségtelenül a záróest volt, az Akademie für alte Musik Berlin zenekar produkciójával. Karmester nélkül játszik a zenekar, és állva, ami ugyancsak hozzátett az amúgy is rendkívül szuggesztív, dinamikus, vitalitással teli előadáshoz: teljes testük energiája hozzáadódott a játékhoz, és - talán csak a látvány csalókasága miatt - a hangszerek ereje is jobban besugározta a teret. Hatalmas dinamikai és hangerőbeli amplitúdóval játszottak, a nagy forte egy pillanat alatt csapott leheletnyi pianissimóba. Tökéletes hangszertudás mindenki részéről, beleértve a különösen nehéz és érzékeny historikus fúvós hangszereket is, imponáló előadásmód, precizitás, egymásra koncentráltság, életerő és öröm az arcokon: erre mondják, hogy "élvezik, amit csinálnak." És a közönség is élvezte, amit ők csináltak. A D-dúr (Hob.I:34) és A-dúr, "Tűz" szimfónia közé ékelődött egy hegedűverseny, és merész vállalkozásként egy kürtverseny. Előbbit a koncertmester, Midori Seiler játszotta, a negyedik tételre kissé elfáradva, utóbbit egy cseh művész, Václav Luks, akinek önálló zenekara is van, ám rendszeresen fellép a berliniekkel is. Csodálatos és virtuóz játéka elképesztette a közönséget.
Sok mindenre jók a fesztiválok: tartósan élvezni egyfajta - ez esetben - zenei hangulatot, megismerkedni elfeledett alkotásokkal, találkozni érdekes előadásokkal. Az azonban valódi, katarzist is hozó szerencse, ha mód van igazi világnagyságokat, élvonalbeli, kiemelkedő előadókat hallani. Boldog lehet, aki hallhatta az Akademie für alte Musik Berlint.
A Magyar Haydn Társaság 11. fesztiváljának (szervező: Hungarofest) megkoronázása kétségtelenül a záróest volt, az Akademie für alte Musik Berlin zenekar produkciójával. Karmester nélkül játszik a zenekar, és állva, ami ugyancsak hozzátett az amúgy is rendkívül szuggesztív, dinamikus, vitalitással teli előadáshoz: teljes testük energiája hozzáadódott a játékhoz, és - talán csak a látvány csalókasága miatt - a hangszerek ereje is jobban besugározta a teret. Hatalmas dinamikai és hangerőbeli amplitúdóval játszottak, a nagy forte egy pillanat alatt csapott leheletnyi pianissimóba. Tökéletes hangszertudás mindenki részéről, beleértve a különösen nehéz és érzékeny historikus fúvós hangszereket is, imponáló előadásmód, precizitás, egymásra koncentráltság, életerő és öröm az arcokon: erre mondják, hogy "élvezik, amit csinálnak." És a közönség is élvezte, amit ők csináltak. A D-dúr (Hob.I:34) és A-dúr, "Tűz" szimfónia közé ékelődött egy hegedűverseny, és merész vállalkozásként egy kürtverseny. Előbbit a koncertmester, Midori Seiler játszotta, a negyedik tételre kissé elfáradva, utóbbit egy cseh művész, Václav Luks, akinek önálló zenekara is van, ám rendszeresen fellép a berliniekkel is. Csodálatos és virtuóz játéka elképesztette a közönséget.
Sok mindenre jók a fesztiválok: tartósan élvezni egyfajta - ez esetben - zenei hangulatot, megismerkedni elfeledett alkotásokkal, találkozni érdekes előadásokkal. Az azonban valódi, katarzist is hozó szerencse, ha mód van igazi világnagyságokat, élvonalbeli, kiemelkedő előadókat hallani. Boldog lehet, aki hallhatta az Akademie für alte Musik Berlint.
