Végén csattan az ostor - HAYDN ESZTERHÁZÁN FESZTIVÁL 5.

Malcolm Bilson két szonátát adott elő a szokásos lenyűgöző muzikalitással fortepianón, az A-dúr szonátában Tóth Mónika (hegedű), volt a partnere, az Esz-dúr trióban Máté Balázs (gordonka) csatlakozott hozzájuk. Az est egyetlen gyenge pontja Tóth Mónika volt, akinek játéka végtelenül elfogódott, emiatt bátortalan volt, intonációja nem tiszta. Bizonytalansága miatt a vonót alig emelte el a húroktól, amikor pedig ezek pianóban találkoztak, szinte szőrös hangokat hallhattunk. A trióban már jóval felszabadultabban játszott, és ettől elevenebbé is vált interpretációja, valamelyest felnőtt a két rutinos művész mellé.
 

Ha Fertőszentmiklós, akkor a katolikus templom, ha a templom, akkor nagyobb apparátus és oratorikus mű várható. Ezúttal két utolsó darab hangzott el: Haydn utolsó szimfóniája, a D-dúr, "London", és utolsó miséje, egyben utolsó befejezett műve, a Harmoniemesse. Az előadók is az ezen a helyszínen megszokottak, a megunhatatlanul jó Purcell kórus, az Orfeo Zenekar Vashegyi György vezényletével és a remek szólisták: Zádori Mária, Németh Judit, Megyesi Zoltán és Cser Krisztián. A színvonalas zenélés nagy sikert hozott. Ami fölróható egyáltalán, az a túlméretezés: túl nagy létszámú kórus és zenekar ehhez a szükségesnél eggyel kisebb méretű templomhoz, és eggyel nagyobb méretű hév az adott templomhoz. Ebben a kis térben akkor is nagyot szól minden, ha nem csupa fortissimo a kórus és a zenekar. Ráadásul ha túl sok a fortissimo, azok kioltják egymást, nem szól ott elég nagyot, ahol igazán kellene. Kicsit lazább megközelítés, kevesebb erő, árnyaltabb előadás jót tenne ezeknek a produkcióknak. Mindez persze apró megjegyzés az egyébként szép előadás kapcsán, és nem vonatkozik a négy szólistára. Szólókvartettjük és szólóik egyaránt nagyszerűek voltak, a négy hang különösen szépen simul egymáshoz. Németh Juditnál külön említésre méltó, hogy noha évek óta elsősorban bayreuthi Wagner-énekesnőként ismeri őt a zenei világ, meg tudta őrizni a historikus előadásmódban megkövetelt vibrátó nélküli, egyenes, sallangmentes technikát és puha éneklést.

 

Az utolsó estén a sajnos csak rendkívül ritkán együtt játszó Aura musicale zenekar szerepelt, a primárius Szűts Péter irányításával. Talán egyetlen kivétellel csupa magyar művészből áll az együttes, ám van, aki Ausztriában, Olaszországban, maga Szűts Péter a Monte Carló-i Operában játszik sok éve, ezért alig hallhatjuk őket így együtt. Nagy kár. A fesztivál legfényesebb sikerét aratták. Nagyobb ovációval köszönte meg a közönség a pompás koncertet, mint egy héttel korábban a világhírű Norrington-féle angol zenekarnak vagy a bécsi Quatuor Mosaiques vonósnégyesnek. Szűts Péter hegedűjátéka a legszebb volt, amit évek óta hallottam, a zenekar hangzása gazdag, felséges. Tempó, dinamika, színek egész tárháza vonult fel, csodálatos karakterek rajzolódtak ki, kiemelkedő fúvós játékot hallhattunk, és nemcsak a két szólistától (Emiliano Rodolfi, oboa, Sebella Katalin, fagott). Két remek Pleyel-darab mellett előadták a hihetetlenül virtuóz Haydn C-dúr gordonkaversenyt. Ebbe mai hangszeren játszó művészeknek is gyakran beletörik a bicskája, és ezúttal a korhű hangszeren sem történt másként. Máté Balázst ma már megdicsértem, és a záró darabban, a B-dúr sinfonia concertantéban újra remek volt, de a versenymű ezúttal kifogott rajta. Hangszere nem szólt szépen és intonációs gondokkal is kínlódott, de az vesse rá az első követ, aki a mű harmadik, elképesztően gyors tételét jobban el tudja játszani. Ilyenek kevesen akadnak. Ez azonban csak apró makula volt az egész, nagyszerű estén. Méltóbban nem lehetett volna befejezni a tíznapos fesztivált, és végtelen öröm, hogy a magyar együttes túltett a nem akármilyen külföldieken is. Kár, hogy nincs Magyarországon annyi pénz, hogy ilyen zenészeket tisztesen eltartson, és ezért annyian, mint Szűts Péter is, külföldre kénytelenek szerződni.

 

És kár, hogy mostantól fél évig megint azon aggódhat a szervező cég, a Hungarofest-Klassz Zenei Iroda és a fesztivál művészeti vezetője, Malina János, hogy vajon honnan, kitől tud újra összekalapozni annyi pénzt, hogy jövőre ismét ilyen élményekben lehessen részünk Eszterházán.