Végre élvezhető a Bánk bán

Nádasdyt a Katona-szöveg érthetetlenségére Térey János döbbentette rá, amikor egy kocsmázás során így idéze Biberachot: Páh, milliom! Nádasdy maga sem tudta, hogy ez az ugyan kit érdekel? korabeli megfogalmazása. Az ennek ürügyén kibontakozott beszélgetés során a nyelvész ráébredt: a Bánk bán teli van olyan kifejezésekkel, amiket ma már nem, vagy máshogy értünk.

Így történt, hogy Nádasdy ?levetkőztette? az eredeti szöveget, megfosztotta a rátapadt pátosztól és a túlzott költői megfogalmazásoktól. A mai kor olvasója számára magyarította az avítt nyelvezetet. A kötetbemutatón a fordító hangsúlyozta, hogy mindenképpen pontos fordítást igyekezett készíteni, nem átdolgozni az eredeti művet: vagyis ugyanazt mondja, amit Katona, csak máshogy. Az elkészült fordítás tehát nem kivonat, amely a könnyed befogadásért cserébe feláldozza az eredeti szöveget, lebutítva azt. Az új szöveg irodalmi értéke megegyezik az eredetivel.

Egyébként nem Nádasdyé az első Bánk bán-magyarítás, ugyanis Szabó Borbála dramaturg 2011-ben szintén lefordította Katona színművét a kecskeméti Katona József Színház számára, amelyért 2012-ben meg is kapta a POSZT legjobb dramaturgjának járó díjat.

Nádasdy először az eredeti, verses formában gondolkodott, azonban attól elég hamar elment a kedve, ugyanis a kötött forma miatt nem tudott nagyon különbözni a szerzőtől. Voltak olyan szavak, amelyeket ma már más értelemben használunk, helyettesítésük azonban a ritmus vagy a rím bomlásához vezetett volna. Például ilyen volt a becsület, amit a 19. századi, korabeli olvasó közmegbecsülés, jó hír értelemben használt. vagy a kiállhatatlan, ami ma inkább a tűrhetetlen szinonimája. Ha Nádasdy lecseréli az eredetit, akkor bomlik az adott sor szótagszáma, ha pedig meghagyja, akkor az egész fordítás okafogyottá válik.

A fordító leginkább a magyartanárokra gondolt a fordtás közben. ?Puska ez számukra, amibe belenézhetnek, ha valami számukra sem egyértelmű, ha valamit érthetőbbé szeretnének tenni a diákoknak.? Elmondta, hogy a szöveg néha annyira nehéz volt még neki is, hogy elővette a Bánk bán három német, és egy angol fordítását, hogy megnézze, hogy mit is jelent az adott frázis vagy sor.

Margócsy István elmondta, hogy a Bánk bán nagyon rosszul működik az egyetemen is. Az ideologikus magyarázat oly erősen meghatározza a középfokú Bánk bán-olvasást, hogy az egyetemistákat már nehéz rávenni arra, hogy lassan és értelmezve újraolvassák a szöveget. Az irodalomtörténész azt tapasztalja, hogy sokszor egyszerűbb megtanulni a szekérnyi segédanyag egyikét, mint elolvasni magát a művet.

Az eredeti szöveg nehézségét igazolja egyébként az is, hogy a színházi feldolgozások is rendre belebuknak a Bánk bán interpretálásába, mivel a szöveg esztétikai élvezhetősége meglehetősen problematikus, a rendezők pedig jellemzően a társadalmi konfliktusokat ragadják ki belőle. Vidnyászky Attila most futó Bánk bánja ebből a szempontból üdítő kivétel, mert rendezése kidomborítja a magánéleti szálat is.

Az új fordítás egy alapos jegyzetet is tartalmaz. Nádasdy az eredeti szöveg emblematikus mondatait meghagyta, azonban előfordult, hogy azok magyarázatra, bővebb kifejtésre szorulnak, így azokat a lábjegyzetben parafrazálta.

Ez a mostani szöveg egyébként közelebb áll a mai nyelvhez, mint az eredeti írás a Katona-korabeli beszédhez. Katona nyelve túl nehéz volt már a saját korában is. Ezért is történhetett, hogy a szerzőt nem igazán ismerték el, és a mű percepciója később is meglehetősen szegényes, tudható például, hogy Vörösmarty saját maga sem ismerte.

Nádasdy prózaivá tette a szöveget, ami meglehetősen radikálisnak tűnhet, ugyanakkor a nyelvésztől már megszokhattuk, hogy rendre szembemegy a fordítási hagyományokkal. Dante Isteni színjátékából is elhagyta a tercinákat, Verlaine-fordításai kapcsán tavaly nagy vita zajlott ki a Jelenkor hasábjain. Irodalmi életünk mégis hálás lehet Nádasdy provokatív fordításainak, mert általa a beporosodott, értelmezhetetlen irodalmi szövegek újra élővé válnak.

Kocsis Katica

Nyitókép: Mátray László a címszerepben a Nemzeti Színház előadásán. Fotó: Eöri Szabó Zsolt