Velem lehet beszélgetni, és veled?

Ez a történet az egyik bevásárlóközpontban kezdődött, ahová egy interjú végeztével tértem be, hogy kísérletet hajtsak végre frissen szerzett VLB-kitűzőmmel. Nem, a VLB nem egy rockzenekar, hanem egy viszonylag fiatal kezdeményezés nevének rövidítése, ami annyit takar: Velem Lehet Beszélgetni! Szóval, miután eszmét cseréltünk Székely Andrással, a Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés egyik megálmodójával és fő mozgatójával, arra gondoltam, kipróbálom, a gyakorlatban hogyan működik a sárga kitűző. Így tértem be az üzletbe, majd próbáltam úgy helyezkedni, hogy minél jobban olvasható legyen a mellkasomra biggyesztett felhívás. Erősen figyeltem a reakciókat, de az emberek valójában rám sem hederítettek, jobban érdekelték őket a kirakatok és a mobiljuk. Mivel kitartó ember vagyok, most sem adtam fel: miután beálltam a pénztárhoz, hamar észrevettem, hogy egy nyolcvan körüli asszony kitartóan néz. Mi tagadás, megörültem, úgy éreztem, hamarosan elérem a célom.

Miután végzett a kasszánál, matatni kezdett a szatyrában, így sikerült utolérnem. Azt gondoltam: most vagy soha. Mellé léptem, és köszöntem neki. Rám nézett, rámosolyogtam, majd megkérdeztem, van-e kedve beszélgetni, és mindeközben a kitűzőmre mutattam. Aztán gyorsan elmondtam neki, hogy ez egy mozgalom, és akik ehhez csatlakoztak, mint most én is, azok szívesen kommunikálnak idegenekkel is, csak úgy, a beszélgetés öröméért. A néni azonnal megértette, miről van szó, és azt mondta, éppen a fiát várja, aki autóval érte jön, és amíg meg nem érkezik, cseveghetünk. Megtudtam, hogy Annának hívják, és délután a barátnőjéhez megy vendégségbe, mert hétfőnként römizni szoktak. Azt is elmesélte, hogy már kora reggel süteményt sütött, azt viszi a barátnőjének, de a fiáéknak is hagyott belőle. Bevallom, nemigen jutottam szóhoz Anna néni mellett, de jó volt hallgatni, ahogy mesélt, és jó volt megtapasztalni, hogy működik Székely Andrásék kiváló kezdeményezése. Anna néni fia tíz percen belül megérkezett. Úgy köszöntünk el egymástól, hogy nem váltottunk sem telefonszámot, sem e-mail-címet, mégsem maradt bennem hiányérzet.

Magány ellen is

A mai világban kicsit nehéz elhinni, hogy létezik minden érdektől mentes kommunikáció, és persze gyanakvó is az ember, ha valaki csak úgy leszólítja az utcán, nem szívesen áll vele szóba. Éppen ezért a megszokottnál is nagyobb érdeklődéssel indulok el Székely Andráshoz, a Végeken Egészség-lélektani Alapítvány kuratóriumának elnökéhez, aki az egyik megálmodója és létrehozója a Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezésnek.

Az alapítványt Kopp Mária pszichológus hozta létre 1991-ben – meséli Székely András. – Ahogyan a neve is utal rá, azokon is segíteni szeretnénk, akik a végeken élnek, akikhez nehezebben jut el a támogatás. Kopp Mária halála óta én viszem az alapítvány ügyeit. A VLB-t Győri-Dani Dóra iskolapszichológussal együtt hoztuk létre, az alapítvány pedig befogadta a kezdeményezést, hátteret biztosít hozzá. Korábban a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét vezettem, ahol gyakran tapasztaltuk, hogy az emberek szeretnének, de sokszor nem tudnak egymással beszélgetni. De ez a párkeresésnél is probléma, amely az utóbbi években felerősödött. Bár lássuk be, mindig is nehéz volt, beszéltem olyan nyolcvanéves kollégával, aki elmondta, hogy fiatal korában, amikor elment táncolni és felkért egy lányt, szeretett volna tánc közben beszélgetni vele, de nem merte megszólítani. Vagyis a kommunikációs gátak nem új keletűek, az azonban igaz, hogy bizonyos dolgok, mint például az online világ és Covid miatti bezártság, felerősítették ezeket. A kezdeményezésünkkel segíteni szeretnénk azoknak is, akiknek nincs kihez szólni, mert magányosak. Arra gondoltam, hogy valami látható jelzést kellene viselni azoknak, akik szívesen beszélgetnek másokkal. Ebből jött létre a sárga színű, feliratos kitűző, később pedig a karkötő. A cél, hogy mindenki tudja, ha ezt látjuk valakin, hozzá bátran oda lehet menni beszélgetni.

Egymás mellett, mégis online

Székely András és kolléganője azt tapasztalták, hogy az általános és középiskolásoknál a Covid óta jelentősen csökkent a személyes kommunikáció, beszűkültek az eszközeik, gyakran még egymás mellett ülve is a világhálón keresztül üzennek egymásnak. Úgy véli, hogy legtöbben az olyan beszélgetéseknél blokkolnak le, amelyeknek számukra tétje van. Ez azért van, mert az ember úgy érzi, nem tud megfelelően teljesíteni az adott szituációban, így az ilyen helyzetek nagyon sokszor félelmet idéznek elő. A Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés ezekre is szeretné felkészíteni azokat, akik nyitottak rá. Hogyan? Erre is rákérdeztem az alapítvány elnökénél.

– Először készítettünk egy honlapot, amely a velemlehetbeszelgetni.hu címet kapta. Nem egy új kommunikációs oldalt szerettünk volna létrehozni, hiszen abból már rengeteg van, hanem egy keretrendszert kívántunk kidolgozni. A VLB kezdeményezés célja az egészen egyszerű, mindennapi kommunikáció ösztönzése, a személyes beszélgetések, a kapcsolatteremtés elősegítése, annak az érzésnek az erősítése, hogy tudunk és lehet másokkal beszélgetni. Fontosnak érezzük, hogy a fiatalok kommunikációs szokásait kimozdítsuk a jelenlegi beszűkült állapotból. Éppen ezért létrehoztuk az úgynevezett VLB Iskola programot, melynek célja, hogy egy olyan iskolai környezet jöhessen létre, ami felhívja a figyelmet a személyes, face-to-face kommunikáció fontosságára, támogatja a diákokat, a dolgozókat és a szülőket is abban, hogy akarjanak és merjenek egymáshoz kapcsolódni.

VLB Iskola

Székely András azt mondja, kapcsolataink mennyisége és minősége pozitív hatással van a lelki egészségre, a társas-érzelmi készségeink magasabb szintje pedig jó irányba mozdítja el az iskolai előmenetelt, és véd a lemorzsolódással szemben is. – A VLB Iskola cím azt mutatja, hogy az oktatási intézmény kiemelten fontosnak tartja a személyes kommunikáció, azon keresztül a szociális és érzelmi készségek fejlesztését. Ennek során egy iskola a VLB keretrendszer elemeit használja, alkalmazhatja akár a mindennapokban, akár különböző iskolai rendezvényeken. Lehet például az egészségnap során kvíz a társas kapcsolatok egészségmegőrzésben betöltött szerepéről; családi nap alkalmából olyan társasjátékok vagy akadályverseny családok számára, melyek együttműködést és a játékosok közötti kommunikációt igényelnek; ajándékozhatnak a gyerekek egymásnak és a tanáraiknak úgynevezett hálakártyákat is. Emellett félévenként minimum egy alkalommal érdemes kommunikációhoz kapcsolódó programokat szervezni a szülőknek.

A Velem Lehet Beszélgetni közösségi oldalaira feltöltött videók mind azt bizonyítják, hogy a Székely András által említett módszerek nem csupán sikeresek, hanem élvezetesek is a diákok számára. Például örömmel mennek oda társaikhoz, hogy a játékszabályoknak megfelelően mondjanak nekik valami pozitív dolgot vagy keressenek vele azonos tulajdonságokat, érdeklődési köröket. A gyakorlatoknak köszönhetően sokkal bátrabban képesek megszólítani társaikat, tanáraikat, de akár idegeneket is. A Velem Lehet Beszélgetni kezdeményezés szakemberei ugyan nincsenek jelen minden iskolai programon, ahol a gyerekek kommunikációs gyakorlatokban vagy játékokban vesznek részt, de segítik a programhoz kapcsolódó iskolákat, például előadásokat tartanak, szóróanyagokat készítenek, felkészítik a pedagógusokat, igyekeznek megtalálni azokat a szakembereket, akik az adott oktatási intézményben szívesen bevezetnék a VLB-szemléletet.

Ahogyan a cikkem elején már említettem, azok, akik szeretnének csatlakozni a beszélgető társasághoz, megkülönböztető jelzésként sárga kitűzőt, illetve karkötőt kapnak, amelyen a Velem Lehet Beszélgetni felirat szerepel. Ezzel jelzik, hogy őket bárki megszólíthatja mondjuk ötpercnyi kötetlen csevegésre. Azért, hogy ezek a helyzetek senkinek ne legyenek veszélyesek, a kezdeményezés megálmodói honlapjukon különböző tanácsokat adnak arra vonatkozólag, hogyan lehet kilépni a kellemetlen párbeszédekből, illetve a 18 év alattiaknak csak szülői beleegyezéssel javasolják a jelzés viselését.

Felgyorsult kommunikáció

Miután elbúcsúzom Anna nénitől a bevásárlóközpontban, olyan gondolatok kavarognak bennem, mint hogy az ember meghatározott környezetbe születik, és körülményei behatárolják cselekvési lehetőségeit is. Ugyanakkor bizonyos fokú önrendelkezési szabadsággal is bír, alternatívák közül választhat mint autonóm lény. Úgy gondolom, hogy ez befolyásolja a kommunikációt is. Ez a gondolat, s az, hogy miként változtak meg kommunikációs szokásaink az elmúlt években, azóta nem hagy nyugodni, mióta elhatároztam, hogy ebben a témában kifaggatom Bőhm Kornél kommunikációs szakértőt, a Magyar Public Relations Szövetség kríziskommunikációs tagozatának alapítóját. – A kommunikáció tanulható, ebből következően fejleszthető is. Lehet céltudatosan, időt és energiát rászánva alakítani, javítani. Már a csecsemő is kommunikál, ám az már tanult dolog, hogy a visszajelzéseket miként fogadja be. Az a kulturális környezet, amelyben felnövünk, meghatározza ezt is, ugyanakkor sokféle közegben mozgunk, mindenhol tanulunk valamit.

Amikor a kommunikációs szokásainkban bekövetkezett változásokat hozom szóba, Bőhm Kornél rögtön azt mondja, a kérdés nagyon sokrétű. Rögtön rávágom, hogy én például már időnként meg sem értem, amit a húszévesek mondanak. Szakértőnk egyetértően bólint, és azt válaszolja: a generációs különbségek eredményezhetik, hogy időnként nem értjük, amit a nálunk jóval fiatalabbak vagy idősebbek mondanak. További változás – mondja –, hogy az elmúlt időszakban a beszéd sebessége is felgyorsult. A kommunikációval is ez történt, ami az eszközhasználattal, a csatornák megváltozásával is szoros összefüggésben áll, s azzal, hogy folyamatosan online vagyunk. Ezek mind indukálják a fogalmazás tömörségét, az emodzsik, szmájlik, gifek használatát, minden olyasmit, ami a beszédet helyettesíti.

– Én nem vagyok elkeseredve ezektől az átalakulásoktól, hiszen minden változik, és ezzel egy időben történnek pozitív dolgok is. A tudásunk folyamatosan bővül a kommunikációs szokások átalakulásának köszönhetően, például jóval könnyebb lett a nyelvtanulás, de fontos dolognak tartom a hangvezérlésű keresést is.

Miközben a szakemberrel beszélgetek, sorra kapom az sms-eket, Messenger-üzeneteket, e-maileket. Nem tagadhatom, hogy magam is egyre kevesebbet telefonálok az utóbbi időben, egyszerűbb egy rövid szöveges üzenetet elküldeni, mint hosszú perceken át beszélgetni valakivel. Biztosan állíthatom, hogy ez a változás nemcsak engem érint, s abban is biztos vagyok, hogy a fiatalok még rövidebben és tömörebben beszélgetnek egymással, mint mi, középkorúak. Vajon a nyelvhasználat torzult-e emiatt? Bőhm Kornél azt mondja, előnyére biztosan nem formálta ez az átalakulás anyanyelvünket. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a közösségi médiában is angol szavak keverednek a magyar kifejezések közé, rövidítéseket, szlenget használunk. Gondoljunk csak a korábban pusztán internetes csevegéseknél használt LOL (laughing out loud – magyarul: hangosan felnevetni) kifejezésre, amelyet ma már a tinédzserek élő beszédben is rendszeresen alkalmaznak.

– Azt gondolom, hogy tudnunk kellene írásban kifejezni magunkat, s ha ez nem megy, azon az emodzsik és a szmájlik sem segítenek – mondja a kommunikációs szakember. – Ezzel együtt el kell fogadnunk, hogy ezek az érzelmek kimutatására szolgáló jelek beépültek az írásbeliségbe. És akkor a gifekről még nem is beszéltünk. Ez mind egy lebutított kommunikációs eszköztár, hiszen kész panelekből dolgozunk. Sajnos nagyon sokan küzdenek azzal, hogy csak az online térben képesek létezni, akár még hétvégén sem mozdulnak ki otthonról, inkább a csetes barátaikkal töltik az időt. De olyan is van, hogy elmegy otthonról a család, de közben mindenki a telefonját nyomogatja, mert csak ez a számukra megszokott digitális tér nyújt biztonságot. Óriási kihívást jelent az is sokaknak, hogy hivatalos ügyeket személyesen intézzenek, hiszen ez a fajta kommunikáció szokatlan nekik, itt már nem lehet emodzsikat, gifeket használni. Ez egyfajta funkcionális analfabetizmus.

Itt a cikkem végén azon gondolkodom, hogyan is lehetne stílusosan lezárni a gondolataimat. Aztán eszembe jut, hogy megkérdezzem családunk egyik 11 éves tagját és egy nyolcvanéves embert is, hogyan ábrázolnák képileg a beszélgetést. Az idősebb rokonom képén két ember lenne, aki vezetékes telefonon kommunikálnak egymással, míg a 11 évesén Spongyabob barátjával, Patrikkal háttal állna egymásnak és csetelnének. Mit is mondjak erre? LOL.

FotóK: Éberling András / Magyar Kultúra