A Feledi Project az est első felében játszott Orfeuszt 2018-ban ugyanezen a fesztiválon a Müpában a Dohnányi Zenekar kíséretével adta elő. Ez most egy másik görög drámával, az Élektrával egészült ki.

Míg az első rész elvont, mégis mesés világba viszi a publikumot, addig az új darab a brutalitást eleveníti meg. A társulat művészei mindkét művet a Magyar Táncművészeti Egyetem kortárs-modern tánc tanszakos diákjaival adták elő. A színpadon az előadás végén literszámra folyt a művér.

Szereti kiborítani a nézőket?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem kibillenteni őket a komfortzónájukból. Tény, hogy az Orfeusz inkább mesés, az Élektra viszont a mai világot mutatja be, kvázi brutális. Csak ki kell nyitni egy újságot, bekapcsolni a híradót, töméntelen erőszak ömlik mindenhonnan. A történelem folyamatosan ismétli önmagát. Amiket egykor megírtak, a mai életünkben is tetten érhetők. Azon kívül, hogy a táncnak, a művészetnek a nézők szórakoztatását kell szolgálnia,

néha jó az emberek elé rakni, hogy ilyenek vagyunk.

Tessék azon elgondolkodni, hogy a megoldás nem mindig a bosszú, a gyűlölet, a negatív energia, néha le kéne ülni és megbeszélni a dolgokat, emberek! Ha mindenki úgy intézné a problémáit, mint anno a görög drámákban, akkor már kihalt volna az emberiség.

Ön sosem negatív?

Vannak olyan helyzetek, amikor néha én is azt érzem, hogy… Na, ezt a mondatot be sem fejezem. Szóval időnként elgondolkodom azon, mi lenne, ha nem volnának olyan törvények, amelyek büntetik a gyilkosságot. Hogy viselkednének az emberek?

Hogy viselkedne Ön?

Lehet, hogy belőlem is előjönne a sötét énem. Nem gondolkodtam még el arról, hogy de szívesen meggyilkolnék valakit. Másrészt tudom, hogy el lehet intézni másképp is a konfliktushelyzeteket, ha például valaki felidegesít. Annyi tragédia és dráma hever előttünk úton, útfélen, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell. Ha egy görög drámán keresztül tudjuk ezt a nézők elé tárni, az talán a fiataloknak is felkeltheti az érdeklődését az eredeti művek iránt. El is lehet olvasni ezeket a drámákat, és mélyebben elgondolkodni például az anya-gyermek, a testvéri viszonyok alakulásán. Elindulhat egy olyan folyamatot bennük, hogy ne a számítógépes játékok, a mindennapi külsőségek, hanem az emberi társas viszonyok kössék le a figyelmüket.

Az Orfeuszhoz hasonlóan az Élektra is sikert aratott. Ön szerint miért szeretik az emberek ezt a véres darabot?

Kockáztatok. Fiatal alkotóként mindig van ugyan egy félsz bennem az előadásaim kapcsán, hogy bejön-e a nézőknek. Próbálok olyan témákat találni és ezeket úgy megvalósítani, hogy megérintse őket. Olyan zenei világot, atmoszférát, díszletet, látványt tettem az Élektrához is, ami a Müpa Fesztivál Színházában nélkülözhetetlen.

Itt a tiszta tánc ekkora műhöz, ilyen térben nem elég. Amúgy is szeretek használni olyan eszközöket, kellékeket, amelyek szervesen tudnak kapcsolódni a kreációhoz. Ilyen például a vödrök, a székek, amiket nem csupán funkcionálisan használunk. Talán az a siker kulcsa, hogy olyan impulzusokat kap a néző a karakterek megformálásában, hogy akarva, akaratlanul hatnak rá.

Ezután min dolgozik majd, mire készül?

A Hullámok című előadásommal fellépünk az Algíri Operaházban. 2020. február elsején szintén itt, a Müpában és újból a Dohnányi zenekarral lesz egy Mendelssohn-premierem a Bartók Hangversenyteremben. Nagy szimfonikus zenekar, 80 fős kórus és 8 táncosnő adják majd elő a Walpurgisnacht című darabot. A kórust is szeretném majd megmozgatni úgy a színpadon, mint a nézőtéren. Nagy volumenű előadás készülődik.

Akkor most irány Algéria. De ez Önnek azért is öröm, mert nagy utazó hírében áll.

Igen, valóban nagyon szeretek utazni, különösen repülni. Ha csak tehetem, szabadidőmben járom a nagyvilágot. Ott tavaly is voltunk már a társulatommal. A Külügyminisztérium és az Algériai Nagykövetség támogatásával ismét fellépünk egy nemzetközi táncfesztiválon, ahol 13 ország közül hazánkat a Feledi Project képviseli. Nagyon büszke vagyok.