A mai Szíria és Irak határán, az egykori Mezopotámiának nevezett terület északi részén 1999 óta folynak azok a régészeti ásatások, amelyek eredményei hat év megfeszített munka után fontos kérdéseket vetnek fel az emberi civilizáció, a városiasodás, és a hadviselés eddig vallott elterjedésére vonatkozóan.
Clemens Reichel, a Chicagoi Egyetem kutatója és az ásatások egyik fő szervezője szerint Tell Hamoukar önálló település volt, így megalakulásától i.e. 3500 körüli lerombolásáig nem függött egyetlen dél-mezopotámiai várostól sem. A pusztulás előtti időszakból származó leletek, különböző használati tárgyak egyértelműen utalnak a déli és az északi területek között meglévő kereskedelmi kapcsolatra, de hierarchikus viszonyra (pl. uruki dominanciára) nem. Megdőlhet hát az az állítás, hogy a Tigris és Eufrátesz völgyének északi településeit a délről érkező, Uruktól önállósodni kívánó telepesek hozták létre.
Az ásatások legnagyobb szenzációja a kb. 5500 évvel ezelőtti ostromhoz köthető. I.e. 3500 körül a város lakói váratlan, nagy erejű támadásnak estek áldozatul. Az ostromlók, akik feltehetően a rivális déli területekről érkeztek, 1200-nál is több lövedéket és több mint száz darab, 2 cm átmérőjű, nehéz agyaggolyót hagytak az utókorra - és a leomlott városfalat. Az addigi kultúrára jellemző vonások eltűnése bizonyítékul szolgál az előre eltervezett, s a támadók szemszögéből nézve rendkívül sikeres rohamra. Mint ilyen, a történelem első szervezett hadviseléseként kerülhet a tankönyvekbe.
