A kínai katonaság vérbe fojtotta az árpilis közepe óta tartó pekingi tömegtüntetéseket, amelyek a demokráciáért és az emberi jogokért folytak. A Teng Hsziao-ping irányította kínai vezetés parancsára - amely úgy érezte, hogy a főleg diákok által folytatott tiltakozási akciók a hatalmi monopóliumát fenyegeti - a néphadsereg katonái nem hivatalos becslések szerint 3600 polgári személyt öltek meg. A mészárlás, majd az azt követő `tisztogatási hullám`, amely során számos tüntetőt kivégeztek, világszerte elképedést és tiltakozást váltott ki. A katonaság brutális akcióinak tetőpontját a Tienanmen téri (a Mennyei Béke tere) véres események jelentették. A katonaság már az azt megelőző napon megtisztította a tüntetők által megszállt, belvárosba vezető utakat. Június 4. reggelén a 27. hadsereg katonái körbeveszik a teret, ahol több mint 100 000 egyetemista és velük szimpatizáló pekingi lakos tartózkodott. Harckocsik és páncélozott csapatszállítók gázoltak az embertömegbe. A menekülő embereket lelőtték. A diákok kövekkel kezdtek védekezni. Néhány katonát kirángattak a járművekből, és a megdühödött embertömeg meglincselte őket. Segítőkész emberek életük kockáztatásával megpróbálták a sebesülteket - részben kézikocsikon - a kórházakba szállítani. A kórházakat azonban reménytelenül túlterhelte a kb. 60 000 főnyi sebesült. Másnapi nyilatkozatában a kormány a tüntetések véres leverését, mint "az ellenforradalom felett aratott első győzelmet" ünnepelte. Nyugati megfigyelők arról számolnak be, hogy a legtöbb kínait kétségbe ejtette az a tény, hogy a katonák ilyen brutálisan léptek fel saját honfitársaikkal szemben. Bár a kínai vezetés meg tudta tartani hatalmi monopóliumát, elveszítette a lakosság nagy részének bizalmát. A nemzetközi bírálatok középpontjában mindenekelőtt az a Teng-Hsziao-ping áll, aki 1979-ben hozzálátott a gazdaságilag visszamaradott népköztársaság átfogó modernizálásához, és még mindig az óriásbirodalom legbefolyásosabb személyiségének számít. Kína-szakértők véleménye szerint a 84 éves Teng a mészárlásra kiadott paranccsal a hatalom megtartása érdekében, feláldozta életművét, és lehetővé tette, hogy a párt konzervatív erői ismét uralomra jussanak.
