Szirtes_Edina_Mokus_Czako_Balazs
Fotó: Czakó Balázs

Mikor és miért döntötted el, hogy zenész leszel?

Szinte fantáziátlanul egyszerű a kezdet: a nővérem hegedült, és kivettem a kezéből. Majd a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam hegedű szakra. Már hatévesen tudtam, hogy zenész leszek.


Játszol más hangszeren is?

A hegedű adott volt, de zongorázni is meg kellett tanulnunk; mellette játszom harmonikán és tilinkón, sőt nemrég vettem egy mandolint, a Recirquel Újcirkusz Társulat MyLand előadásában már használtam is.


Hogy kaptad a Mókus becenevet?

Mókus a szegedi konziban lettem. Korkedvezménnyel vettek fel, így én voltam a legfiatalabb, és a nagyobb lányok neveztek el. Ott is diplomáztam Szecsődi Ferenc növendékeként.

Szites_Edina_Mokus
Fotó: Nagy Gábor

16 éves korodban József Attila Ódáját zenésítetted meg először, azóta pedig több száz verset. Mi alapján választod ki, melyikhez írsz zenét?

A versek nemcsak elkísérnek, de erőt, hitet és vigaszt is adnak. Mindig olyan verseket zenésítek meg, amelyek mondanivalójával azonosulni tudok: abban az életszakaszomban, amikor rábukkanok, a benne megfogalmazott gondolatokkal élek. Nem is tudnám nem elénekelni…


Van olyan vers, amely évek óta elkísér?

Azok maradnak meg bennem, amelyek elkezdenek énekelni nekem. Például József Attila: Mámor című verse évekig adott célt és értelmet az életemnek.


Az utóbbi években az elektronikus zenei irányába fordultál. A világzene mennyire egyeztethető össze az elektronikus zenei stílusokkal és hangszereléssel?

Szerintem jó ízléssel minden zenei irányzat összeegyeztethető. Ha alkalmazott zenét kell írni, tudatosabb ez a folyamat, saját zenénél a határtalanságra vágyom. Például amikor a Weöres Sándor fordította Lao Ce Tao Te King kötetből zenésítettem meg 12 verset, tudtam, hogy vonós ötös zenei közeget hallok, de vágytam a groove-okra, a lüktetésekre és az improvizációra is. Szerintem nagyon izgalmas a komolynak nevezett zenét improvizációval életre kelteni.

LFKZ
A Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Liszt Ferenc Kamarazenekar már harmadik éve a Pesti Vigadóban köszönti az új évet. Játszottál már velük?

Nyáron a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál színpadán szerzői estem volt velük, sok népzenésszel kiegészülve. Nagy élmény volt! Etno-szimfonikus koncertnek neveztem, mert a szólistákból és a témákból adódóan autentikus népzenei átiratnak tűnhetnek a darabjaim, de ezek egytől egyig írott zenék, amelyet balkán, cigány, magyar zene inspirált. Ebből a koncertanyagból játszunk most ízelítőt.


Mit szeretnél átadni a zenéddel?

Egész életemben azt kerestem, hol a helyem, és mit kell tennem, hogy szolgálhassak. Hiszek a zene és a művészet emberjobbító hatásában. Közvetítjük, amit fentről kapunk: ha kell, vigasz legyünk, vagy épp egy pofon. A lényeg, hogy szolgáljunk.

A teljes interjú vigado.hu-n olvasható.