?Amikor egy új festményt viszek haza, nyugalmat várok el tőle, nem kívánok felkavaró műveket a falra akasztani. De ezek is örökké gondolatokat indítanak el az emberben. A gyűjtőt egyébként a művész neveli, ebben a folyamatban pedig az emberi kapcsolatok nagyon meghatározók. Számos jó kapcsolatot ápolok a terület képviselőivel, és vannak művészettörténész barátaim is - akikkel a művészetekről is tudok társalogni. A régi baráti társaság mára rájuk cserélődött le? ? mondta el Vass László műgyűjtő. Kifejtette: a Monet és barátai áttörést jelentett a magyar kiállítástörténetben, azzal ugyanis a csodálatos kiadvány jelent meg. De hogy mi az, ami a külföldieket lázba hozza, ha a magyar kultúráról van szó? Véleménye szerint a geometria a magyar művész sajátossága. Számos híres magyar művész ugyanis geometrikus, elég csak Vasarelyre, Moholy-Nagyra vagy Kassákra, Kemény Zoltánra gondolnunk.
Aki gyűjt, azt számos impulzus éri, utánaolvas, kiállításokra, külföldi vásárokra jár ? adott látleletet Ledényi Attila műgyűjtő, az Art Week Budapest igazgatója. Sokfélék azonban abból a szempontból, hogy mi alapján választják ki a gyűjteményük darabjait. ?Aki a kortárs művészet absztrakt darabjaira vadászik, azt még több impulzus éri, ők ugyanis még beszélgethetnek az alkotókkal.? Hiába kapnak azonban egy-egy segítséget a gyűjtők, maga a gyűjtés személyes indíttatásból fakad. Amikor egy gyűjtemény összeáll, az a saját habitust tükrözi - éppen ettől lehet az az egész kerek, vagy nem kerek. Többen úgy tartják, hogy egy jó gyűjteményt létrehozni az olyan, mintha új művet alkotna az ember.
?Szerencsés, akinek nem az egzisztenciája függ a műtárgygyűjtéstől, annyira sűrű ugyanis ez a tömeg, annyi impulzus éri a gyűjtőket, hogy én magam elvesztettem az idealista hozzáállásomat a művészetek felé, nehezen tudom magamban felfedezni, felidézni a lelkesedést? ? fejtette ki Einspach Gábor igazságügyi festményszakértő, az Artmagazin felelős kiadója. Utóbbiról elmondta, több mint tíz éve működik, célja, hogy a magyar képzőművészetről közérthető formában, könnyen befogadható módon írjanak. Hogy úgy legyen jelen a magyar hétköznapokban, ahogy az külföldön is természetes. ?Mióta itthon is szerveznek vásárokat, igyekszünk a törekvés mellé állni, igyekszem mindenhol ott lenni, ahol a kortárs és a klasszikus képzőművészet megtalálható. És persze szeretnénk minél több hasonló rendezvényről írni az újságban.?
Vass László sajnálatosnak nevezte, hogy 1945 után megszűnt a műgyűjtés Magyarországon, a rendszer, melyben a gazdagabb családok jelentős darabokat szereztek be, és még a kisebb pénzű emberek is jelentős gyűjteményeket tudtak összeállítani ? például rajzokból, grafikákból ? nincs többé. ?Bázelben a kortársművészek vásárára ötezer ember próbált bejutni. Ettől mi nagyon távol állunk, nálunk még mindig a klasszikus műveket keresik a legtöbben? ? fejtette ki a műgyűjtő.
Ledényi Attila Art Week Budapestje éppen ez ellen kíván fellépni: ?próbáljuk arra rádöbbenteni a látogatókat, hogy a kortárs művészeti tárgyak között is találnak olyat, ami megtetszhet nekik, amiben esetleg érzelmi kapaszkodót találnak. Az Art Week nemzetközi közönség előtt mutatja be a magyar művészek munkáit ? a második évben elértünk addig, hogy a nemzetközi kiállítók száma valamivel megelőzte a hazaiakét.? A vásár művészeti szempontból is fontos: országimázst épít ? nemzetközi véleményvezérek szimpátiáját lehet ezen az úton elérni. Fontos ezt előremozdítani azért is, mert erős a verseny. Két éve például egy időben rendezték meg budapestit a torinói vásárral, melyet a város kétmillió euróval támogatott. Összesen pedig idén 150 bejegyzett művészeti vásár van szerte a világban.
A beszélgetésen elhangzott, ugyan a Nemzeti Kulturális Alap jelentős támogatásokat nyújt, többek között az Artmagazint is, kevés pénz jut arra, hogy a múzeumok műtárgyakat vásároljanak. itthon azt sem becsüli meg, ha egy magán gyűjtő tárgyait felajánlja kiállításra. Einspach Gábor szerint nonszensz, hogy jelentős adóval sújtják azokat, akik a világháborúk viszontagságai miatt külföldre került műtárgyakat hoznák haza a magyar özönség örömére.
