Versmegzenésítésről, szakszerűen – Interjú Jobbágy Bencével

12 bor és hozzá 12 kortárs vers – ez az alapkoncepciója a Budavári Dóri és Ugron Zsolna által életre hívott 1bor1vers programsorozatnak. A badacsonyi borvidék rajongóit tavaly óta nemcsak tematikus bor- és versválogatás várja az esteken, de Jobbágy Bence zenei produkciója is. Bence neve a Muriel és a Kodachrome zenekarok mellett szólóprojektjéből, A Bence kalandjaiból is ismerős lehet – ez utóbbi keretében a zenész több versmegzenésítést is közreadott már a költészet napja alkalmából és első szólólemezén, a Tengereken is hallhatók irodalmi feldolgozások. Az 1bor1vers eseményeire készített versdalok nemrég jelentek meg A Bence kalandjai második lemezeként, a programsorozattal azonos címmel. A lemezen hallható versek költői: Babiczky Tibor, Bende Tamás, Bognár Anna, Jancsó Zoltán, Kiss Dávid, Kiss-Horváth Ágnes, Krusovszky Dénes, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Péntek Róbert, Seres Lili Hanna és Tóth Csilla.

Hogyan kerültél kapcsolatba az 1bor1vers programsorozattal?

A felkérés leginkább annak köszönhető, hogy ott lakom én is a Balaton-felvidéken, ahol eredetileg is elindult ez a sorozat két éve. Budavári Dóri, aki a Szent György-hegy hajnalig fesztivált is szervezi, látott engem a badacsonyi Vánkosban játszani – akkor már egy „évad” lement az 1bor1versből, zene nélkül, borkóstolóval egybekötött felolvasóestként. Aztán Dóriban felmerült az ötlet, hogy milyen jó lenne megzenésíteni a verseket a felolvasás mellett, így jöttem én a képbe mint helyi erő.

Még szerencse, hogy sokat koncertezel arrafelé!

Igen, mondhatjuk! Mióta a környéken lakunk, azóta szerencsére sok megkeresés érkezik, főleg a balatoni borászatoktól. A Balaton-felvidéken sok olyan helyi pincészet van, amelyeknek tulajdonosai odafigyelnek arra, hogy a jó borok mellé legyen valamilyen kulturális plusz is. Sok felolvasás szokott lenni, van olyan, hogy kisebb színházi estek szerveződnek, és koncertek is vannak szép számmal. Mindemellett én úgy érzem, hogy ez a felpezsdülés a koronavírus-járvány egyik hozadéka is: nekem úgy tűnik, mintha azóta a nyár már kevéssé Budapest körül forogna, abban a szcénában legalábbis, amiben én mozgok.

Azt tudom, hogy a lemez alapanyagaként álló 1bor1vers programsorozat műsorának elkészítése, azaz a versek megzenésítése eléggé feszített tempóban ment – egy nap, egy dal ütemben. Én ezt a teljesítményt csak olyan írásokkal tudom elképzelni, amelyeket olvasva egyből beugrik a hozzájuk kapcsolódó dallammotívum. Így volt ez az esetedben? 

Nem, őszintén megvallva fogalmam sem volt először, hogy mit lehet dalként kihozni ezekből az egyébként nagyszerű versekből. Ez volt az első alkalom, hogy felkérésre dolgoztam, korábban csak saját magam által választott versekre szereztem zenét – amelyekre részben igaz is volt, amit mondtál, megvolt az azonnali kattanás a fejemben a zenét illetően. De épp ez tette izgalmas kihívássá ezt a projektet!

Hogyan kezdtél neki a 12 vers dallá formálásának?

Először kinyomtattam mindet, hogy egyben tudjam olvasni őket. Utólag belegondolva ez nem volt túl jó ötlet, mivel akkor döbbentem rá, mekkora mennyiség is ez a szöveganyag. Aztán mikor az első sokk elmúlt, szépen kitisztult a munkafolyamat terve a fejemben. Felismertem, hogy nem fog menni úgy, hogy megpróbálom egyszerre mindet magamba szívni, hogy végül kijöjjön belőlük valami az alkotófolyamat során, hanem muszáj lesz szigorúan egyesével haladnom velük. Kis töprengés után elindultam annak a versnek az útján, amihez a leghamarabb lett ötletem, ha pedig valami épp nem ment, azt félretettem. Éreztem, hogy az idő szűkössége miatt nem szabad beleragadnom semmibe, mindig a lendületet adó ötletekre kellett fókuszálnom.

Ezek alapján melyik volt a dalsorból az első, aminek nekiveselkedtél?

Seres Lili Hanna Olvadás című verse volt az, ami első olvasásra megfogott. Ráadásul később, amikor sokadik alkalommal olvastam újra a verseket, ebben felfedeztem egy jó ritmusismétlődést is. Ebből kerekedett aztán egy dallamötlet, és egész gyorsan lett is két refrénem. Meglepő sikerélmény volt ez, mert ha csak ránézel erre az írásra, nem gondolnád, hogy ennyire adja magát a dalforma is. Ez egy összefüggően írt vers, nincsen versszakokra sem bontva, mégis megtaláltam a „kiskaput" benne, azt, hogy kétszer is el tudom énekelni néhány sorát úgy, hogy azok nem érnek össze a később következő dalrészekkel.

És melyik vers adta a legnagyobb kihívást?

Ezt nehéz megmondani, már csak azért is, mert szinte mindegyik írás esetében volt olyan megoldandó rész, aminél meg kellett állnom, lendületet kellett vennem. Péntek Róbert Szüret című verse volt az, amit végül utoljára hagytam, mert viszonylag sokáig nem éreztem, hogyan lesz belőle dal. A szerző ezt a művet a borkészítés szakralitásának szentelte, rengeteg nyelvi játékot beleszőve. Ez egy nagyon jó ötlet, versként különleges olvasásélményt nyújt, viszont épp emiatt nehéz volt úgy alakítani a ritmikát, hogy ne hangozzon értelmetlenül a szöveg az én számból. Végül ezt egy egyszerű zenei formával oldottam meg: írtam rá egy kétakkordos rock and roll-alapot. Ez azért is volt alkotói szempontból érdekes, mert máskülönben nem írtam volna soha ilyen dalt, viszont, mikor megtaláltam azt a dallamot és ritmust, amivel jól el lehet énekelni ezt a szöveget, akkor nagyon örültem.

A költőknek ilyenkor milyen szerep jut? Konzultáltál velük a zeneszerzési időszak közben?

Mivel ez egy általam adott, egyéni értelmezése az összegyűjtött verseknek, így a munkafolyamat közepette nem kértem ki a véleményüket. Így igyekszem megőrizni az alkotói függetlenségemet a megzenésítésnél: kerüljön minden vers úgy a lemezre, ahogyan én olvasnám, mondanám és énekelném őket. Így tudom kidomborítani azt a fő gondolatot és hangulatot, amit egy-egy vers előidéz bennem. Végül is ez a hozzáadott érték, amivel részben sajátommá tudom írni ezeket a műveket.

Tehát csak a végeredménnyel szembesíted őket – ez elég izgalmas lehet mindkét oldalról.

Azzal szoktam viccelődni, hogy ők elsősorban elszenvedői ennek a folyamatnak. Ez persze nem szó szerint értendő: amely kortárs versmegzenésítésen dolgoztam eddig, az mind tetszett a szövegek szerzőinek. Ez nekik is egy kaland, játék és újdonság. Szerintem hozhat meglepetéseket és érdekes felismeréseket az, ha visszahallod az írásod egy dal formájában. És nem is feltétlenül csak passzív az alkotók szerepe. Most például a dalok elkészültét követően ketten is tettek javaslatot, miután megmutattam nekik, mi kerekedett ki a kezeim alatt a verseikből.

Ezeket megfogadtad végül?

Persze! Szerintem mindkét dal végső formájához sokat hozzátettek ezek az „utómunkálatok.” Parti Nagy Lajos a Lehet mérték prozódiájának finomhangolásában nyújtott segítséget. Teljesen igaza volt: az én Kispálon nevelkedett fülem rendben találta ugyan a szöveget az első felvételen, de ő rávilágított arra, hogyan egyszerűsíthetném az előadásmódom ahhoz, hogy érthetőbb legyen az ének. A másik költő, aki javaslatot tett, Kiss-Horváth Ágnes volt. Ő az Amiért élni érdemes esetében kérte, hogy a könnyűzenei jelleg elősegítésére legyen a végső változatban refrén is. Örömmel fogadtam ezt, a nekem legkedvesebb versszakban mint refrénrészben megegyeztünk, azt ismételtem meg a dalban és még gyorsan szereztem a visszatérő sorokhoz egy odaillő gitártémát is. Ezek a visszajelzések kifejezetten megnyugtatóak voltak egyébként – biztosítottak afelől, hogy a költők is rajta vannak azon, hogy dallá formáljuk a verseket.

Mivel ezek a dalok eredetileg élő előadásra, nem mellesleg tematikus estre készültek, gondolom, volt még munkád velük, mire lemezanyaggá gyúrtad őket.

Mikor az ősbemutatón játszottam őket, akkor és ott azt éreztem, hogy jól sikerültek ezek a feldolgozások, viszont, mikor az albumfelvételbe kezdtem, kiderült, hogy még tisztázatlan volt akkor a viszonyom A Bence kalandjai alkotójaként ezzel a projekttel. Noha a lemezkiadás mindenképp cél volt, nem tudtam elsőre, hogyan lesz ebből az anyagból egy koherens és a korábbi stúdióban felvett dalaimhoz is illő lemez. Ezt aztán sikerült megugrani, a kisebb-nagyobb változtatások, kreatív döntések révén, a hangszerelés és az egész megszólalás továbbgondolásával még személyesebbé tudtam tenni ezeket a dalokat. Mivel a feldolgozások eredendően rövidek voltak, így például az egyik legfőbb feladat az volt, hogy nagyobb teret adjak nekik zeneiségükben: így jöttek még az eredeti verziókhoz zenei betétek, gitárszólók, és volt olyan, amelyben egy-egy versszakot meg kellett ismételnem, hogy a stúdiófelvételen is legyen zenei íve az adott dalnak.

Nemrég tartottad Budapesten, a B32-ben a lemezbemutatót. Merre viszed még a műsort, mi a terved még a lemezzel?

Remélem, minél több helyre el tud jutni majd ez a produkció. Nagy öröm számomra, hogy idén meghívást kaptam a Margó Irodalmi Fesztiválra – szerintem ez egy nagyon passzoló környezet lesz a repertoáromhoz. Ezen kívül biztosan ott leszek a Great Yonder fesztiválon. Szervezünk zenés borkóstolókat Budapestre, de a Szent György-hegy hajnalig programon szintúgy elcsíphet majd a közönség, és lesz pinceturné is a nyáron. Szeretnék az új albumból vinylkiadást idővel, emellett a versfelhozatalt szeretném bővíteni Petőfi-versekkel is.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu