 |
| Fotó: asztali.lutheran.hu |
Az írói munka kiegészítője a szerkesztés, vagy jövőbelátás, nyitás az online megjelenés felé?
Mindkettő. Vidéken élek, Balatonbogláron, és nem Pesten, ahol a hétköznapi írói viszonyok szövedékéből könnyebben kialakulnak azok a kapcsolatok, amelyek promócióként viszik előre az írót és műveit. Meg kellett szerveznem egy olyan írói közösséget, ami nincs helyhez kötve, és publikációs profiljával mozgásteret biztosít a számunkra. Ez, persze, csak részben volt ennyire tudatos, a Librarius szerzőinek nagy részét a lapon keresztül ismertem meg, spontán alakult a csapat. A jövőbelátásról annyit, hogy azt azért nem lehetett nem észrevenni, hogy a rendszerváltás után nagy átalakuláson megy és ment át a kulturális piac, és aki időben reagált rá, az biztosabb fönnmaradási pozíciót fogott.
Írói ösztöndíjának emlékeit idézte fel az olvasóknak relaxálásul az Írók Boltja emeletén, mely valóban pihentető tájakra kalauzolt a svájci hegyek között, olyan helyeken, mint Davos, ahol Thomas Mann is alkotott. Mennyire fontos, hogy ilyen táj vegye körül az embert, mennyire fontos, hogy vidéken él és alkot?
Gyerekkoromban falun éltem, aztán sokáig Szegeden a Belvárosban, és most megint vidéken. Felhők, fák, napfény, víz, hegyek, a természet olyan alapelemei, amelyek hiába vannak meg egy városban, nem tudják megmutatni azt a meditatív eredetet, amihez folyton-folyvást mérem a gondolataimat, a változásaimat, az emberi időmet. A város nem ismeri az abszolút időt, csak a jelen időt, a pörgést és a külsőségek folytonos megújulását. Olykor persze jó beleburkolózni az épített környezet kényelmébe, sőt, néha vágyom is rá, de az én belső történetem vidéken van, a szavaim, a nyelvhasználatom is vidéken bolyong.
Többműfajú író: kezdeti lírai prózájától, mint a Megyek egy kört az alvázon vagy Képlapok a barlangszájból a Szép magyar szótáron át a Balatoni világok riportgyűjteményéig sok műfajban kipróbálta magát, és már franciára is fordítják műveit. Legújabb, Klímadogma könyvében mintha a természettudomány kapna figyelmet?
Matematika és fizika szakos tanár az alapvégzettségem. A globális felmelegedés problematikájában, vagy ahogy a cím mondja, a Klímadogmában váratlanul olyan témára bukkantam, amely izgalmas tudományos és írói szempontból is. Így született meg a Klímadogma regénye, amelyben egy klímakutató élettörténetén át ráláthatunk a klímakutatás tudományos, politikai, sőt, vallási dilemmáira, és egyúttal megismerjük Larry Brandt pimaszul izgalmas magánéletét. Bizonyos értelemben párhuzamba állítható Houellebecq Elemi részecskék című regényével.
Mit tervez a közeljövőben íróként?
Van több regénytervem is. Az a helyzet, hogy az utóbbi években elég sok forgatókönyvön dolgoztam, amelyekből aztán nem lett film. Sok munkám benne van. De közben nem születtek regények. Most ez az irány, ami izgat. Egy nagyobb történetben megjeleníteni egy izgalmas életet. Igaz, minden élet izgalmas, ha tétjei felől nézzük. Sokat viccelődtem prózában, de most a tétek érdekelnek, egy olyan hétköznapi írói nyelv, ami csupasz és világos, nem érdekelnek az irodalmi allűrök, egy riporter makacs kitartásával szeretném megírni a dolgokat.
Irodalmi szervezőként, gondolom, folytatja a librarius.hu-t, ahol frissen megjelent könyvekről, irodalmi eseményekről, de természettudományos érdekességekről is olvashatunk. Miben különbözik ez az oldal más kulturális lapoktól, mi az, amit fontosnak tart és főszerkesztőként kiemelne?
Szerkezetileg abban különbözünk, hogy nincs szerkesztőségünk, minden online zajlik. Nincsenek rovatvezetők, csak szerzők és a szerkesztő, vagyis én. Az online párbeszéd a válasz mindenkinek gombbal lehetővé teszi, hogy folyamatosan mindenki pontosan tudja, mi zajlik a ?szerkesztőségben?, ki milyen anyaggal készül, milyen ötletek születnek. Tartalmilag a lényeg, hogy műfajokra bontva jelennek meg az írások, így aztán minden belefér. Kritikától, prózától kezdve egy izgalmas kirándulásról készült riportig. A szerzők teljesen szabad kezet kapnak, és ezt élvezik is, folyamatos köztünk a párbeszéd, és a csapat teljesen nyitott az új tagok felé is. Egy szabad és önállóan létrejövő közösség veszi körül a lapot, amelynek igazán jó a szellemisége. A Kéziratügynökség rovat pedig szabad préda bárki számára, önállóan töltheti fel és menedzselheti az oldalunkon az anyagait, ami mostantól a címoldalon is olvasható.
Csanda Mária
