Csáth életműve hol eltűnik, hol visszatér az irodalmi köztudatba. Összetett személyisége és álomszerű motívumokkal sűrített írásai azonban a 19. és a 20. század fordulójának egyik megkerülhetetlen alakjává tették. Kamaszként már zenét szerzett, festett, írni kezdett. 14 éves, amikor megjelenik első zenekritikája, és novellát küld a Jövendő című folyóirat főszerkesztőjének, Bródy Sándornak.
A 20. század fordulóján fejlődésnek indult Szabadkán nevelkedett, de Pestre vágyott. Apja intelmét megfogadva, a biztos megélhetés érdekében orvosnak tanult. Az egyetem mellett rendíthetetlenül írt, a Budapesti Naplóban publikált, alapításától tagja volt a Nyugatnak. Az elsők között mélyült el Freud tanaiban, a pszichoanalízist értőn használta orvosi pályája során. Egész életében precízen rettegett a halálos kóroktól, melyekkel már fiatalon találkozott: ötéves volt, mikor édesanyja, tizenhat, amikor kishúga meghalt. Mikor tévesen tüdőbajt diagnosztizáltak nála, beadta magának az első adag morfiumot – és kezdetét vette az önként vállalt harc a démonokkal, melyben végül alul maradt: fiatalon, a morfium tébolyában lelőtte feleségét, majd véget vetett életének.
A felvételről bemutatott előadás az író életén és művein túl az alkotáshoz való viszonyát és morfiummal való küzdelmét is bemutatja, valamint azt, miként reagáltak erre a körülötte élők, a családja.
„A Csáth és démonai cím is harcra utal. Egy férfi küzdelmét látjuk, akinek túl sok mindenhez volt tehetsége, és tulajdonképpen ez okozta a nehézségeit is. Egy rendkívül összetett személyiséget mutatunk be a színpadon, akinek modernnek számító gondolatai a pszichiátriáról ugyanúgy az életmű részei, mint novellái vagy naplói. Azt gondolom, nem lehet különválasztani Csáthot, az írót, Csáthtól, az önmagát analizáló és megörökítő betegtől” – emeli ki Vörös Róbert rendező.
Csáth Gézát Horváth Szabolcs alakítja, az író testvérét Csapó Attila, a fiatal Kosztolányi Dezsőt Zoltán Áron, az idősebbet Hirtling István. Olga, Csáth felesége Szilágyi Csenge lesz, Kohn Gizella, Csáth betege Bach Kata, az anya pedig Gilicze Márta. A közreműködő színészek nemcsak felolvasnak, hanem különböző szituációk is megelevenednek a színpadon. És az előadás végére jóval összetettebb képünk lesz a zseniről, akiről így írt Kosztolányi: „Ki végtelent ittál s a lelked égre lázadt, Majd összetörted a tébolyok és a lázak. Szent poharát. Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal, Kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal. S a múlt, a csend.”
További információ itt.
Nyitókép: Gordon Eszter/Vígszínház
