Vigyázz, kész, rajt... Inspiráció! - TALLÓ GERGELY

 

- Az elmúlt években fontos változások történtek, a Nemzeti Táncszínház, a Millenáris, az Artus és az L1-es Bakelit mind elkezdtek befogadó színházként is működni. Ebből pedig az következik, hogy a kezdeményező kedvű fiatalok - akiknek sokáig szinte egyedüliként adtunk teret az Inspiráción a MU Színházban, majd 1998 után a Trafóban - az utóbbi években már fel tudnak lépni bárhol, ha nagyon akarnak. Gondolkoztunk, hogyan lehetne nagyobb jelentőséget adni az Inspirációnak, és arra jutottunk, hogy ha meghívásos az est, akkor annak nagyobb súlya van, másrészt pedig igyekeztünk jóval több pénzt beletenni az Inspirációba, mint eddig, és ezzel párhuzamosan befejeztük a Pólusok sorozatot. A másik fontos változás az, hogy a meghívottjainkat megpróbáljuk arra ösztönözni, hogy bár továbbra is a mozgás, a tánc a legfontosabb, próbáljanak nyitni más műfajok felé is, kísérletezzenek bátran. Megváltoztattuk az est nevét is, Inspiráció - Fiatal koreográfusok estje helyett idén Inspiráció - Kísérletezők estje címen fut. Sokat segített a változtatások kialakításában az a fél éven át tartó beszélgetéssorozat is, melynek során a Nemzeti Táncszínház, a MU és a Trafó vezetői a három intézmény egymáshoz való viszonyát, sajátos feladatait próbálták meg kijelölni.

 

 

- Folyamatos konzultáció eredménye volt - természetesen meghallgattuk a befogadóhelyek vezetőit, és a táncszakma jeleseit is - majd tavaly áprilisban hoztuk meg a végső döntést.

 

 

- Réti Anna, Murányi Zsófia, Gergely Attila, és mivel a - MU Színházban működő - MU Terminált nagyon sikeres kezdeményezésnek tartjuk, őket is meghívtuk, hogy egy külföldi koreográfussal, Jurij Konjarral dolgozzanak együtt.

 

- Mit jelent a gyakorlatban a Kísérletezők estje alcím?

 

- Olyan előadásokat kerestünk, melyek kicsit túlmutatnak a táncon. Gergely Attilánál a keleti és a nyugati ember halálhoz való viszonya van a fókuszban, melyhez a halálközeli élményeket használja kulcsként. Attila azt mesélte, hogy a klinikai halál állapotában az emberek előtt valóban lepereg az életük, de nem a saját, hanem mindig a másik nézőpontjából: nem az az érdekes, hogy te mit éltél át, hanem, hogy a másiknak mit okoztál. Attila ehhez olyan tecnikai megoldásokat, speciális effektusokat keresett, melyeket első körben kicsit meredeknek találtunk, de végül azt mondtuk, hogy rendben, vágjunk bele. Réti Annát a tánc és a költészet viszonya érdekelte, szeretett volna egy költővel együtt dolgozni, - meg  is találta alkotótársát Halasi Zoltán költő, műfordító személyében - és  fontosnak tartotta, hogy a készülő előadás alapja az érzelem legyen. A darab érdekes színpadi térben fog játszódni, Anna egy egyszerű, de nagyon hatékony megoldást talált a tér manipulálásához. Murányi Zsófia az Ismeretlen kutatása programsorozatunkban dolgozott együtt Oravecz Péter költővel, ezt a közös munkát folytatta tovább. A MU Terminál esetében a kísérletezés magára a kezdeményezésre vonatkozik: Magyarországon most van először ilyen képzési program, melyben a szakoktatásból frissen kilépők egy éven át különböző koreográfusokkal dolgoznak együtt, tréningeken vesznek részt, különböző helyzetekben mérethetik meg magukat. 

 

 

- Ehelyett elkezdtünk egy coaching programot, mert a régebbi Inspirációkon szereplők jelezték, hogy örülnének egy olyan, tapasztalt szakmabelinek, aki a korábbi gyakorlattal ellentétben nem utólagos véleményt mond a munkájukról, hanem végigköveti a próbafolyamatot az ötlettől a bemutatóig. Persze nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, Bécsben az ImpulsTanz Fesztiválon és a Tanzquartier programjában mindig van ilyen coaching program. A coach külső szemként fontos, nem vesz részt a dologban, nem lép színpadra, nem alkotótárs, hanem egy semleges pozícióból mutat rá a darab esetleges hiányosságaira. Az a véleményem, hogy nagyon sok társulatnál hiányzik egy szigorú dramaturg, jó lenne, ha gyakorlattá válna, hogy valaki hozzáértő, külső szemmel, nem barátként ránézne néha a bemutatók előtt az előadásokra.

 

 

- Mi ezt a lehetőséget felajánlottuk mindenkinek, de ténylegesen elsősorban Réti Anna élt vele, ő Hudi Lászlót kérte fel coachként, aki valóban az általunk javasolt módon kísérte végig a teljes próbafolyamatot. Murányi Zsófia Hód Adriennt és Zsalakovics Anikót kérte fel, de esetükben nem volt ilyen folytonos a kommunikáció, Dékány Edittel (a darab egyik táncosával) viszont annál élénkebb véleménycserét folytatott, Gergely Attila pedig inkább barátokat hívott meg a próbákra. A MU Terminállal megint más a helyzet, Juhász Kata, a Terminál művészeti vezetője és Jurij Konjar, a meghívott koreográfus folyamatosan konzultáltak, én ezt mégsem coachingnak hívnám. Más típusú, sokkal intenzívebb együttműködés, ami Jurij és a Terminálosok között van, ebben az esetben a koreográfus számára adott, hogy Kata táncosaival és az általa ajánlott szakemberekkel (fénytechnikus, hangtechnikus) dolgozik együtt.

 

 

- Annak ellenére, hogy mi igyekszünk évente megrendezni az Inspirációt, (sőt, volt olyan, amikor évente kétszer is megtartottuk) tavaly finanszírozási problémák miatt elmaradt, mivel akkor a legfőbb forrásunk kiesett, az NKA-tól nem kaptunk pénzt. Idén viszont az NKA ismét támogat minket, ez számunkra nagy segítség. Ezen kívül részt veszünk a három éves, nemzetközi DÉPARTS programban, melynek célja az európai  kortárstánc-élet fejlesztése - a  programot a nemzetközi hírű táncos és koreográfus, Anna Teresa De Keersmaeker  P.A.R.T.S. táncstúdiója fogja össze - tőlük is kapunk támogatást. A DÉPARTS-nak három ága van, egyrészt nemzetközi tréningprogramot, másrészt ösztöndíjprogramot, harmadrészt pedig fiatal koreográfusoknak szánt produkciós támogatást foglal magában. A Főváros pedig az évadtervünket támogatja, adott esetben abból is lecsíphetünk az Inspirációra. Nagyon fontos segítség, hogy a Trafó ingyen biztosítja az estekhez a színháztermet és a szükséges technikát, valamint saját csatornáin hirdeti programunkat.

 

 

- Igen, a DÉPARTS program azt is lehetővé teszi, hogy elfogadhatóbb fellépti díjat fizessünk nekik, mint ezelőtt.

 

 

- Ingyen próbahelyet, ha kérnek, de az Alapítvánnyal segítünk a társulatoknak és alkotóknak a pályázatírásban is. Tavaly április-májusban már kialakult a fellépők köre, akkor a felkért alkotók benyújtották a pályázatukat az Inspiráción bemutatandó darabjaik elkészítésére, és mind a négyen nyertek. A szervezésben, a menedzsmentben is közreműködünk, segítünk megtalálni számukra, hol van olyan residencyprogram, amelybe be tudnának kapcsolódni, hol találnak olyan nemzetközi szervezetet, akik hasonló dologgal foglalkoznak, mint ők. És amit szintén fontosnak tartok, ha olyan ötletet akar megvalósítani egy alkotó, amit már régen megcsináltak mások máshol, a kezébe adjuk a megfelelő videót, hogy időben szembesüljön ezzel és tanuljon belőle.

 

 

- Fehér Feriék az Inspiráción 2000-ben bemutatott Avondóval járták be először a világot, az általunk készített filmmel kapták az első meghívásokat. Ugyanebben az évben ugrott ki Ladjánszki Márta is, aki a Szóló Fesztiválon elnyerte a Műhely Alapítvány díját, és bemutatta Kettő című darabját az Inspiráción. Talán ő a legjobb példa arra, hogyan lehet eljutni az Inspirációtól az önálló estig, majd nemzetközi fesztiválokig. Nekem az az érzésem, hogy Gergye Krisztián 2001-es Inspirációs fellépése, az E.SCH. EROTO szólója is igazán fontos lépés volt önálló alkotói pályáján. A Budapest Táncszínházas Molnár Csabát a mi válogatásunkkor felvették a P.A.R.T.S-ba, a korábban Frenákkal dolgozó Újvári Milán szerződést kapott a Cirque de Soleiltől, idén a Műhely Alapítványnak még azt is sikerült elérnie, hogy külön buszt fizessenek a magyar táncosoknak Bécsbe a válogatóra, szabad jelentkezés lesz, augusztus 4-5-én lesz a válogatás, aki akar, az beülhet a buszba.

 

- Vidéken sajnos az a probléma, hogy vagy a technikai feltételek vagy a befogadókészség hiányzik. Nagyon bízom viszont a BESZT-ben (Befogadó Színházak Társulása). A teljes programot továbbvinni egyben nagyon nehéz, - talán csak a MU-ban vagy a Szigeten volt erre példa -, az egyes produkciók viszont jóval könnyebben mobilizálhatók. Mi inkább annak vagyunk a hívei, hogy az egyes előadások külön megállják a helyüket egy-egy fesztiválon, vagy akár egész estés produkcióvá fejlődjenek. A nemzetközi szál viszont nagyon fontos, ezért is kezeljük kiemelten a portfóliókészítést, ráadásul olyan kapcsolataink vannak, melyeken keresztül ezekre a rövid darabokra, kísérletekre van érdeklődés. Az Inspirációra idén meghívtuk a többi DÉPARTS partnerszervezetet, hogy jöjjenek el, nézzék meg a fellépőinket, reméljük, itt lesz az Alkantara Lisszabonból, a Hebbel am Ufer Berlinből, a Kunstencentrum Vooruit Ghentből, a PACT Zollverein - Choreographisces Zentrum NRW Essenből és a Springdance Utrechtből. A P.A.R.T.S. szervezője Brüsszelből már le is foglalta a szállását. Másnap pedig kezükbe nyomjuk az előadások totál és a vágott verzióját. Azzal, hogy belekerülünk a DÉPARTS körforgásába, rengeteg olyan lehetőség válik elérhetővé a magyar táncosok számára is, ami segíti a munkájukat, mint például a P.A.R.T.S nyári Open Studio's programja, melynek során a szerencsések a Rosas táncosaival dolgozhatnak együtt.