Víkingur Ólafsson nem mindennapi személyiség, abszolút hallása és szinesztéziája okán is sajátos viszonyt ápol a muzsikával, de meglehetősen szabad és kreatív zenefelfogását minden bizonnyal inspiráló szülőföldjéről is hozza. Reykjavíkban született 1984-ben, és ott is cseperedett fel, első zongoratanára az édesanyja volt, felsőfokú tanulmányait azonban már New Yorkban, a világhírű Juilliard School of Musicban folytatta. A klasszikus zenei szcéna viszonylag hamar felfedezte magának, lemezei 2009 óta jelennek meg, az igazán nagy áttörést pedig az jelentette, amikor immár a Deutsche Grammophon exkluzív művészeként 2017-ben Philip Glass, 2018-ban pedig Bach műveiből álló hanghordozói is megjelentek.

Fotó: Müpa/Ari Magg

Tavalyelőtti Bach- és tavalyi Debussy–Rameau-albuma aztán végképp világhírűvé tette a változatos ízlésű, mindig új kihívásokat kereső művészt, akiről a zenei újságírók egy ideje kizárólag szuperlatívuszokban fogalmaznak. A New York Times kritikusa egyenesen „Izland Glenn Gouldjaként” hivatkozik rá, a Crescendo Magazine-ban előadásmódját a játékosság és a technikai kifinomultság tökéletes elegyeként jellemzik, míg a Bachtrack hasábjain merészségét és egyediségét dicsérik.

Müpa-beli estjére Mozart, Haydn és a 18. század kevésbé ismert komponistáinak alkotásaiból összeállított koncertprogramjával érkezik.

„Friss, »kívülálló« füllel kezdtem el hallgatni Mozartot, akinek műveit hat-hétéves korom óta játszom. Tanárom sokat tudott és mesélt Mozart zsenialitásáról. Meggyőződésem, hogy ezt csak úgy lehet megérteni, átérezni, ha a szerzőt a környezetében vizsgálom, abban a zenei-történelmi közegben, amelyben működött” – mondta Ólafsson a szokatlannak ható, ám rendkívül átgondolt koncepció mentén, hosszú hónapok alatt kiérlelt műsorról.

A Müpa koncertterme. Fotó: Rethey-Prikkel Tamás

„Az ilyen összeállítások esetében azonban nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. A legfontosabb talán az, hogy mennyire hallgatható a program a közönség számára. Ilyenkor úgy gondolkodom, mintha a teljes koncertanyag egyetlen kompozíció lenne” – tette hozzá a Mozart-darabok mellett Galuppi, C. P. E Bach, Haydn és Cimarosa műveit is felvonultató koncert kapcsán.

Nyitókép: Müpa/Ari Magg