Munkácsy édesapja, Lieb Leó Mihály ? több forrás csak Mihályként említi ? a munkácsi sókamra alkalmazottjaként dolgozott, amikor fia 1844-ben megszületett. A család 1848-ig élt Munkácson, a szabadságharc ideje alatt a festő édesapja a rendfenntartásért felelős tanács tagja volt, így amikor a forradalmi erőviszonyok megfordultak, Miskolcra költöztek. Ennek ellenére édesapját a Kossuth-kormánynak végzett szolgálatai miatt börtönbüntetésre ítélték. Ezalatt a kis Munkácsy testvéreivel és édesanyjával Cserépváraljára költözött egyik nagybátyjához. Szüleit azonban igen korán elveszítette, édesanyja 1850-ben, édesapja két évvel később, 1852-ben halt meg. Haláluk után a gyerekeket rokonok vették gyámságuk alá, Munkácsy nagybátyjához, Reök Istvánhoz került Békéscsabára. Mivel Munkácsy gyengébb tanuló volt, így nagybátyja úgy vélte, az iparos mesterségek területen érhetne el sikereket, ezért asztalosinasnak adta. Bár nagybátyja szerződésben rögzítette a fiú munkavégzését, az asztalos mester, akinél tanult, ezt nem tartotta be, így volt, hogy Munkácsy 10?12 órákat dolgozott. Ekkor még csak 11 éves volt. A tanulóéveit követően Aradra utazott és ott vállalt munkát Albrecht Ferdinánd műhelyében. Itt azonban borzalmas körülmények között élt, hat hónapig egyáltalán nem evett melegételt, és súlyosan megbetegedett, ezért 1860-ra visszaköltözött nagybátyjához, aki ekkor már Gyulán élt.
1861-ben volt, hogy mint rokkant asztaloslegény egészségem helyreállítása végett Gyulán nagybátyámnál váratlanul betoppantottam, ki szigorú ember levén, valami ?Jugendstreichot? gyanítva, majdnem rögtön visszaexpediált Aradra, honnan jöttem; másnap azonban, midőn a hideg kegyetlenül kirázott, szó sem volt többé Aradról, és szorgos ápolás alá vetettem. Szerencsémre hideglelésem harmadnapos volt, s a közbeeső napokban jól érezvén magam, szabad időmet rajzolgatással tölthettem [?].
Munkácsy Mihály levele első mesteréről, Vasárnapi Ujság, 1900, 18. szám
Munkácsy lábadozása alatt kezdett komolyabban foglalkozni a rajzolással. Első tanára Fischer Károly volt, ő mutatta be Szamossy Elek festőnek, aki pártfogásába vette a fiút, tanította, majd beajánlotta az Országos Magyar Képzőművészeti Társulathoz, ahol Ligeti Antal, a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának vezetője is pártfogásába vette a fiatal művészt. Tehetségesnek tartották, úgy vélték, gyorsan fejlődik, elméleti tudását pedig könnyen pótolhatónak ítélték. Munkácsy nagybátyja kezdetben ellenezte, hogy festő váljék a fiúból, amikor azonban eladta a Kukoricapattogtatás című képét, megváltozott a véleménye. A festményért kapott összegből Munkácsy Bécsbe utazott és ott beiratkozott a képzőművészeti akadémiára, itt azonban csak fél évig tanult, mert nem tudta finanszírozni a megemelt tandíjat. Visszatért tehát Pestre, majd Gyulán és Gerendáson élt, ekkor már portrékat festett pénzért ? ebben az időszakban készült el Húsvéti locsolkodás című képe is.
Ligeti Antal tovább támogatta Munkácsyt, az ő segítségével jutott be 1866-ban a Müncheni Akadémiára, ahol fél évig tanult festészetet, majd visszatért Magyarországra. Ekkor kapott az akadémiától 800 forint ösztöndíjat, amelyből 1867-ben Párizsba utazott. Egy év múlva tért vissza Magyarországra ? ebben az időszakban változtatta meg a nevét Liebről Munkácsyra. Ligeti ajánlásával került Düsseldorfba is, Ludwig Knaushoz. Ekkor, 1868-ban festette meg az Ásító inas című képét, amellyel elszakadt addigi példaképeitől, a német realizmustól, az impresszionistákkal azonban még nem tudott azonosulni, így a saját útját járta. Munkácsyt mentorai ígéretes festőnek tartották, ő azonban kételkedett tehetségében. Bizonytalansága végigkísérte pályája kezdeti időszakát, ez azonban Düsseldorfban megváltozott, amikor megszületett első jelentősebb műve, a Siralomház. A félig kész alkotást megmutatta kinti mesterének, Ludwig Knausnak, aki azonban úgy vélte, ez a mű még túl nagy falat a kezdő festőnek. Munkácsy viszont nem hallgatott mesterére és befejezte a képet, amellyel megnyerte a párizsi Szalon aranyérmét. Ettől kezdve Európa-szerte ismertté vált.
Jól ismertem Munkácsyt, Münchenben 1866?1868-ban gyakran találkoztunk, eljött ő Leibl körébe, de mindenki lesajnálta. Nemcsak azért, mert németül csak gagyogott, s kifejezésein halálra kacagták magukat a fiúk, de sajnálták, hogy nem haladhat. Nem volt meg a kellő alapja, a tudása bizonytalan volt. Egy nap eltűnt közülünk, s mikor újra elénk került, nagyban újságolta, hogy Párizsban járt. Általános volt a vélemény, hogy kár volt az útiköltségért. Mindenki ? kivétel nélkül ? úgy ítélte meg, hogy nem foghat rajta Párizs. Mert hiszen ami munkát tőle láttunk, mind nagyon gyenge, rajzhibákkal teli volt. Mikor aztán a Siralomházzal nagy sikert aratott és annak reprodukciója szemünk elé került, hogy egy szóval megmondjam, senki se hitte, hogy ő festette. Talán Knaus vagy más festő korrigált belé. A mesterségbeli tudásában nem hittünk [...]
Szinyei Merse Pál
Ahogyan a fenti idézetből is kitűnik, Munkácsynak számtalan bírálója akadt a kezdeti időszakban, és bár a Siralomház ? ennek álló változatát 1872?1873 környékén újra megfestette ? meghozta számára az ismertséget és a sikert, továbbra is bizonytalan volt tehetségét illetően, és többször felmerült benne, hogy visszatér eredeti szakmájához. Változást végül a ?70-es évek hoztak számára. Ekkor ismerkedett meg a De Marches házaspárral, akikkel szoros barátságot kötött. Az idős báró pártfogásába vette a fiatal festőt és ő segített neki, amikor 1871-ben végleg Párizsba helyezte át műhelyét. Ez az időszak több szempontból is változást hozott az életében, alkotói válságba került, bár ekkor kezdte el festeni az Éjjeli csavargók című kép, lassan haladt, folyamatosan bizonytalan volt és még műkereskedője bírálatát is félreértette, aminek egy kép látta kárát, Munkácsy ugyanis nehezen tűrte a bírálatot, ha egy rossz kritikát is kapott, azonnal elpusztította az adott alkotást. A fiatal festő egyébként is hajlamos volt a depresszióra ? valószínűleg nagymértékben hatottak rá inasévei és szülei korai halála is ?, ami Párizsban csak fokozódott, így a báró meghívta colpachi kastélyukba. A pihenés azonban nem hatott, Munkácsy egyre rosszabbul lett és öngyilkosságot kísérelt meg, kiugrott az egyik emeleti ablakból. Szerencséjére nem esett komolyabb baja, a vendéglátói ? vagyis a báró fiatal felesége, Cécile Papier ? ápolták. Alkotói kedve visszatért, ottléte alatt több portrét is elkészített, így a bárónét és a bárót is megörökítette. Munkácsy ezt követő éve igen termékenyre volt, az 1873-as bécsi világkiállításon öt képét is bemutatták: az Éjjeli csavargókat, a Köpülő asszonyt, az Őszi parkbant, a Részeges férj hazatérését és a Férfi tanulmányfejet is.
Nem csak a festés terén élt át intenzívebb időszakot Munkácsy, a De Marches házaspár többszempontból is változást hozott az életébe. A bárónőnek ugyanis megtetszett a magas és jóképű festő, idős férjét és a vele járó anyagi biztonságot azonban nem kívánta feladni, ám a festőt szemmel szerette volna tartani, így Munkácsy után küldte húgát, Ethelt. A lány szintén nem volt közömbös a festő iránt, viszonyt kezdtek, együtt is éltek Munkácsy párizsi lakásán ? a Virágszedő lány modellje is Ethel volt. Eközben a báró súlyosan megbetegedett, szanatóriumba került és rövid időn belül meg is halt. Ethel és Munkácsy kapcsolatának is vége szakadt, majd a gyászidőszak leteltével Cécile 1874-ben hozzáment a festőhöz. Cécile nem volt szép nő, azonban nagyon okos volt, éppen ezért tudatos munkával emelte be Munkácsyt a köztudatba, megteremtve a festő saját kultuszát. Nemcsak a felesége volt tehát, hanem a menedzsere is. Nászútjukról visszatérve ? amely érintette Bázelt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet is ? Párizsban egy fényűző lakást és műtermet béreltek, az új image-zsal ugyanis nélkülözhetetlenné váltak a társadalmi kapcsolatok is. Gyakorta rendeztek estélyeket, bálokat és fogadásokat is.
Nemcsak életmódjában állt be változás, hanem művészetében is, ebben az időszakban festette meg például a Műteremben című festményét, amely óriási sikert aratott és egy új alkotói korszak kezdetét jelentette. Milton című képével az 1878-as párizsi világkiállításon elnyerte a nagy aranyérmet, ami meghozta számára a világsikert is. Ekkor merült fel benne az első Krisztus-kép ötlete is. A ?70-es évek vége és a ?80-as évek nagyon termékeny alkotói időszak volt az életében, számos híres alkotása ekkor született meg ? mint a Krisztus Pilátus előtt vagy a Golgota. Egészségi állapota egyre romlott, folyamatos idegfájdalmak gyötörték fiatalkori szifilisze miatt. Alkotókedve azonban töretlen volt, bár felesége hatására eltávolodott korábbi stílusától és inkább szalonképeket festett, ezekkel biztosította anyagi jólétét. Világhírű festő lett, párizsi otthonukban számos ismert ember, többek között Reményi Ede, Zichy Jenő és Türr tábornok is megfodult Milán szerb királlyal. Élete utolsó alkotói szakaszában készítette el igazán nagy műveit: a Honfoglalás vagy az Ecce Homo című képeket. Feleségével egy idő után megromlott a kapcsolata, és viszonyt kezdett Charles-Joshua Chaplin festő feleségével ? Rippl-Rónai József visszaemlékezéseiben leírja, milyen sokat időzött Párizsban Munkácsyéknál, gyakran ebédelt és bálozott náluk, így számos ismert emberrel találkozott ott, akik szintén gyakori vendégek voltak, így Chaplinné is, akinek ?külön fejezetet kellene szentelni Munkácsy életírásában?. Bár a viszony éveken át tartott, Munkácsy élete végéig jó kapcsolatban maradt Cécile-lel, aki ugyanúgy támogatta őt élete végén is, mint találkozásuk kezdetén.
Munkácsy utolsó napjaiban elég jól érezte magát a gyógyintézetben és senki sem gondolta, hogy a végső órák már oly közel vannak. Május elsején a beteg állapota hirtelen roszabbra fordult, úgy hogy az orvos, dr. Helm, táviratban hivta Munkácsynét férjéhez. Munkácsyné sietve utazott Endenichbe, s délelőtt tizenegy órakor érkezett. A beteg ekkor már ágyba kívánkozott, efeküdt, neje felé fordult megszorította kezét és mondani akart neki valamit, de nem tudta magát kifejezni. Zavarodott tekintettel nézett feleségére és az orvosra. ?Ezek utolsó perczei?, szólt meghatva az orvos. Csakhamar meg is kezdődött a halálküzdelem, mely azonban csak néhány perczig tartott. Déli egy órakor Munkácsy Mihály csendesen elszenderedett s elaludt örökre.
Vasárnapi Ujság, 1900, 19. szám
Munkácsy 1896-ban fejezte be a Trilógia utolsó részét, a már említett Ecce Homót, melyet 1896-ban mutattak be Budapesten, a milleniumi ünnepségen. Ezeken még maga Munkácsy is részt vett, ám a fogadáson rosszul lett. Idegei 1897-re szinte teljesen felmondták a szolgálatot, fiatal korában ugyanis szifiliszt kapott, amely a ?80-as évekre paralízissé rosszabbodott. Szanatóriumba került, ahol elhatalmasodott rajta az elmebaj és hosszú szenvedés után, 1900. május 1-jén hunyt el. Halálhírére az egész ország gyászba borult.
Fischer Viktória
Forrás: wikipedia.org, irodalmiradio.hu, Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Fotó: wikipedia.org
