Ennél jobb talán csak az volna, ha Norman Cook néha a saját hangján beleénekelne a szenzációsan megkonstruált szettjeibe, de így is sokaknak tátva marad a szája, még többeknek pedig egy pillanatra sem áll meg a lába. Óriási partihelyszínné alakul a nagyszínpad előtti küzdőtér, a kalóz zászlók is hajladoznak, mindenki felkér mindenkit egy hosszú, ütemes táncra, anyuka ropja a gyerekével, a kiskacsasapkás, óriás sárga napszemüveget viselő angol fiú derékon kapja a magyar testőrt, aki nem tud mást tenni, nevet, hiszen neki is tetszik ez az elektronikus toporgás, mit is mondjak, valahogy öv alatt hat ez az egész.
Ismerjük a Fatboy Slim-felvételeket, nincsen buli, ahol ne hangozna fel legalább egy, vagy emlékszünk a szellemes és társadalmi mondanivalótól sem mentes klipjeire. Élőben azonban egészen más a hatás, hiába a gépzene. Nem hiszek a szememnek, azt csinál a közönség, amit ő ott egyedül a színpadról akar, hamisítatlan elektroguru.
Fatboy Slim jobb, mint egy wellness program, a The Rockefeller Skank, a Right Here Right Now, vagy a The Joker című népszerű slágerek megalkotója olyan sűrű programot állított össze, vetítésekkel, hogy bőr szárazon nem maradt. Norman Cook, aki eddig kilenc MTV zenei díjat tudhat magáénak és a világ legjobb fesztiváljain mutatta be a Halfway Between The Gutter And The Stars és a Palookaville című lemezeit, idén az ötödik albumát is elkészítette David Byrne-nel, a Talking Heads egykori frontemberével. Különleges zene- és tánctörténelem, a régi idők rákendroll ritmusaival, köztük Rolling Stones-slágerek, meg Iggy Pop, aki meg is jelenik, mint valami cyber-krisztus a nagy kivetítőkön is. Hihetetlen a hatás, ahogy a szálkás világsztár virtuálisan a tömeg fölé hajol. Eszünkbe jut, milyen jó volt pár évvel ezelőtt élőben is látni itt, és milyen furcsa, hogy a rockzenének ezt a korszakát most egy Dj idézi meg. Szóval a Here Lies Love című új albumról peregnek a szerzemények, amely állítólag az egykor a Beatles-szel is barátkozó Fülöp-szigeteki elnökasszony, Imelda Marcos életét dolgozza fel.
Nem mondhatni, hogy Fatboy Slim tiszteletben tartaná a mások slágereit, de a sajátjait is bátran átalakítja, egészen pimaszul, és a nagyon profin összeállított program a meghökkentő vetítésekkel, lézerfényekkel szabályosan kontrollálja a tömeget. A világnagy diszkó karmesterének kézmozdulataira úgy táncolnak az emberek, mint a kifogástalan marionettek. Csak rálehel a potméterre, és máris izgul a tömeg. Aki erről, az sajnos a világ legjobb diszkójáról maradt le.
