 |
Jézus Krisztus születési helye Az idén világörökségi listára kerülő palesztinai Betlehem két helyszínét, a Születés Templomát és a zarándokutat még ebben az évben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára helyezték.
A Jeruzsálemtől tíz kilométerre délre található város a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus megszületésének helye volt. A Biblia szerint Jézus Názáretben élő szülei, József és a már kilenc hónapos terhes Mária népszámlálás végett érkezett a városba.
 |
A Születés Temploma
A világ legrégebbi folyamatosan működő keresztény templomának építését 339-ben fejezték be, majd egy 6. századi szamaritánus lázadást követő tűzvész után, megőrizve az eredeti épület épen maradt mozaikjait, újjáépítették. A helyszín mind a keresztény mind az iszlám vallás szempontjából kiemelkedő kulturális jelentőséggel bír, amely a közel-keleti konfliktusok következtében mindig is veszélyben volt.
A barlang fölé épített, a római katolikus, a görög ortodox és az örmény egyház közös felügyelete alatt álló Születés Temploma volt az első palesztin helyszín, amelyet a Palesztin Hatóság az UNESCO világörökségi listájára felterjesztett, s a világszervezet elfogadott.
Bámiján-völgy Az Afganisztán fővárosától, Kabultól 230 kilométerre északnyugatra található Bámiján-völgyi kultúrtáj és régészeti leletegyüttes 2003-ban került az UNESCO világörökségi listájára, és még abban az évben veszélyeztetetté is nyilvánították a szakemberek.
Az Ázsiát és Európát összekötő karavánúton fekvő kultúrtáj az 1-13. századból származó, a görög és buddhista művészeti stílusokat ötvöző baktriai művészet eredményeit foglalja magában.
 |
Az egész világot sokkolta a hír, amikor a 2001-ben hatalomra jutott tálibok ? néhány hónappal az amerikai hadsereg vezette invázió megkezdése előtt, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi tiltakozást ? leromboltak két hatalmas Buddha-szobrot a Bámiján-völgyben, amit azzal magyaráztak, hogy az alkotások iszlámellenesek voltak.
A tálibok dinamittal robbantották fel Bámiján tartományban a közel négy évszázados munka után a 6. századra elkészült óriási, sziklába vájt Buddha-szobrokat, miután a különleges vallási rendőrség hiába rohamozta tankokkal és kézi rakétavetőkkel a kolosszusokat.
Timbuktu A Mali középső részén található, ma mintegy 50 ezer lakosú várost az 5. században alapították, ám csak a 9-10. században indult fejlődésnek. Az arab kereskedelmi gócpont területén a középkorban arany, rabszolga, só és főként elefántcsont cserélt gazdát. Fontos szerepet vállalt az iszlám kultúra terjesztésében is, a 16. században közel 25 ezer diák tanult a városban.
 |
A Szankore mecset
A Mali-, Ghánai-, majd a Szongai Birodalomhoz tartozó település a 15-16. században élte virágkorát, amikor is több mint 100 ezer ember lakta. A század végére azonban a fénykorában a térség kulturális, kereskedelmi és vallási központjaként számon tartott Timbuktu csillaga leáldozott.
1988-ban történelmi központjainak egyes részei világörökségi listára kerültek. A mára elszegényedett, ám népességét tekintve folyamatosan növekvő település elavult gazdálkodása, a városfejlesztés, a karbantartások, a heves esőzések és az árvizek elleni védekezés hiánya, valamint az éghajlati változásoknak a műemlékekre gyakorolt negatív hatásai, s az iszlám fegyveres csoportok barbár cselekedeti miatt 2012-ben a veszélyeztetett listára tették.
Három nagymecset szerepel a veszélyeztetett helyszíneket tartalmazó UNESCO-világörökségi listán. Ezek közül a Szidi Jahját július elején rombolták le a Din Anszár iszlamista csoport fegyveresei, miután a világörökségi listán szereplő tizenhat mecset közül hetet tettek a földdel egyenlővé.
A Dzsingarejber mecsetet Kankan Musza szultán építtette mekkai zarándoklatából visszatérve 1325-ben. A Szankore mecset szintén a mandinga korszakban épült, míg a Szidi Jahja mecsetet feltehetően az 1400 táján emeltette el-Moktár Hamalla sejk szent életű remete.
Panama karibi erődjei A Francisco Velarde y Mercado spanyol felfedező által 1597-ben alapított Portobelo városáról a legenda úgy tartja, hogy Kolumbusz Kristóf eredetileg Puerto Bello-nak, vagyis 'szép kikötő'-nek nevezte el. A 16-18. században a település fontos kereskedelmi, főként ezüstöt exportáló kikötőként funkcionált a Spanyol Királyság és Új-Granada között, s a kincseket szállító spanyol flotta egyik állomása lett.
Henry Morgan kalózkapitány 1668-ban megtámadta a várost, és habár rendkívüli módon megerősítették, 450 emberével el tudta foglalni a spanyol kikötőt és az erődöt, miután csapatai 14 napon át fosztogatták a várost.
 |
Portobelo erődje
1739 novemberében Edward Vernon brit admirális vezetésével ismét támadás érte a kikötővárost, s csupán 1741-ben került ismét a spanyolok kézre, amikor egy tengeri csatában a brit flotta 18 ezer fős veszteséget könyvelhetett el. Ezt követően a spanyolok ? mivel stratégiai pozíciója miatt a város rendkívüli előnyökhöz jutatta birtoklóit ? 1761-ben modernizálták, s átépítették az erődöt, amely szerkezet ma is látható.
1821-ben Panama függetlensége következtében (ekkor még Kolumbia része volt a közép-amerikai ország) Spanyolország végleg elvesztette kikötőjét. Az erődöt eleinte börtönként használták, majd a Nagy-Britanniából Latin-Amerikába történő levelezés egyik fő államosává vált.
2012 júliusában az UNESCO Világörökségi Bizottsága a környezeti tényezők, a karbantartás és a városi fejlesztések ellenőrizhetetlensége miatt veszélyeztetett világörökséggé nyilvánítatta Portobelo és a közelében lévő San Lorenzo erődjét, a 17-18. századi katonai építészet remekműveit.
Liverpool történelmi kikötője Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottsága 2012. júniusi szentpétervári tanácskozásán nyilvánította veszélyeztetett világörökséggé a Liverpool Waters nevű fejlesztési projekt miatt Liverpool történelmi kereskedelmi kikötőjét. Az angol város világhírű kikötőjének hat helyszínét alig nyolc évvel ezelőtt emelték világörökségi rangra.
 |
Az említett projekt a városközpont északi részén lévő történelmi kikötőhelyeket érinti. Megvalósulása esetén azonban jelentősen megváltozna a világörökségi rész arculata és látképe ? indokolta döntését a világörökségi bizottság, hozzátéve, hogy a fejlesztési program megtörné a 18-19. századi kikötő egységes képét és elszigetelné az egyes részeket.
Liverpool fontos szerepet játszott a Brit Birodalom újkori terjeszkedésében, s a tömegszállítás jelentős kikötőjévé vált, például a beérkező rabszolgák vagy az Északnyugat-Európából Amerikába vándorlók is itt szálltak fel, illetve le hajóikról. Liverpool úttörő volt a korszerű rakodótechnika, a közlekedési rendszerek és a kikötői irányítás terén is.
Humberstone és Santa Laura Salétrom Művek A chilei Tarpacá régióban található Humberstone és Santa Laura művekben több mint 200, Chiléből, Peruból és Bolíviából érkező munkás dolgozott a 19. század végétől kezdve. A sivatagban mindentől elzárt közös munka és lét, a nyelvek gazdagsága, a kreativitás, a szolidaritás és a társadalmi igazságosságért küzdő úttörő harc egy egységes, sajátos pampínó kultúrát hozott létre.
A Föld egyik legszárazabb sivatagjában több ezer dél-amerikai dolgozott az 1880-tól kezdődő hat évtizeden keresztül. Feladatuk a világ legnagyobb salétromlelőhelyének kitermelése volt. A nátrium-nitrát (chilei salétrom, nem keverendő össze a feketelőpor egyik összetevőjével, a kálium-nitráttal) fontos alapanyaga a műtrágyának, amely Észak- és Dél-Amerika, de még az öreg kontinens mezőgazdaságát is forradalmasította, Chilének pedig nagy jövedelmet biztosított.
 |
Az 1872-ben induló termelés idején az Atacama-sivatagon lévő terület még Peruhoz tartozott, majd az 1883-as ún. salétromháború után került Chiléhez. Miután az 1930-as években német tudósok kifejlesztették az ammóniaszitézist, a veszteséges működés következtében a salétrompiac összeomlott, s a gyártelep lassan elnéptelenedett.
A kedvelt turistahelynek számító egykori telep megőrzése a terület sebezhetősége és a gyakori földrengések miatt kérdésessé vált, ezért az UNESCO 2005-ben úgy döntött, hogy a világörökség részévé nyilvánítja az 1961 óta pusztuló salétromgyárat, s még abban az évben a veszélyeztetett kategóriába helyezte át.
Abu Mena Az egyiptomi Abu Mena Wadi el-Natrun és Alexandria városa között helyezkedik el, utóbbitól 45 kilométerre délnyugatra. A kora keresztény város temploma, keresztelőkápolnája, középületei, utcái, kolostorai, házai és műhelyei mind az i. sz. 296-ban elhunyt alexandriai Menasz nevű katonamártír sírja közelében épült.
Menasz Diocletianus hadseregének egy tisztje volt, aki győzelmük után megtagadta a keresztények megöletésére vonatkozó parancsot, s kijelentette: ő is ehhez a valláshoz tartozik, aminek hatására több ezer keresztény követte példáját.
 |
A legenda szerint a mártírrá lett Menasz földi maradványait Frígiából egy teve szállította Alexandria felé, ám az állat egy idő után nem volt hajlandó továbbmenni. Ahol megmakacsolta magát, nem sokkal később víz tört fel, s néhány évtized múlva város nőtt ki a földből. Az 1900 óta tartó ásatások azt mutatják, hogy Abu Mena az 5-6. században fejlődött igazán.
Szent Menasz ereklyéi szerte a világon megtalálhatóak: Heidelbergben (Németország), Milánóban (Olaszország), Jugoszláviában, Marseilles-ben (Franciaország), Dengelában (Szudán) és Jeruzsálemben (Izrael) is.
Az 1979-ben a világörökségi listára felvett Abu Mena-i helyszínt a növekvő talajvízszint miatt 2001-ben a veszélyeztetett listára helyezték át. Az ősi város emlékeit körülvevő agyag instabillá tette az alapokat, s újabban az épületek összedőlése fenyeget.
