A műalkotás 1925-ben hagyatékként került a szegedi múzeum birtokába. A sokáig raktárban lappangó, eredeti értékeit elrejtő mű keletkezési ideje a 16. század közepére tehető. Az elmúlt évszázadok alatt bekövetkezett hányattatások a fatáblát nagymértékben megviselték.
A közelmúltban előkerült levéltári iratok szerint a műalkotáson az utolsó beavatkozást 1925-ben Beer József Konstantin, a festőből lett képkonzervátor végezte. Az akkori restaurálás megerősítette a táblakép hátulját, eltüntetett bizonyos sérüléseket és repedéseket, de a kor elvárásai alapján átfestett eredeti részeket is. Napjainkra azonban a 20-as években használt gyantás olajfesték és a szennyezett lakk elsötétedett.
"Az újjászülető, ismeretlen mű példátlan érdeklődést keltett az itáliai reneszánsz cinquecento-korszakát kutató hazai és külföldi művészettörténészek körében. A mester pontos meghatározásának kérdése jelenleg is foglalkoztatja a szakértőket: álláspontjuk megkérdőjelezi az 1925-ös leltári nyilvántartásban és a mű díszkeretén, valamint egy 1903-as tanulmányban említett 16. századi festők, a michelangelo-i hatásokat mutató Alessandro Allori és Agnolo Bronzino, I. Cosimo Medici firenzei nagyherceg udvari művészének szerzőségét" - mondja Szabó Tamás, a Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti osztályvezetője.
A szakértők többségének egybehangzó véleménye, hogy a táblakép alkotóját valóban Firenzében, de a fentiektől eltérő festői körben kell keresni. A kutatás és a restaurálás jelenleg is folyik. A világ egyik legjelentősebb reneszánszkutató intézetének igazgatója már határozott véleményt fogalmazott meg az alkotással kapcsolatban, de a kutatómunkát további szakemberek bevonásával végzik. Felmerült annak lehetősége is, hogy újabb olasz specialistákat vonnak be a vizsgálódásokba. A művészettörténészek véleménye abban viszont megegyezik, hogy a festmény bármelyik európai képtár dicsőségére szolgálna.
