 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu |
?Nem minden megyeszékhely képes hasonló előadás megszervezésére, már tavaly is kiváló összművészeti gondolkodással, zenekarral, énekkarral és hangosítással találkoztam? ? mondta el Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója. A szolnoki szimfonikusok immár hagyománnyá vált újévi produkciója jövőre ismét egy színes programmal mutatkozik be. Míg tavaly a néptánc és a Carmina Burana fonódott eggyé, 2014. január 4-én a Bolero ? tánckoncert a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, a Budapest Táncszínház közös előadása lesz. Segítségükre pedig a 200 év született Verdi és Wagner állnak rendelkezésre: az operaesten az ő műveikből hangzanak el majd részletek.
Az összművészeti produkciók évszázadok óta szórakoztatják a közönséget, nem más, mint az opera keletkezésének gyökerét adják. A firenzei Camerata tagjai 400 éve ?egy csészében? keverték ki a műfajt: költők, írók, zenészek, képzőművészek, színészek állapodtak meg a közös munkáról, melyre korábban nem volt példa. Céljuk az volt, hogy a különböző művészeti ágak segítsék a mű megértését, a zene, a tánc, az éneklés egymást magyarázza. ?Az operát nem kizárólag az iskolázott nemeseknek találták ki, ma sem csak a high societynek kellene operába járnia, hanem minden érzékeny embernek? ? fejtette ki véleményét Ókovács Szilveszter.
?Bámulatos technikát vonultattak fel és milyen jól szólt a zenekar Masahiro keze alatt!? ? állapította meg a tavalyi előadásról, melynek maga is résztvevője volt. Éppen ezért szívesen vállalta az idei rendezvényen a házigazda szerepét. Nem mindennapi szerinte az sem, hogy a város egy ilyen zenekart fenn tud tartani, és az ilyenné tud érni: Nyíregyháza vagy ?az én városom?, Veszprém sem tud jelenleg hasonló szimfonikus potenciállal előrukkolni.
Évadzárás
A Verdi-Wagner bicentenárium elképesztően gazdag programot hozott a Magyar Állami Operaházban: a naptári évet kissé kitágítva a Requiem mellett összesen 15 különböző Verdi-operát adtak elő 2012. novembertől 2013. decemberig, miközben igazán gyakran játszott slágeroperáinak száma 8-10-re tehető. ?Nálunk négy olyan is megszólalt, amelyet szinte sohasem játszanak el. Ilyen például a Szent Johanna vagy a Giovanna d' Arco ? utóbbiról alig hallott valaki. De néhány napja ment a Haramiák és a Luisa Miller, vagy még tavasszal a Stiffelio is, október 10-én, Verdi születésnapján pedig kronológiában szemléztük egyetlen estén Verdi mind a 26 Verdi-darabját 23 karmester vezényletével, tévéfelvétel keretében.? Ezzel a világban is jelentős tettet hajtott végre a budapesti Opera, és azt se felejtsük el, hogy a nyáron a társulat Japánban a Traviátával, Kínában pedig az Aidával, a Trubadúrral és a Rigolettóval turnézott. De Wagner sem maradt említés nélkül: ?A walkürből Siegmund tavaszi dalával kezdtünk még tavaly december 31.én, januárban a Bolygó hollandival premierjével folytattuk, neves énekesekkel adtuk elő a Parsifalt, a zenekar eljátszotta a Lohengrint, Németországban világhírű művészekkel Wagner-estet prezentált, ősszel pedig felújítottuk a Tannhäusert. Május 15-én, Wagner születésnapján a Concerto Budapest, november 15-én pedig a Rádiózenekar partneregyüttesek bevonásával tartottunk Wagner-gálaesteket. Nehéz lenne ennél többet nyújtani egy olyan házban, amely rendes szezonjában 51 produkciót forgat, 430 nagytermi opera és balettelőadással évente.?
Szolnok számára a 200 éves évfordulós emlékévnek méltó lezárása a január 4-i előadás: az opera- és a balettirodalom legnagyobb klasszikus mestereinek, Verdi és kortársai ? Wagner, Ravel, Bizet és Csajkovszkij ? zenéjére komponált tánckoncerttel készül a Szolnoki Szimfonikus Zenekar az újévi ősbemutatóra.
A ?Bolero! ? tánckoncert? kísérletező és újító, az opera világának egy populárisabb oldalról történő megközelítése ? a koreográfiával kiegészített előadás több száz zenész, énekes és táncos közreműködésével valósul meg. ?A Bolero a modern tánc nagy klasszikusa. Ez a balett tisztelettel adózik a modern tánc minden mesterének. A Bolero a végkimerülésig szóló tánc? - fogalmazza meg ajánlásként Földi Béla, a Budapest Táncszínház társulatának koreográfusa.
Példaképek nyomában
200 éve született Verdi és Wagner, történetük nem mindennapi. Verdi például sikertelenül felvételizett a Konzervatóriumba, magánúton tanult tovább, amit aztán siker koronázott: 25 évesen nyújtotta be első operáját a milánói Scalának. A bemutató után az operaház még három opera komponálására szerződtette az akkor még ismeretlen zeneszerzőt. Wagner pedig egyáltalán nem részesült rendszeres zeneoktatásban, ami nem akadályozta meg abban, hogy 20 évesen a magdeburgi városi színház karmestere legyen, holott a gimnáziumban az irodalom még jobban érdekelte, mint a zene, tragédiákat írt. Miután később Münchenből kicsapongó életvitele miatt távoznia kellett, Luzernbe költözött, ahol elvette Liszt Ferenc lányát, aki őt mindenben támogatta. Életének utolsó éveiben megvalósult álma, a bayreuthi operaház megépítése. Itt mutatták be legismertebb kompozícióját, a Ring-tetralógiát.
