Talán még sohasem volt ennyire aktuális a PIMxA38 Kortárs szerzők című sorozatának beszélgetése, a Maradj otthon, nézzél tévét!, amelyben a Kispál és a Borz-dalok világvége-jellegéről beszélgetett Horváth Imre László Lovasi Andrással. A téma azért is időszerű, mert az otthonunkba zárva tényleg úgy érezhetjük, hogy a világ a járvány után már nem lesz ugyanolyan, mint ahogy megismertük.

Lovasi dalszövegeit nem most először kezelik líraként – ami, bevallom, nekem kicsit mindig túlzás – , de az tény, hogy a Kispál-szövegek igazán erős hangulatfestéssel operálnak, így rendkívül könnyű belakni ezeket a számokat. És az is igaz, hogy a számok nagy részében előkerül a világvége-hangulat. Ami érdekes: ezek a megénekelt képek jellemzően nem vészjóslóak és nem profetikusak, sokkal inkább egyfajta ironikus távolságtartással szemlélik az apokaliptikus helyzeteket.

Világvége – mondja be a megafonba a tölcsér hang.

A dalszerző szerint az első Kispál-lemezek hangulatát a rendszerváltásba vetett hit és az abból való kiábrándultság alapélményei határozták meg. „Mi valóban úgy éreztük, hogy ‘89-ben lezárult valami, és talán egy kevesebb hazugsággal teli világ következik. Aztán gyorsan kiderült, hogy nem így lesz.” De a mostani helyzetből visszanézve, a kádárizmus mégiscsak egy furcsa kegyelmi időszak volt – teszi hozzá Lovasi.

„Lehet, hogy feszengtünk a nihiltől és jelentéktelennek éreztük magunkat, azonban mégiscsak egy kipárnázott kaloda volt az, amiben éltünk.” Az pedig nem véletlen, hogy a korai lemezek ilyen sok száma foglalkozik a világvégével, hiszen a 90-es évek elején ez egy generációs alapélmény volt. „Mindenki ugyanazt a kultúrtörténeti masszát gyúrogatja végeredményben”.

Aki él, feláll, / Hogy biztos-e, amit lát

Horváth Imre László szerint a Kispál a kilencvenes évek elején az egyik legeredetibb hang volt, ami talán a dalokban rejlő iróniának volt köszönhető. Lovasi szerint csupán szerettek volna szembemenni a popzenével, ami nagyon gyakran valláspótlékként működik. „Egy popkoncert sokszor olyan, mint egy szakrális szertartás, mi ennek az antitézise szerettünk volna lenni. Ezért kellett némi irónia és önreflexió.” Horváth hangsúlyozza: nemcsak a szövegek ironikusak, hanem maga az előadó is. A Lovasi-lény a színpadon udvari bolond volt. Az, aki minden körülmények között kimondhatja az igazságot, mivel nem tagozódik be az adott társadalmi rendbe, azt kívülről szemléli. A dalszerző szerint muszáj volt ez az alapállás, hogy nehogy azt higgye magáról, hogy próféta. „Ha az ember kiáll a színpadra, akkor a hübrisz árnyéka mindig ott lebeg előtte. Megvan a veszélye annak, hogy megmondóemberré akar válni.”

Barlangban dobolok, vörös a szemem / Kinézek közbe a nap lement-e

Horváth a szövegalkotásról is kérdezi Lovasit. Szerinte a dalok ereje az egyszerű fogalomrendszer és a nagyon profán kifejezések ütköztetésében áll. A szövegek egyszerre gyermekiek, keresetlenek, mögöttük mégis komoly filozófiai gondolatok húzódnak meg. Ennyiben tehát József Attilásak. Szerencsére azért Lovasi nem veszi ennyire komolyan magát, ő azt mondja: csak arányérzék kell a jó dalhoz. Majd hozzáteszi: amikor egyetemistaként versekkel próbálkozott, az egyik csoporttársa álprimitívnek nevezte. „Talán tényleg ilyen vagyok” – állapítja meg. Abban viszont biztos: a dalszövegekkel általában két baj van. „A szerző nem képes távolról szemlélni magát és minden ötletét klassznak érzi.”

Mi vagyunk a kövek a gyerek aki dobálta veled / A vizek a hegyek, ahol mindenki szeret / Növények gépek emberi lények / A szeretett részek untig elégek

Ami még jellemzi a Kispál-szövegeket az a részletek, a kicsiségek megragadása és a hosszú felsorolások. Lovasi szerint ez tulajdonképpen a nézés öröme. „Dalszöveg-íráskor képeket látok magam előtt és azokon nézek végig. Sorra veszem, amit látok, aztán azt leltárszerűen rögzítem”. De elárulja azt is, hogy nehezen ír. Nem szereti ezt a munkát és jól esik neki, ha túleshet végre a szövegeken. „A dalírásban az egyetlen jó érzés, amikor a helyükre kerülnek a részek, ehhez viszont idő kell, meg kell várni, amíg beérnek.” Emiatt az elején általában sosem ír készre egy szöveget sem.

Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget. / Mert igazából vége, csak nem vettük észre

A beszélgetés során sokszor előkerült a mostani járványügyi helyzet is. Lovasi szerint most úgy történik a történelem, hogy velünk nem történik semmi, mivel többségünk be van zárkózva. „Ez a helyzet azonban jó arra, hogy szembesüljünk azzal, hogy az a komformérzés, ami eddig kivattázta az életünket, csupán illúzió volt.” Át kell értékelnünk a dolgainkat, azt, hogy milyen döntéseket hoztunk, hogy mi az egyéni élet értéke. Jó voltam eddig / Így visszanézve / Nem sok mindennek / Múlt rajtam a vége / Minek hősködni, csak maradjunk otthon és nézzünk tévét, mert így hátha marad még valami ebből a világból.