? Egy próbaidőszakban mi a legfontosabb a rendező részéről?
? A személyiségre való figyelem ? színészként én is ezt igénylem a legjobban. Szerintem egy színész, főleg a próbafolyamat vége felé, már jóval többet tud a szerepről, mint a rendező. Ha színészként nem tudok magamból sokat adni, akkor kiszolgáltatottnak érzem magam.
? A rendezés vagy a színészet kíván több energiát egy munkában?
? Az eddigi rendezéseimben a színészekkel közösen írtam, ami a színpadra került. Nem kész darabbal érkezem, hanem egy elképzelt irányba tartó szöveggel. Ennek csak sejtem a végét. A próbafolyamat elején igyekszem felkelteni a színészek érdeklődését, sokat beszélek arról, hogy engem mi izgat a kiválasztott témában. A későbbiekben sokat improvizálunk, amiből sok minden bekerül a darabba. Ezek jellemzően sokkal életszerűbb mondatok, mint amelyeket én izzadok ki magamból az asztalnál. Színészi alkat kérdése, hogy kinek milyen nehézséget okoz részt venni egy ilyen próbafolyamatban. Van, aki könnyen begörcsöl, de akad, aki kifejezetten élvezi, hogy a karakterét maga alakíthatja.
? A rendező pláne, ha írja is az előadást, meghatározója az előadásnak. Mennyire szellemi és intellektuális feladat a próba?
? A gyakorlatban úgy zajlott a próbafolyamat, hogy napközben próbáltunk, éjszaka pedig dolgoztam a szöveggel. Mivel nem kész drámával érkezem, könnyebb zsákutcába jutni. Előfordul, hogy hetek után jövünk rá, milyen dialógusokat érdemes megváltoztatni vagy felcserélni. Ha jó jelenettel érkezem a próbára, akkor a gyakorlati rész már könnyebben jön, mert a jól sikerült szövegek maguktól kidobják az instrukciókat. Viszont, ha bizonyos dolgokban elbizonytalanodom, vagy későn döntök, akkor könnyen előfordul, hogy az utolsó pillanatokban kell szereplők jellemén változtatni.
? Miért érdekes ma a Godot-ra várva?
? Nem tudom. Engem már évek óta izgat. Jó élményem volt vele a főiskoláról: Ascher Tamás tartott egy kurzust belőle. Akkor tapasztaltam meg először, hogy mennyire lényeges, milyen szándék bújhat meg egy-egy leírt mondat mögött. Mintha Beckett feldobott volna egy labdát, ami ezerféleképpen lecsapható. Most az izgat benne a legjobban: mennyire függünk egymástól. Ezt kezdtük el kibontani, és áthelyezni egy ma játszódható történetbe. Az eredetivel ellentétben mindenképp szerettem volna, hogy valahova kifusson a történet. Teljesen elszakadtunk a Beckett szövegtől, sőt a figuráktól is. Nálunk egy férfi?nő párhoz érkezik egy ugyancsak férfi?nő pár, és ez a találkozás erősen befolyásolja mindannyiuk életét.
? Mennyire marad meg az a filozófiai tartalma, amit ehhez a színdarabhoz kötünk?
? Szinte semennyire. Könnyen befogadható előadást szeretnénk, ami nem kíván megfeszített nézői figyelmet, és megpróbálja azt a látszatot kelteni, mintha egészen valóságos lenne, ami történik.
? Miként lehet abban segíteni, hogy a színészek hihető figurát játsszanak ? mert ha jól értem, többek közt ez is célja ennek a munkának?
? Igyekszem olyan helyzetbe hozni őket, hogy minden előadáson újra kelljen teremteniük a figurákat. Ezért sokszor megakasztom a helyzeteket, amiben épp vannak, így aztán újra meg újra meg kell küzdeniük azzal, hogy felvegyék a jelenet fő csapásirányát. És közel áll hozzám, ha a karakter nem külső jegyekben, hanem gondolkodásmódjában tér el a színészétől.
? Milyenek a szereplők közti viszonyok? Nyilván van annak szándéka, hogy nők is kerültek a szereplők közé.
? Olyan modellt kerestünk, amilyet bármelyikünk átélhet a hétköznapokban. A ?ketten jobb, mint egyedül? alapállítást vizsgáltuk. A helyzet vélt és valós szépségeivel, illetve a rutinból eltagadott nehézségeivel együtt.
? ?Ketten jobb, mint egyedül?? emögött egy sokakat foglalkoztató társadalmi probléma van.
? Bár a harminc körüliek különböző bénultságát, passzivitását firtatjuk, ami rímelhet Beckett drámájára, mégsem társadalmi ügyet feszegetünk. Egy fiktív történetbe ágyaztuk a mi generációnk valóságos dilemmáit. Bár egyre kevésbé éles a különbség a fővárosi, és a vidéki fiatalok életvitele között, mégis humorforrása a történetnek, hogy az egyik pár pesti, a másik vidéki.
? Van a társulatban olyan, aki tényleg tud arról, milyen most vidékinek lenni?
? Szerencsére igen. Ha nem így lenne, bele se vágtam volna a téma feszegetésébe. Molnár Gusztáv egy felvidéki faluból jött, Székely Rozi Kisorosziból. Az előadásban pedig mindketten Nyírkátáról.
