Vissza kell fordítani a várost a Dunára - Z. HALMÁGYI JUDIT

- Mikor csökkenhet a modern építészet iránti ellenszenv itt, Budapesten?

- Azt hiszem, ez a legfontosabb küldetésünk. Ha az Európai Unió városai felől nézzük, ahol a kultúrában húzóágazat az építészet, akkor Magyarországon még rengeteg a tennivalónk. A színvonalat nem lehet persze úgy emelni, hogy mi baromira elhatározzuk, hanem minél szélesebb körű képzést kell nyújtanunk azoknak, akik építészettel foglalkoznak. A pályázatokon pedig azokat a koncepciókat kell kiválasztani, amelyek a minőséget képviselik. Muszáj a vizuális kultúrát felerősítenünk, mert Magyarországon a rendszerváltás előtti évtizedek egyengondolkodása az ízléstelenséget és az igénytelenséget erősítette fel. A kultúrát, az esztétikát úgy tartották mederben, hogy vályúba terelték, amelynek hatása még mindig jól érezhető.

- A már közzétett Magprogram is reményteljes változásokat ígér Budapesten. Hogyan lehet ennek a gyakorlatban nekifogni? Mikor épülnek például mély-garázsok?   

- Ma már nem olyan heroikus gesztusokkal alakulnak a közterek, mint valaha, amikor egy tervezőasztal fölött összehajolt pár nagy koponya: "akkor ide egy sugárutat építünk". Változott a szemlélet, így az adott helyen élők is belefolynak abba, ami körülöttük, velük történik. Ez a város nőni fog, akár ellenkeznek itt néhányan, akár nem. A növekedést úgy kell alakítani, hogy az itt élőknek is előnyös legyen. Ha ezt nem látjuk be, azzal magunk tesszük élhetetlenné a környezetünket - ráadásul másoknak ártva. Nehéz persze kimondani, amikor érdekek ütköznek, hogy mire mondjunk nemet. Abban már nem hiszek, hogy három fát kell "megmenteni", ki tudja, hány ezer ember érdekeivel szemben. Mert, ha

a föld alatt tudna parkolni az a tömeg, aki autóval akar színházba menni, akkor a gyalogosoknak és a biciklistáknak is jobb lenne. És nem igaz, hogy bárki élvezi, ha az ablaka alatt tömött sorban parkolni akarnak reggel nyolctól este tizenegyig. Persze ezt az emberekkel meg kell értetni, különben olyan helyzetbe hergelik magukat és egymást, ami ellentétes lehet a saját érdekükkel. A Nagymező utcánál - például az első tervezetet elutasítottuk, mert tényleg sok fát kellett volna feláldozni, de most három fáról folyik a vita. Mennyivel több haszna lenne, ha gyorsan megépülne egy földalatti parkoló, és a felszíni munkálatoknál figyelnének arra, hogy ne csenevész kis fákat ültessenek, hanem tizenöt éveseket, amelyeket már a mai technológiákkal át lehet ültetni. A Podmaniczky-tervben szerepel, hogy nemcsak a P+R helyeket kell kialakítani, hanem a város szívében sok tér alatt is meg kell építeni a parkolókat. Most tartunk ott, hogy tőkéstársaságok sorban állnak, hogy befektetésként hozzájáruljanak a városi költségvetés erre fordított keretéhez.

- Gondolom, nem minden tervhez van meg az anyagi fedezet.

- Elég nagy dráma, hogy a pénzügyi keretek enyhén szólva behatároltak, és bizonyos helyeken racionálisan most csak a szinten tartásra lehet számítani. Lassan ki kell alakítani azt a gazdálkodói szemléletet és formát is, amelyik kitermeli a később felhasználandó értéket. Aligha lesz a közeljövőben annyi pénz, amennyi elég lenne a rengeteg sürgető feladathoz.

- De megkezdődött, például a VIII. kerületben az építkezés: már állnak az új házak a lebontottak helyén. Marad mindenkinek hely a tömb-rehabilitációk után is?

- Meg kell tartanunk a helyek egyediségét és gyönyörűségét, de az elfogadhatatlan, hogy méltatlan körülmények közt nyomorogjanak az emberek. Ez az egyik legnehezebb kérdés, sokan szeretnének ugyanis emelni az egyes városrészek színvonalán, de ki tudja, hogyan érzik magukat a kilakoltatott emberek az új lakóhelyükön. Barcelonában tanultam nemrég: ahhoz, hogy a városrész értékei tényleg megmaradjanak, vissza kell telepíteni az eredetileg ott lakó embereket. Természetesen, aki nem akar visszajönni, annak adni kell egy cserelakást, máshol. Arra is nagy figyelmet kell fordítani, hogy valahogy visszacsábítsuk azokat a kisiparosokat is, akik egykor a saját kis üzletükben dolgoztak. Ezt persze nem elég romantikus tekintettel elmondani, segítséget kell adni hozzá. Ezért olyan emberek is dolgoznak velünk, akik szociális területről jöttek, és pont erre van rálátásuk, érzékenységük.

- És az a toronyház beleillik a városfejlesztésbe, amelyet egy bank szeretne felépíteni az Árpád híd közelében a Róbert Károly körúton?

- Nem állítom. Ha olyan publikus funkciója lenne ennek a most tervezés alatt álló épületnek, mint valaha például a templomnak; vagy olyan gazdasági növekedés lenne, hogy a befogadóképességük miatt tucatjával kellene építeni a toronyházakat, akkor meg kellene építeni. Nem lehet ugyanakkor hátat fordítani egy ilyen igénynek, mert attól még továbbra is van. Sziluett-vizsgálatra lenne szükség, amelyet használva a főváros egyedi esettanulmány után adna engedélyt. Egy ilyen kérdéssel minden nagyvárosban, Párizsban, Barcelonában,

Bécsben jelentős kutatóintézetek, egyetemek foglalkoztak. Ott, mielőtt döntést hoztak, körülbelül egy évet áldoztak minderre. Egyen-regulációval ugyanis nem lehet eredményesen kezelni bizonyos épületeket - valószínű, ezért nem lett például szerencsés az Árpád-híd melletti két hatalmas épület formája és viszonya. Most jellemzően a városrészek központjai templomokkal és egyéb közintézményekkel emelkednek ki, és a körülötte levő terepnek is van egy jellegzetes kontúrja a budai és a gödöllői dombok által, valamint a pesti térfél jellegzetes síkjával. Mint ahogy volt kollégám, Virág Csaba építész szokta mondani, ezt zárta le és tette tönkre a panelgyűrű. A jövőben a város geomorfológiáját érdemes lenne jobban figyelembe venni: az élhetőséghez például erősen hozzátartozik a közlekedés minősége is. Egy toronyház, különösen, ha azt az emberek egy időben közelítik meg, elképesztő közlekedési infrastruktúrát igényel. Meg kell keresni az ebből a szempontból is ideális helyet a városban, ahol nem tenné tönkre az egész környéket egy ilyen hatalmas változás.

- Néhány dolog miatt azonban fáj az ember szíve. Mondjuk a Római fürdőnél, a parton sorra tűnnek el a régi csónakházak.

- Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Persze, mindenki elgyengül egy Vöcsök II-től - még áll néhány régi fa csónakház -, de azok nagyon értékes telkek lettek, és a kis csónakházaknak feljebb kell költözniük. Sokan foglalkoznak már ezzel, és lesz, aki majd meg is nyitja őket. Délen még alakíthatóbb a környezet, mert ott kevésbé beépített területek vannak.

- Hogyan lehetne a Dunát élénkebb" viszonyba hozni" a várossal?

- Az egyik főpolgármester helyettessel, Ikvai-Szabó Imrével, a megbízott főépítésszel, Beleznay Évával, Janesch Péter építésszel és egy vízzel, talajjal, közlekedéssel foglalkozó szakemberekből álló mérnöki csoporttal próbáljuk elindítani a programot. Dolgozunk azon, hogy grafikával, multimédiával foglalkozó szakembereket is bevonjunk, mert a városnak vizualitásban sok pótolnivalója van. Kezdőlépésként egy széleskörű vizsgálat után mérnök építészeti pályázatot indítunk el. A cél, hogy a várost visszafordítsuk a Dunára. Ahhoz, persze, hogy a folyót az emberek használni kezdjék, rengeteg dolgot kell megoldani. A közlekedést, a használhatóságot és az árvízvédelmet. Ez olyan nagyságrendű építkezés lesz, mint amikor Széchenyi a Lánchíd előtt először egy támfalat rakatott - Reitter Ferenc és Adam Clark tervei alapján. Azóta is ez menti meg a várost az árvíztől. Világhírű hazai és külföldi szakemberekkel konzultálunk, hogy majd a lehető legjobb megoldásokkal, hídról hídra haladva korszerűsítsük a Duna-partot. Abban pedig vadul hiszünk, hogy ahol nem zavarja a nemzetközi hajóforgalmat, oda kitelepülhetnek az ideiglenes hajók. Nemcsak néhány elegáns étterem kell, hanem sok és sokféle. Így - ha jól megy - minden partszakasznak más lesz a hangulata. A víz és a szárazföld kapcsolatának utalnia kell funkcióban, vagy jellegében a mögötte álló városrészre. Ezzel a városnak nagyot nő majd a kulturális PR értéke is, ez elsősorban nekünk, itt élőknek lesz jó. Másfelől gazdaságilag ugyancsak létkérdés Budapestnek, hogy elinduljon egy ilyen folyamat. Persze a város arculatának újrafogalmazása többször előjött már, de ezek kisléptékűek voltak, amelyek ideig-óráig cipelték magukon a várost, aztán kifulladtak.

- És önnek melyek a város ideális helyei?

- Mindenkinek mutogatom a Kazinczy utca környékét, a Kisdiófa utcát, tehát a régi zsidónegyedet a Szimplakerttel, imádom Pasaréten a buszforduló környékét, a bauhaus-os hangulatú Napraforgó-telepet. A Károlyi-kertet a frankomán énem miatt kedvelem. És mivel a Margit körútra születtem, szeretem azt a fülledt, tömött bérházas környéket is. A Szigetcsúcsot, meg persze az összes szigetet, ami a városban van. Ki ne hagyjam a Széchenyi emlékút környékét, ahol élek. De biztos van még, ami most nem jutott eszembe.