Visszaemlékezés a Kádár-korra

Nevek, társadalmi és politikai események, zűrös politikai viszonyok, ellentétes nézetek, civil megmozdulások. A fiatal generáció leginkább a szülők és a nagyszülők elmeséléséből, az idősebb nemzedék történeteiből tájékozódhat a Kádár-korról, így nem csoda, ha sokaknak nincs pontos tudásuk az 1960-as??80-as évek Magyarországáról. Többek között ezt a hiányt is pótolja Kiss Gy. Csaba egyetemi tanárnak, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapítójának újonnan megjelent könyve, amelyben a szerző személyes történetein, saját fiatalkorán keresztül mutatja be a szovjetek által megszállt, diktatórikus, megosztott Magyarországot.

A frissen megjelent Harminc év után 1987. Személyes történelem című könyv bemutatóját november 9-én tartották a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium ? melynek egykor Kiss Gy. Csaba is a diákja volt ? Békefi termében, ahol Kovács Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem docense beszélgetett az íróval életéről és annak fordulópontjairól, valamint az új könyvéről. A felvezetőben Kovács Dávid bemutatta a kötetet kiemelve, hogy Kiss Gy. Csaba nemcsak leírja, de elemzi is a történéseket és olyan fogalmakat igyekszik közben tisztázni, mint a demokratikus és a nemzeti ellenzék közötti különbség vagy a rendszerváltás, továbbá bemutatja a korabeli magyar nacionalizmus, a nemzeti öntudat kérdéskörét is.

Megnyitóbeszédében Kovács Dávid kiemelte: Kiss Gy. Csaba alapvető szándéka a könyvvel bizonyos értékminta átadása a következő generációnak. ?Az én értelmezésem szerint ez az üzenet nem más, mint az, hogy az emberi méltóság, az emberi élet értelme elképzelhetetlen az ősök által ránk hagyott szellemi örökséggel való szerves kapcsolat, annak lehetősége nélkül? ? mondta az egyetemi docens. Hozzátette: szerinte a kultúra jelentősége éppen abban áll, hogy képes olyan értéktartalmak, olyan tapasztalatok közvetítésére, amelyeket az egyén talán személyesen nem élt át. Ennek alakításában mindenképpen fontosak a visszaemlékezések.

A beszélgetés után Kiss Gy. Csaba a Kultúra.hu-nak választ adott a miértekre is: miért látta szükségét e könyv megírásának, miben jelent újat ez a kötet a fiatalok számára, és vajon tudatos volt-e a közvetlen írói stílus alkalmazása? Az első fejezet ugyanis ? a téma ellenére meglepően könnyed hangnemének köszönhetően ? rögtön magával ragadja az olvasót. ?A történelmi emlékezet mindig nagy kérdés, meglátásom szerint e téren nagyon rosszul állunk, hiszen 1990 után nem készült egyértelmű kép a Kádár-korszakról. Ezért megpróbáltam megoldást kínálni a könyvemmel, hogy a következő nemzedék számára hozzáférhetőek legyenek ezek a tapasztalatok és a hozzájuk fűződő események? ? fejtette ki az író.

Kiss Gy. Csaba visszaemlékezését esszé formában írta meg, és azokról a történésekről, illetve eseményekről szól, amelyeknél valóban jelen volt. Az író célja a múlt történéseinek bemutatása, valamint annak kifejtése, hogy a jelenből miként látja ezeket. A kötetet idén nyáron írta meg, és ahogy mondta: talán a ?belső sürgetésből? adódik a mű közvetlen hangneme is. ?Találhatóak a könyvben célzások, politológiai vagy eszmetörténeti elemzések, miközben törekedtem arra, hogy a szövegben a közbeszéd jellegzetes vonásai is tükröződjenek? ? tette hozzá.