Minden épületnek megvan az élettartama. Ha a rekonstrukcióban kételkedők, szkeptikusok felmennek a Várba, láthatják, hogy ennek az épületnek már rég lejárt, így indokolttá válik a felújítás, amely kötelességünk, feladatunk ? fogalmazta meg L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára, miniszteri biztos nyitóbeszédében a konferencián.
Az államtitkár kiemelte: a konferencia előadásai egyértelművé tehetik, hogy a politikai szándéktól függetlenül milyen művészettörténeti és építésztörténeti szempontok indokolják a Budavári Palota déli összekötőszárnyának és a Szent István-teremnek a rekonstrukcióját. Elmondta, hogy két fontos szempontot fogalmaztak meg a felújítás során: azokat az épületeket állítják vissza, amelyeket korábban indokolatlanul bontottak le, és amelyekről pontos dokumentáció van, beleértve a fotókat, tárgyakat, berendezéseket, építészeti és felújítási terveket. Hangsúlyozta: hitelesen szeretnék rekonstruálni a Várat, és ehhez fontos, hogy a hauszmanni tervekhez térjenek vissza, ám sok része a Palotának olyan mértékű átépítésen ment keresztül, hogy nem lehet úgy helyreállítani, ahogy Hauszmann tervezte.
A döntés nem úgy született, hogy valaki rábökött a kormányban a tervekre, és kijelölte, mit fognak felújítani, hanem szakemberek ? művészettörténészek, építésztörténészek ? javaslatai alapján határoztak arról, hogy először a Szent István-termet rekonstruálják. Egyrészt, mert kicsi és kompakt egység, másrészt jelentős átépítés és bontás nélkül felújítható, harmadrészt pedig elég dokumentum maradt fenn a hiteles helyrehozatalához ? magyarázta L. Simon László.
Az államtitkár a turizmust is kiemelte. Mint mondta: évente három és fél millió turista sétálja körbe a palotát, de kevesebb, mint egy tizede lép be a termekbe. Szeretnének ezen változtatni a felújításokkal és szeretnék a Palotát visszaadni a nagyközönségnek.
A konferencián Rostás Péter művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese a Szent István-terem rekonstrukciójáról, Potzner Ferenc építész, művészettörténész a déli összekötőszárny helyreállításáról, Potzner Ádám építész pedig a kertek felújításáról tájékoztatta a közönséget.
A középkori és a világi kertek találkozása
Potzner Ádám elmondta: amikor a várfalak elvesztették a kezdeti szerepüket, egyre nagyobb területet foglaltak el a királyi udvarok, egyre kedveltebbek lettek a kertek. Volt köztük neobarokk és romantikus is egy jól működő kertintézménnyel, amelyet az 1950-es évektől jelentéktelennek tartottak.
?Ezek a terek tele vannak lehetőséggel, és az a célunk, hogy a lehetőségeket kihasználjuk? ? emelte ki az építész. Mint megfogalmazta: épületszerkezeti és közlekedési problémák is vannak, amelyeken változtatni kell. A középkori tereknek jelentős atmoszférájuk van, amelyet szeretnének erősíteni, egyben sokrétűen megközelíthetővé tennék a várkertet, kapcsolatot teremtenének a középkori szint és a Palota között. A tervek szerint a toronyba fel lehetne menni, és a fantasztikus kilátású terasz is hangsúlyt kapna. Elhelyeznének egy kis kávézó pavilont és ivó kutakat is. Kiépítenék a közvilágítást is ? amely nincs jelenleg az udvarokban.
Szeretnének létrehozni középkori és világi kerteket, új minőséget előcsalni a helyből, ahol a középkori és hauszmanni világ össze tud fonódni ? emelte ki Potzner Ádám, akit Potczner Ferenc követett előadásával, részletezve a déli összekötőszárny felújítási tervét.
A Budavári Palota déli összekötőszárnya a keleti barokk szárnyak és a nyugati krisztinavárosi szárny között teremt kapcsolatot. Földszintjén egy oszlopsoron álló, csehsüveg-boltozatos áthajtót épített Hauszmann Alajos, amely az oroszlános udvarból a déli kertekbe vezetett. A nyaktag helyzete a II. világháború után módosult, az 1950-es években pedig az idősebb dr. Kotsis Iván elképzelését megvalósító Kékesi László alapjában változtatta meg az összekötő szárny falas rendszerét, belül egy vasbetonból készült oszlopos csarnokot hozva létre, amely nem kompatibilis az eredeti térhatárokkal. A szerkezetében és belső térosztásában megváltoztatott épületszárny részleges rekonstrukciójának célja olyan megoldás megvalósítása, amely biztosítja az emeleti Szent István-terem rekonstrukcióját, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a földszint továbbra is a Budapesti Történeti Múzeum előcsarnokaként funkcionáljon. A rekonstrukció az összekötő szárny déli homlokzatának hauszmanni állapotát állítja vissza.
Porcelán és szenzáció
Miért értékes a Szent István-terem? ? tette fel a kérdést Rostás Péter művészettörténész. Mint mondta: Zsolnay Miklós hatására született, aki látta az 1877?81-ben épült Arab Hallt Londonban a Leighton-House-ban ? ez hatott rá, így 1897-ben tett egy javaslatot, hogy az épülő Budavári Palotában hozzanak létre egy hasonló termet. Ezért a Zsolnay-kerámiának fontos szerepe lett a helyiségben.
Ma a Budapesti Történeti Múzeum kiállítótere van a helyén ? mondta Rostás Péter, kiemelve: a felújításhoz előkerültek akkori, jól használható fotók, amelyek nagy részletgazdagságig nagyíthatóak. ?Az a szándékunk, hogy a mai látogató ugyanazt élje át, amit az akkori látogató, aki belépett a Szent István-terembe.?
Nagy feladatot vett le a tervezők válláról az is, hogy találtak egy korabeli szobát egy budapesti villában, amely nagyrészt lemásolta a Szent István-termet. Ez is mutatja, milyen szenzáció volt a létrehozásakor a helyiség.
A terem rendkívül színes volt, ezért a rekonstrukciókor az is kihívás, hogy a sokféle színt egyben tartsák. Ám vannak minták a textíliákból, a kerámiákból és a faburkolatokból is. Sőt, technikai elemzésnek vetették alá a textileket, burkolatokat, hogy megpróbáljanak pontosan olyat előállítani ma is. Az eredményt a nagyközönség is láthatja majd a rekonstrukció után.
Kultúra.hu
Fotó: Csákvári Zsigmond
