Visszatértek az alkotások

A kortárs magyar keresztény szellemiségű művészet 1970-es és 1980-as éveinek terméséből nyújt az egész Kárpát-medencére kiterjedő válogatást a nagyváradi kiállítás, ahol a kilencven alkotás között most először mutatták be együtt Plugor Sándor Stáció I?XIV. című sorozatának mind a tizennégy alkotását. A kilencven alkotásból nyolcvanat a nagyváradi várban tekinthetnek meg az érdeklődők október 30-ig, tíz képet pedig a Partiumi Egyetemen állítottak ki ? nyilatkozta Szepes Hédi az MTI-nek.

Németh Géza református lelkész és felesége, Kriza Judit gyűjteményéből nyílt Transzcendencia című kiállítás megnyitóján Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kifejtette: egyfajta határok feletti művészeti közösség teremtődik meg azzal, hogy a műveket Szentendre és Sepsiszentgyörgy után Nagyváradon is bemutatják. Németh Géza néhai református lelkész munkásságáról elmondta: ?a református megújulásban hordozta a fáklyát és a keresztet, és a kommunizmus idején a kiszolgáló egyház helyett a szolgáló egyház felé próbálta terelni az anyaszentegyházat?, amiért megfosztották hivatalától és palástvesztésre ítélték. A hit atyai örökségéből származik az a nemzedéki folytonosság, amelyet a Németh-fiúk ? ifj. Németh Géza, Németh Zsolt és Németh Áron ? végigvisznek értékelvű munkájukkal ? mondta a volt királyhágómelléki református püspök.

Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke örömét fejezte ki, hogy a kiállítással ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ismét ?beköltözzön az élet? a felújított nagyváradi várba. Felidézte: a képzőművészeti alkotások egy részét annak idején ki kellett csempészniük a kommunista Romániából, és talán most jött el az ideje, hogy ezek az alkotások visszatérjenek Erdélybe és ott láthatóvá váljanak. A kormánypárti politikus szerint a kiállítás jelzi, hogy a művészetben is olyan fontos dolgok történnek, mint a politikában: a nemzeti integráció e területen is megvalósul. Németh Zsolt elmondta, hogy a bemutatott képek korábban sokszor vettek részt istentiszteleteken, voltak az igehirdetés eszközei, és jól jelzik: amikor ?keresztény Európáról, keresztény művészetről beszélünk, akkor nem valamiféle vallásos giccsről van szó, hanem erővel tudják megjeleníteni: a hitünk egységes?.

?A gyűjtemény létrehozói szüleink, Németh Géza református lelkész és felesége, Kriza Judit. A jelen válogatás kortárs, magyar, keresztyén ihletésű művekből áll? ? olvashatók a kiállítás katalógusában ifj. Németh Géza, Németh Zsolt és Németh Áron szavai. Ebben leírják, mindez miként jött létre. ?Jól illusztrálja ez a folyamat a mögöttünk levő évszázad paradox, az igazságtalanságban és az isteni kegyelemben egyaránt nem szűkölködő történetét. Édesapánk 1933-ban, édesanyánk pedig 1934-ben született. Mindketten a II. világháborút követő évek ? sajnos a mai közgondolkodásban méltatlanul elhanyagolt ? nagy lelki megújulási mozgalmában jutottak hitvalló, református keresztyén hitre. Az élő Krisztus ismerete adott nekik tartást és kitartást, önbizalmat és reménységet, amelyekre a későbbiek során is bátran építhettek, 1956-ban népünk döntő többségével együtt a forradalom oldalára álltak, ezért édesapánkat egy évre Tökölre internálták, édesanyánkat pedig egész életén át tartó hátrányokat okozó káderlappal sújtották. Édesapánk 1962-ben került református lelkésznek Érdre, akkor az ország legnagyobb falujába. Feleségével együtt kezdte el a gyülekezetet felépíteni. Rendszeres iskolai hitoktatást végzett, végiglátogatta az egyháztagokat. Szociográfiákat és verseket írt országos lapokba. Lakásukon tartottak ifjúsági alkalmakat, a megnyíló utazási lehetőségeket kihasználva felvidéki és erdélyi kapcsolatokat építettek. Nagy hatással volt rájuk Gandhi és Martin Luther King erőszakmentes ellenállása. Ezt a ?magyar utat? keresték. A nagy területen elterülő faluban az emberek szerettek volna körzeti imaházakat építeni. Az érd-újtelepi épület el is készült. Ez a közös erőfeszítés mozgósította a gyülekezet tagjait, és megindult a munka Érd-parkvárosban is, azonban a hatóságok minden eszközzel igyekeztek azt megakadályozni. Szóban engedélyezték, majd írásban elrendelték az elkészült harangláb és falak lebontását. Édesapánk a ?józan ész?, az állami és az egyházi hatóságok figyelmeztetése ellenére nem volt hajlandó hozzájárulni az egyszerű munkásemberek kezemunkájának megsemmisítéséhez. Mikor pedig a helyi tanács elrendelte a buldózeres megsemmisítést, egy merész húzással a ?békeharc? jegyében Budapestre hívott Martin Luther King-utódot ? Ralph Abernathy lelkészt ? meghívta, hogy áldja meg az épülő, Martin Luther Kingről elnevezendő templom falait.

Ez a szimbolikus ?építőművészi tett? juttatta a Németh-családot a képzőművészettel szoros kapcsolatba. A világi hatalmasságok kezdeményezésére a kollaboráns egyházi vezetés koncepciós per keretében hivatal- és palástvesztésre ítélte a gyülekezetét védelmező lelkészt a széles körű hazai és nemzetközi tiltakozás ellenére. Irodalmi kapcsolatai révén főállású újságírói állásajánlatot kapott, ennek azonban feltétele volt minden egyházi jellegű tevékenység feladása. A másik lehetőség volt egy munkáspap barát közvetítésével a rézkarc-árusi munka. Édesapánk habozás nélkül az utóbbi (akkoriban különösen lenézett) ?vigéc?-sorsot választotta. Édesanyánk sírva fakadt, mikor diplomás férje először érkezett haza hóna alatt a dossziényi rézkarcnyomattal. Mint később kiderült, Isten különös ajándéka ez az állás. Anyagi függetlenséget biztosított és kötetlen munkaidőben az ország (majd a közép-európai KGST-tagországok) egész területén szabad mozgást tett lehetővé. Ezzel felekezeti, nemzetiségi, területi és társadalmi korlátozások nélkül végezhetett evangélizációs munkát. Szabad bejárást kapott művészi körökbe, tsz-irodákba és laktanyákba egyaránt. Mivel főállásban kellett képzőművészettel foglalkoznia, a ciszterci gimnáziumban kapott alapos klasszikus műveltségét önképzéssel igyekezett kiegészíteni. Édesanyánk pedig gyermekkorától érdeklődött a képzőművészet iránt és már kisfizetésű vegyészmérnökként is vásárolt a családnak néhány műtárgyat. Az eladásra szánt képeket családon belüli zsűrinek tették ki és az érdeklődési körükbe tartozó ? elsősorban a keresztyén vonatkozású ? képeket saját maguk vették meg.?

A kiállítást a Nagyváradi Város- és Vártörténeti Múzeum, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. közösen szervezte. A tárlat 2016. október 30-ig, keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között tekinthető meg.