_DSC2004_CopyA Seuso-kincs néven ismert lelet egy ókori római eredetű ötvösremek-együttes. Tizennégy, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll, továbbá az ezeket rejtő üstből. A szakemberek szerint azonban összességében ennél sokkal több tárgyról lehet szó. Az 1980-as évek óta izgatja a közvéleményt, a politikát és a tudósokat a Seuso-kincs eredete. Valószínűleg egy fiatalember, Sümegh József találta meg a kincset Polgárdi környékén, majd megpróbálta illegális csatornákon keresztül értékesíteni, ami végül a vesztét okozta. Sok-sok tárgyalás, hosszú küzdelem után került Magyarországra márciusban a kincs hét darabja. Október 4-től pedig a kincsek hazatérnek, és hat darab a Szent István Király Múzeum dísztermében lesz látható.

 

Ennyi idő távlatából elképesztő megtapasztalni, milyen minőségű tárgyi, kulturális élet valósult meg a Kr. u. 4. században ? fejezte ki csodálatát Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter. ?Megtekintésükkel a mai világunk relatívvá válik, kiderül, hogy amit ma élvezünk, az már évszázadokkal korábban magasabb színvonalon állt rendelkezésre. Nagyon kreatív tárgyakat állítottak ki most is Székesfehérváron. Első között láthattam a Magyarországra visszatérő műtárgyakat: finomság, koncentráltság, igényesség szólal meg ezekből a tárgyakból. Saját magunk moderálására figyelmeztet, mellettük kicsi lesz az ember. Elgondolkodunk, hogy a mai modern valóban modernnek és a mai szépség szépségnek számít-e? Mert előttük is tudtak már hasonlót? ? emelte ki. Hozzátette: nem csak Európához való tartozásunkat biztosítja a műtárgyegyüttes, hanem azt is, hogy bár a 20. század mindent szétzilált, amit összerakott a magyarság a század elejére, helyzetünk mégsem reménytelen, hiszen képesek vagyunk visszagörgetni az időt. Kötelessége és terve a kormánynak, hogy a Seuso-kincsek többi részét a brit magántulajdonból visszaszerezze, tehát a székesfehérvári tárlaton a leletegyüttes csak egy része jelenik meg. Azt s elmondta, hogy a következő hetekben több kultúrtörténeti tárgy tér haza és több történet végére kerül pont.

 

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere elmondta: kiemelkedő alkotások érkeztek meg Székesfehérváron. ?A kincsek itthon vannak Székesfehérváron, hazajöttek Fejér megyébe? ? jelentette ki. Sokan hosszú évtizedekig foglalkoztak a kincsekkel, munkájuk eredményeként kiállíthatják hazánkban az alkotásokat, L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes kezdeményezésére múzeumi körülmények között először Székesfehérváron.

 

_DSC2054_CopyA Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszának egyik legjelentősebb ezüst ötvösművészeti lelete. A Kr. u. 4. században készült, nagyméretű ezüst edényekből és az elrejtésükhöz használt réz üstből áll. Nevét az egyik tálon feliratban megnevezett tulajdonosáról kapta. Darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz használt edényekkel. Tulajdonosa valószínűleg a Kr. u. 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthette el, feltehetően egy barbár támadás elől menekülve. A késő császárkorból ismert mintegy 30, lakomakészlet darabjait is tartalmazó nemesfém kincslelet között a Seuso-kincs művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő helyet foglal el. Ezüst edényeinek tömege összesen kb. 68,5 kilogramm. Ezzel a ma ismert és fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsek között a legértékesebbnek számít.

 

A Seuso-kincsek az 1970-es évek közepén kerültek elő a Székesfehérvárhoz közeli Polgárdi környékéről. Sümegh Józsefről Polgárdiban mindenki tudta, hogy rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált: 1980-ban felakasztva találták meg holttestét, a körülmények arra utalnak, hogy nem öngyilkosság történt, a feltételezések szerint egy vagy több titkosszolgálatnak is köze lehetett a történtekhez. A műkincsegyüttesnek nyoma veszett, közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai illegális műkincspiacra. A kutatók úgy tudják, hogy a nyolcvanas évek elején és közepén vásárolta meg őket több gyűjtő hamis libanoni papírokkal. A kincseken egy angol főrend, Lord Northampton vezette konzorcium 1990-ben egy New York-i árverésen kívánt túladni, mai értéken mintegy 100 millió eurós kikiáltási áron. Egy nappal az után, hogy a kollekcióból rendezett New York-i kiállítást megnyitották, először Libanon, majd egymás után Magyarország és az akkori Jugoszláv utódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék. A két ország 1993-ban a fellebviteli bíróságon is pert vesztett, Magyarország a tulajdonjogát akkor nem tudta bizonyítani, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.

 

A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusoról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a Lacus Pelso ? mai nevén Balaton ? közelében élt. Feltehetőleg a Szabadbattyán közelébe részben már feltárt, 13 ezer négyzetméteres, egykori fényűző késő római kori palotában. Seuso vagy valamelyik örökösének katonái minden bizonnyal valamelyik ? a feltételezések szerin a 375-ös kvád támadás ? pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincsek a 4. század végén.

 

A kincsek tulajdonosa igen magas rang személy lehetett, ez a leletegyüttesből is kiderül, amely nászajándék volt. A kincsek másodlagos előkerülési helye a palotától mintegy három kilométerre található, a tárgyakat megtalálásuk után helyezték a Polgárdi közelében lévő Borbély pincébe. A Balaton a palotától csak 14 kilométer és tudható, hogy a Balaton közelében lévőnek ábrázolták a híres Pelso-tálon az épületet, amely feltehetően Seusoé lehetett. A kapcsolatot valószínűsíti az is, hogy a Sárvíz moszatját megtalálták az egyik edényen. A Sárvíz pedig az egykori fényűző római palota mellett folyik el ma is.

 

A kincsek hét darabját márciusban hozták haza Magyarországra hosszas és titkos tárgyalások eredményeként. A magyar államot a tárgyalásokon Lázár János és Baán László, a szépművészeti Múzeum főigazgatója képviselte. A visszaszerzés költsége 15 millió euró volt, ami az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmadát teszi ki. A kincs a Terrorelhárítási Központ logisztikai segítségével került haza. Magyarország a teljes kincs tulajdonjogát továbbra is magának követeli. Az itthon lévő négylábú állvány anyagvizsgálati összehasonlítása, a hazakerült darabokon fellelhető mikroszkopikus talajmaradványok további bizonyítékot szolgáltathatnak a tárgyak megtalálási helyéről.