A tárlaton olyan önarcképeket és portrékat tekinthetnek meg a látogatók, amelyeken az elmúlt évek maszkviselési kötelezettség miatt elrejtett arcai ismét feltárulkoznak, közelebb hozva a képeken szereplő személyek történetét és érzelmeit.

Az önarcképek műfaja a művészet történetének egyik legrégebbi és legmeghatározóbb formája.

Az alkotók saját ars poeticájuk megfogalmazásaként vagy pillanatnyi állapotuk megörökítéseként alkották meg a műveket, ezáltal pedig a legérzékletesebb formában tükröztetik teljes valójukat. Az alkotások nemcsak fizikai jellegzetességeket mutatnak, hanem gyakran analizáló önelemzések.

A MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleménye idézi Sipos Tünde művészettörténészt, a kiállítás kurátorát, aki elmondta: a kiállítás íve a művészek önábrázolásaitól indulva portrékon keresztül vezet az önmagunkkal való szembenézés felé. Ezért néhány ponton tükröket is elhelyeztek a tárlat enteriőrrészleteiben, melyek a művészi gyakorlat elsajátítására ösztönöznek. 

Tayler Patrick: Domi (2017)

Mint mondta, a kompozíciókon a legbeszédesebb részletek a tekintetek, melyek leggyakrabban frontálisan néznek farkasszemet a látogatóval. Egyes esetekben azonban más irányt mutatnak: érdemes követni ezeket a látott instrukciókat, és akár kipróbálni is, hogy a csukott szem vagy a különböző nézetek felé mutató testhelyzetek milyen új perspektívákat mutatnak – jegyezte meg.

A szokványos portréábrázolásokon túl a látogatók olyan művekkel is találkozhatnak, amelyek arctalanok.

Itt az ábrázolt közeg vagy más ismertető jegyek árulkodnak az alkotók szempontjairól, a külső helyett egy metaforikus képmásra helyezve a hangsúlyt.

A maszkok is más módon jelennek meg, mint ami az utóbbi években megszokott. A személyiségjegyek eltakarása vagy más jellegzetességekkel való felruházása arcaink és jellemünk sokféleségének feltárására mutat rá. Álarcainkban ugyanis másképpen viselkedünk – emelik ki a közleményben.

Gesztelyi Nagy Zsuzsa: Sors – Önarckép (2012)

Mint írják, a művek által művészettörténeti korok, a családi szálak kapcsolatai is megjelennek, és az ábrázolt személyek megfigyelése során kialakult gondolatiságot tükrözik.

A tárlat analitikus, önreflexív és elmélyült viszonyrendszereket állít fel,

amelyekben a látogató lehetőséget kap arra, hogy kapcsolataira vagy akár önmagára is más szemmel nézhessen.

A kiállító művészek között van Benyovszky-Szűcs Domonkos, Czene Márta, Gesztelyi Zsuzsi, Görög László, Haniko, Határ Attila, Incze Mózes, Jagicza Patrícia, Kaliczka Patrícia, Kontra Ágnes, Kósa Dorothy, Lengl Orsolya, Majoros Áron, Mátyási Péter, Papageorgiu Andrea, Szabó Franciska, Szabó Klára Petra, Szabó Tamás, Tayler Patrick, Verebélyi Diána, Verebics Ágnes és Verebics Katalin.

Nyitókép: Szabó Franciska: Diák a művészettörténetből, Frans Hals, 2021 (részlet)