Az ellenzék és a kormánypártok az új színház-finanszírozási szabályozásról vitatkoztak kedd este az Országgyűlésben.

A közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőnek kell lennie

A kormány a fenntartói felelősség elvét kívánja érvényre juttatni az előadó-művészeti szférában, ami állami, önkormányzati és közös fenntartású színházak létrejöttét teszi lehetővé – mondta Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár kedden este az Országgyűlésben.

Fekete Péter az emberi erőforrások minisztere által benyújtott
kulturális törvénymódosító csomagot ismertetve kifejtette, a kabinet
célja egy olyan intézményrendszer és finanszírozás kialakítása, amely
illeszkedik a mára átrendeződött kulturális folyamatokhoz, alkotói
igényekhez.

Felidézte, a színházi világban 2015 vége óta zajlottak tárgyalások arról, milyen támogatási forma lenne megfelelőbb tao-felajánlások felváltására. Ezek során minden résztvevő egyetértett abban, hogy az új rendszerrel nem szabad csökkennie az ágazatba érkező forrásoknak, a közpénzek felhasználásának pedig ellenőrizhetőnek kell lennie – tette hozzá.

Az államtitkár hangsúlyozta, 2019-ben egy új elosztási rendszer váltotta a vállalkozások társasági adó (tao) felajánlásaiból fedezett finanszírozást, amellyel a kezdeti felháborodás ellenére végül minden színház jobban járt. Az új rendszer emellett azzal is jár, hogy az eredetileg önkormányzati fenntartású színházak egyre több állami forráshoz jutnak, miközben ennek a közös finanszírozásnak a formája jelenleg nincs törvényileg szabályozva – mondta. A fővárosi színházak esetében mindez azt jelenti, hogy az új támogatási formában félmilliárd forinttal kaptak többet, mint a korábbi tao-rendszerben, a vidéki teátrumok esetében pedig 30 százalékos a növekedés.

Fekete Péter aláhúzta, amennyiben az önkormányzati fenntartású
színházak a jövőben többet szeretnének megvalósítani, mint amennyire
lehetőségük van, akkor külön-külön jelentkezhetnek támogatásért, minden
esetben a művészi szabadságot garantáló egyedi megállapodást kötve az
állammal.

Szólt arról is, a törvényjavaslat létrehozza a Nemzeti Kulturális Tanácsot és meghatározza a kultúrstratégiai intézmények körét, amelyek hálózatot építve példát mutathatnak saját szakterületükön és közösen biztosíthatják a nemzeti identitás megőrzését.

Az államtitkár expozéjában közölte, Magyarország GDP-je 1,7 százalékát fordítja erre a területre szemben az 1,5 százalékos uniós átlaggal. Kitért arra is, hogy 2010 óta két és félszeresére emelkedett a kulturális célú támogatások összege, amely az idén már 453 milliárd forintra emelkedett, jövőre pedig 578 milliárd forintra emelkedik.

Kérdésre válaszolva Fekete Péter elmondta: a törvénytervezet előkészítése hosszú évekre nyúlik vissza, és egy előkészítés során sokféle ötlet merül fel, sokféle munkaanyag készül. Elítélte, hogy ha ezekből a munkaanyagokból „bárki kilop egyet a minisztériumból, esetleg azt manipulálja, megváltoztatja", és azzal a közhangulatot befolyásolja, olyan híreket terjeszt, amelyek miatt az emberek kimennek az utcára. „Nagyon komoly felelőtlenség politikai célok alapján felhergelni főleg az ifjúságot valami ellen" – vélekedett.

L. Simon: az NKA reformálása aktuális és fontos kérdés

L. Simon László, a Fidesz vezérszónoka kiemelte: olyan kérdéseket feszegettek előző nap a tüntetők, illetve olyan kérdésekről vitatkoztak a nyilvánosságban, amelyek a törvényjavaslatban egyáltalán nincsenek benne. Ezek a felvetések sem a törvény szövegéből, sem indoklásából nem következnek.

Közölte: nem azzal kell foglalkozni, hogy milyen munkaváltozatok voltak korábban, hanem azzal, amit benyújtott a kormány, és abban egy szó nincs arról, amiről a sajtóban beszéltek. Ezzel együtt az NKA reformálása aktuális és fontos kérdés – fűzte hozzá.

L. Simon László cáfolta, hogy a művészeti autonómiát, az alkotói szabadságot akarnák megsérteni vagy korlátozni. Joggal várhatják el a fenntartóktól, hogy akkora mértékben támogassák a saját intézményeinek, mint a magyar állam, és ebből nem következik, hogy egy-egy darabot milyen adaptációban állítsanak színpadra – hangsúlyozta. A magyar állam mellett az adófizetők is joggal várják el, hogy az önkormányzatok tegyék hozzá a saját forrásaikat – jelentette ki.

L. Simon hazugságnak nevezte az is, hogy a tao-támogatást kormányzati támogatássá alakították volna át. Az sem következik a javaslatból, hogy a kormány akarná kiválasztani a színházigazgatókat - jegyezte meg.

A Jobbik nem támogatja a javaslatot

Balczó Zoltán, a Jobbik vezérszónoka szerint a javaslat meg akar bontani egy kialakult egyensúlyt, ami a színházak önkormányzati és állami fenntartása között van. Úgy látta, attól, hogy az állam forrást biztosít, nem egyértelmű, hogy joga legyen beleszólni a vezetői kinevezésekbe.

KDNP: világos felelősségi viszonyok megteremtése a cél

Nacsa Lőrinc, a KDNP vezérszónoka cáfolta, hogy az alternatív színházakhoz hozzányúlna a kormány, vagy hogy a művészi-alkotói szabadság sérülne. Kitért rá: míg 2010-ben 172 milliárd forint állt rendelkezésre a magyar kultúrára a költségvetésben, 2020-ban ez már 584 milliárd forint lesz.

A kultúrstartégiai intézmények fogalmának megalkotásával az a legfőbb
cél, hogy világos felelősségi viszonyok mellett biztosítottak legyenek a
színházak működéséhez szükséges források, és igazságos helyzetet
teremtsenek. A javaslat tisztázza az intézmények fenntartásával
összefüggő kérdéseket – hangsúlyozta.

Azért is indokolt a szabályozás – folytatta Nacsa Lőrinc –, mert az elmúlt időszakban több köztörvényes, nem pénzügyi visszaélés gyanúja merült fel állami és önkormányzati forrásokból működő színházakban egyaránt. Az ellenzék ugyanakkor nem követelte a botrányok kivizsgálását, lezárt dolognak tekintették a Gothár-ügyet.

MSZP: a művészeti szabadság csorbítását tartalmazza a javaslat

Hiller István, az MSZP vezérszónoka úgy fogalmazott, a kormány
javaslatának szellemisége a művészeti szabadság csorbítását tartalmazza.
A Fidesz a politikai és a gazdasági tér elfoglalása után most a
kultúrát, a művészetet vette célba – tette hozzá.

Hiller István elmondta, nem olyan államot szeretnének, ahol a
miniszter az állami támogatásokért cserében megmondhatja, kik legyenek
az iskolák és színházak igazgatói, ez ugyanis a helyi autonómiák semmibe
vételét jelenti.