15 évvel azután, hogy Colby belefulladt a Wimlico-folyóba, fia, a rendezőként dolgozó Carl Colby dokumentumfilmet készített életéről. Ebből kiderül, hogy apja milyen lelki sebeket szerzett magának a vietnami háborúban, s hogy élete gyakorlatilag darabokra hullott a CIA-igazgatói posztjáról történő leváltása után. A film egyértelműen azt sugallja, hogy a hírszerző főnöknek elege lett az életből, amelybe ? fogalmazott Carl ? 'belefáradt'.
A családtagokkal és Colby életrajzírójával, Randall Woods-zal készített interjúk azonban teljesen másképp festik le az egykori CIA-igazgatót. Eszerint Colby egyenes, kérlelhetetlen katona volt, a család ráadásul a Huffington Postnak átadta a halottkém eddig soha nem látott jelentését, amelyben az áll, hogy Colby halálát szívroham okozta.
Colby legemlékezetesebb lépése az volt, amikor megosztotta a CIA 'családi ezüstjének' számító információit az ötvenes évek és a vietnami háború vége közötti időszak titkos hadműveleteinek részleteiről. A kongresszusi meghallgatáson a Church-bizottság előtt tett 'vallomásait' kollégái árulásként értelmezték, Scowcroft szerint Colby így próbálta meg begyógyítani sebeit, amit a háborúban szerzett. Családja amondó: Colby úgy gondolta, hogy Watergate után minden megváltozott, a Fehér Ház meggyengült, a CIA-t pedig az erős kongresszus "felügyelete" alá kell vonni.
