Az a megérzésem, miszerint a Szigeten délelőtt - szemben az éjszakai műszakkal - a múzeumszekció a hangulatfelelős, egy pillanat alatt szertefoszlik, ahogy befordulok a még épp csak hogy ébredező részlegre. Monumentális épületimitációk helyett meglehetősen alulméretezett, fehér sátrak alkotják az inkább rögtönzött tábornak tűnő Múzeumi negyedet. Itt-ott elheverő szigetelők, akik feltehetőleg nem a múzeumi élmények után sóvárogva jelentek meg a nyitás előtt.
 |
Úgy tűnik, a délelőtt többnyire holtvágány a Szigeten: a regenerálódás és ébredezés éteri állapotán túl nem igazán ad másra lehetőséget. Egyelőre nagymamák és családosok sem tűnnek fel, bár az egyre forrósodó klímát érzékelve ez nem is annyira meglepő. Délután kettő körül észlelhető az első mozgolódás a negyedben. A külső szemlélő számára aprónak tűnő sátrak nem sokat, de nem is keveset ígérő perspektívát tárnak a szigetlakók elé. A programok döntően az egyes múzeumok időszaki kiállításaihoz kapcsolódva próbálnak meg kedvet csinálni a tárlatokhoz, de érezhetően nem csak a reklám a cél. Ahogy Barabássy Orsolya, a Ludwig Múzeum info-mediátora elmondta, inkább a magyarok azok, akik informálódnak, a külföldiek pedig az olyan kulturális jelenségekkel ismerkednek, mint a skanzen. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbiak döntően ismerik Keith Haring munkáit, aki köré a múzeum Szigetre kitelepült programjait szervezik.
A Petőfi Irodalmi Múzeum által delegált Nyugat 100-busz Haring ötvenesére dupláz rá a maga 100 évet átölelő tárlatával. Felülete a legfeltűnőbb járműragaszokkal vetélkedik: jótékonyan egyesíti a reklámot és a Nyugat előtti tisztelgés gesztusát. A kerekeken guruló kiállítás nem hivalkodik: a fák hűs árnyékában, szerényen álldogál a negyed bejáratánál. Mintha a Nyugat íróóriásai épp most érkeztek volna vele egy átmulatott éjszaka után, leróni egy macskajajos tiszteletkört a kulturált, múzeumi közegben. Bár - igaz, ami igaz - ez a múzeumi tér egyáltalán nem a megszokott vitrinnézegetés jegyében alakult. Joó Emese, a Skanzen Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításüzemelési és interpretációs osztályvezetője hozzátette: ők kifejezetten a nem szokványos múzeumlátogatást szeretnék serkenteni. "Itt mindenki más arcát mutatja, mint a múzeumokban" - mondja.
A "felnőtt játszótér", ahol óriásbölcső és hatalmas székek teszik újra gyerekké a látogatót, reggel óta zsúfolt: a fiatalok önfeledten fényképezkednek - egy lány lelkendezve szakítja meg a beszélgetésünket, hogy gratuláljon a kiállításhoz. Mert gyereknek lenni jó - és egy ilyen helyen, mint a Sziget, néhány pillanatra még ezt is átélhetjük.
