 |
| A Svéd Királyi Balett szólistái |
1. Szerelmi háromszög a bárpulton
Break, akrobatikus rock-and-roll, közhelyes grimaszok - nagyjából ez jellemzi a három fővel fellépő Motionhouse 15 perces jelenetének (Chaser) eszköztárát. Két lány verseng egy srác kegyeiért: ki-kikacsintva a nézőre, gesztusaikkal látványosan túlmagyarázva a helyzetet. Mozgásrepertoárjuk, amely a nagy példakép, a DV8 társulat attraktivitására hajaz - némileg beszűkült, gyengén előadott. Az utolsó két perc (a végén egyedül maradt lány szólója) azonban felvillantja: amint koreográfiában, és nem sztoriban gondolkodik az alkotó, fizikailag is történik valami. Valami, ami azt mutatja: a test erős, és koncentrált állapotában képes arra, hogy megszólítson, elnyerje odaadó figyelmemet.
Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy noha az est folyamán látott művek közül ez volt a legkevésbé jelentős, mégis erről állítható csupán egyértelműen, hogy "passzol" ide, a Szigetre, a másik két előadást kisebb-nagyobb mértékben zavarták a körülmények.
2. Lassan...
A Baltazár Színház, ez a különös, Elek Dóra vezette "paratársulat" már nem egyszer ejtett ámulatba megdöbbentő erejű előadásaival, különösen az első években, amikor nálunk még teljességgel szokatlan gondolat volt az, hogy a hivatásos színjátszásban (sőt, bármely hivatásos területen) fogyatékkal élők is megjelenjenek. Mai előadásuk, a Kőválasz új bemutató: egy magyar családtörténet a II. világháború idejétől - kisebb-nagyobb lóugrásokkal - máig. Míg a Színházi sátor reszket a távolabbi rockválasztéktól, a színpadon néma jelenettel indít az est - és ez a kettősség végig, a csaknem kétórás darab alatt kísért.
A mű visszafogott hangvételű, kicsit kevesebb - és kevésbé harsány - benne a dal, mint az efféle zenés darabnak szánt előadásokban, s az idő vontatottan, lassan halad. Ezúttal fellépnek nem-Baltazáros színészek is, jelenlétük - bár profikról van szó - itt zavaró: az ő lassúságuk üres és indokolatlan, hiszen híján vannak az elfogódottságnak, szinte fojtogató koncentrációnak, amely e csodálatra méltó emberek munkáját jellemzi. Továbbra is legjobbak a mozgásos képek, azok közül is a csoportoké (briliáns az orvostanhallgatók kara), és lehengerlő az átélés, a hit. Mindazonáltal a szöveg kicsit túl "költői", elvont: olyan mondatok, gondolatok hangzanak el, amelyek idegenül csengnek e keresetlen eszközökkel játszó fiatalok (no jó, időközben már nem is olyan fiatalok) szájából. Hiszem, hogy az előadás még sűrűsödni fog (irgalmatlan sok a megtorpanás szövegben is, akcióban is), és különösen jót fog neki tenni egy zárt előadói tér... Egy azonban elmondható a balettelőadás után is: ezek az emberek jelenlétükkel ugyanolyan erővel érintenek, hatnak, mint "egészséges" művész kollegáik!
 |
3. Fenségesen
Három rövidebb művel érkezett a Svéd Királyi Balett szólistáiból rekrutált turnécsapat: a kortárs balettművészet immár klasszikusnak számító stílusaiból. Christina Caprioli Cicadája annak a tiszta Balanchine-Cunningham-Forsythe stílusnak egyik példája, amely egy-két évtizede átvette a vezetést a világ vezető balettszínpadain. Hűvös, elegáns és végtelenül technikás - Kevin Volans őrületesen kemény, repetitív zongoradarabjára. Mats Ek rövid gyöngyszeme (Pas de Dance) ezek után még hangsúlyozottabban tölti meg élettel, humorral és szenvedéllyel a színpadot. Nem tudok még egy mai, a klasszikus balett alapjairól kiinduló, annak magas szintű birtoklásával dolgozó táncalkotót, akinek ennyi valódi humor, irónia és önirónia lenne fellelhető a mozdulataiban!
Az este leghatásosabb alkotása (Castrati) Nacho Duatóé, aki Mats Ek és Jirí Kylián műhelyeiből kikerülve vette át a Spanyol Nemzeti Balett irányítását hosszú évekkel ezelőtt. Két mestere kézjegye fellelhető mozdulatain, ám szerkesztése egyéni: egyszerű, epikus, ugyanakkor latinosan drámai és lelkesítően energikus. A kilenc férfi beavatás-szertartásának kegyetlen, mégis szép sodrásába kerülünk, a csoport energiája ütközik az egyén magányos gyötrődésével. Itt olyan az akusztika, hogy Vivaldi teljes győzelmet arat: nem zavar be "odébbról" semmi: s az emberi test szépsége, ereje mindenek fölött dominál.
