A hajóroncsokra és más, vízalatti (tengeri és édesvízi) kulturális kincsekre nézve mind nagyobb veszélyt jelent a víz alatti technológia fejlődése, amelynek eredményeként ma már olyan régészeti-kulturális értékeket is el lehet érni, amelyek évszázadokon át háborítatlanul hevertek a mélyben - hívja fel az érintettek figyelmét az UNESCO.
A szöveget Francoise Riviere, a szervezet kulturális igazgatóhelyettese ismertette a szervezet párizsi székházában rendezett sajtóértekezleten. Riviere asszony kifejezte reményét, hogy még az év vége előtt hatályba lép a vízalatti kulturális örökség védelméről szóló nemzetközi egyezmény. Ehhez az szükséges, hogy addig 20 aláíró ország ratifikálja, ami valószínűnek tűnik. Az egyezmény a földi kulturális örökségről szóló konvencióhoz hasonlóan tartalmazza az e kincsek védelmében követendő eljárásokat, követelményeket.
A fontos elvek közé tartozik, hogy a leleteket lehetőleg helyben kell megőrizni, esetleg vízalatti múzeumok létesítésével. A megállapodás tiltja a vízalatti kulturális örökség kereskedelmi célú kiaknázását, ami, jegyezte meg az igazgatóhelyettes, "igen fontos pont a kincsvadászok özönével szemben".
A nemzetközi egyezmény jelentős joghézagot szüntet meg, kötelezővé téve a lelőhelyek védelmét és azt, hogy csak a vízalatti régészet szakértői tárhassák fel - a szabályozás hiánya eddig elősegítette a tiltott kereskedelmet, a leletek kifosztását, a titkos ásatásokat. Francoise Riviere asszony azonban hozzátette, hogy a megállapodás nem szabályozza a tulajdonjogot.
Spanyolország és Portugália, amelyek számára a megállapodás eszközt jelent a partjaik körül elsüllyedt armadák megőrzésére, az elsők között iktatták törvénybe a megállapodást, viszont Franciaország és az Egyesült Államok - jegyezte meg az UNESCO illetékese - "még csak alá sem írták". Az UNESCO becslése szerint az óceánok mélyén mintegy 3 millió hajóroncs nyugszik, de az egyezmény kiterjed az olyan vízalatti régészeti emlékekre is, mint amilyenek az alexandriai öbölben találhatók.
(Múlt-kor/MTI)
