Az utóbbi években sok kritika éri a fesztivált, miszerint a zenei kínálat egyre inkább a populáris regiszter felé kacsingat. Tény és való: a line up (My Chemical Romance, Sum 41, Thirty Seconds To Mars) elsősorban a fiatal generációt kívánta Sopronba csalogatni, ennek ellenére az idei VOLT nem tagadta meg magát, már ami a sokszínűséget illeti. A szokásos fesztiválbandák mellett, mint a Pendulum vagy a Parov Stelar, ismét elhozták a beat-box ausztrál mesterét, Dub FX-et, aki kétségtelenül a tavalyi év legnagyobb durranása volt. Most ugyan az újdonság érzete kiveszett a koncertélményből, hiszen Dub FX egy év leforgása alatt immár negyedszer lépett magyar közönség elé. Hozta a formáját, a kötelező slágereket keményebb drum and bass-ritmusokkal turbózta fel, ennek ellenére a közelébe sem ért a tavalyi koncertnek, ami a Massive Attacket szó szerint lemosta a nagyszínpadról.
Régi visszatérő volt az Asian Dub Foundation is, akikből mára kiveszett az, amivel egykor a Sziget nagyszínpadán délután négykor is képesek voltak olyan bulit csinálni, hogy a fal adta a másikat. A kor a magyar fellépőkön is nyomot hagyott: a Tankcsapda vagy a Kiscsillag meglehetősen unalmas rutinkoncerttel érkeztek. Lukács László szabadkozott is, hogy az orkánszerű szélvihar miatt nem használhatnak pirotechnikai eszközöket a fináléban. De nem a tűzcsóvák, hanem a szufla hiányzott az előadásból ? a szélgép, amely az orkánnal ellentétes irányba fújta Lukács hajzatát, az egész koncert komolyságát idézőjelbe tette. Azért a magyar fellépők között is akadt olyan, aki képes volt meglepetést okozni: a Brains például nem hagyott kétséget afelől, hogy a hazai underground szcéna egyik legkiválóbb bandája. Végre egy üdítő színfolt a sok kiégett, vagy kiégni készülő nagy öreg mellett.
Idén a Lővérek a VOLT keretein belül az EU Elnökség záró bulijának is helyet adott. Ennek apropóján lépett az MR2 színpadára az Emir Kusturica & The No Smoking Orkestra ? nem spóroltak az energiával, a közönség jól helyezkedő tagjai még a színpadra is felmehettek, hogy részt vegyenek a közös örömzenélésben. A szerb muzsikusok koncertje a szerdai nap csúcspontját jelentette: a Kusturica-filmekből jól ismert ritmusokra láthatóan igen fogékony a magyar közönség.
The Ting Tings
2011-ben a szervezők a biztos, bejáratott utat választották: a fiatalabb generációt igyekeztek a nagyszínpad főbb attrakcióival megfogni, a késő húszasoknak a szokásos fesztiválbandák és -arcok felléptetésével próbáltak kedvükre tenni, míg a legidősebbeknek ott volt az Edda, a Beatrice vagy az Európa Kiadó. A gördülékenység jegyében bevezetett ?metapay? kártyás fizetési rendszert leszámítva az egyetlen nóvum talán az volt, hogy a közepes erejű húzóneveket, mint például Moby, nagy dózisban tálalták, így a sok, nem különösebben érdekes, de ?miért ne? alapon élvezhető koncert együtt mégis hagyott valami nyomot a fesztiválozóban. A nagyszínpad programját szombat éjjel a Berlin Callingból ismert Paul Kalkbrenner zárta, aki a rövidre, ámde ütősre sikeredett The Ting Tings koncert után felrakta a pontot az i-re ? a német DJ egyszemélyes produkciója kiváló fináléja volt a fesztiválnak.
Ráadásul Sopron még mindig Magyarország egyik legbájosabb városa, kocsmái, éttermei és lakói miatt megéri évről évre visszatérni ide. Az időjárás, ami a VOLT esetében már-már hivatalos szereplő, idén is rányomta bélyegét a programra: most a szokásos zápor-zivatar helyett szelet kaptunk, nem is keveset. S jóllehet, a hőmérséklet ennek megfelelően inkább őszre emlékeztetett, és a dátumot tekintve sem a nyárindító a VOLT, mégis azt hiszem, hogy ez a hosszú hétvége a mai napig méltó indítása a nyárnak.
