 |
| Jelenet az Ibsen-műből Fotó: Éder Vera |
A színek évadának jegyében a bíborvörös januárt éli a Miskolci Nemzeti Színház, amelyet a teátrum az élet, a felébredés, az újraszületés, valamint a szenvedély színeként határozott meg. Emellett az árnyalat kapcsán kap helyet a színpadon a düh, az erő, a lebírhatatlan vágyódás és a gonoszság.
Kiss Csaba igazgató a Kultúra.hu-nak kifejtette: a színek a műfajok, tematikák, problémák gazdagságát nyújtják a nézőknek. A direktor bevallása szerint a szó szerinti sokszínűséget lehetővé teszi, hogy teátrum hatalmas szellemi potenciállal élhet: 42 színész, 12 fős balettkar, 22 fős kórus és 40 fős zenekar működik a falai között. Nem véletlen, hogy a legnagyobb bemutatószámot podukálja hazánkban. A vörös január így a Don Giovannit követően most Ibsen Rosmersholm-ját hozza el.
A történet szerint Johannes Rosmer egy nagymúltú család utolsó sarja, élete derekán úgy dönt, hogy beszáll az országot lázban tartó közéleti vitákba, legjobb barátja, Kroll iskolaigazgató azonban lejárató kampányt hirdet ellene, és a harcban felhasználja Rosmer múltjának tisztázatlan mozzanatát: felesége öngyilkosságának körülményeit.
?Rosmer valódi antihős. Szeretném, ha az az emberi esetlenség, amely benne van, ami miatt minden összeomlik körülötte, egy idő után idegesítő lenne. Ha egy férfi mellől két nő is kidől, meg tulajdonképpen kihal egy egész család, az elmond valamit arról a jellemről? ? fejtette ki Szőcs Artur rendező a főszereplő alakjával kapcsolatban. ?Kroll nem szabad ember? ? mesélt az iskola igazgató figurájáról Gáspár Tibor, aki úgy véli: a karakter sorsa determinált, számára a dolgok vagy fehérek vagy feketék. ?Ebben a darabban ez az igazán érdekes: hogy szövődik össze a személyes sors a napi politikai harccal? ? tette hozzá.
Dupláz a sirály
A magyar színház történetében egyedülálló vállalkozás, hogy Csehov Sirály című drámáját a színház idén két különböző szereposztásban, két rendezésben mutatja be. Kiss Csaba darabja december 6-án debütált , míg Rusznyák Gábor február 1-jén mutatja be Sirály-értelmezését. ?Teljesen más szereposztással, más fordításban, más látványvilággal készülnek az előadások. A nézők elé tesszük a darabot: így néz ki az ő olvasatában és ilyen az én értelmezésemben. Olyan lesz, mintha két teljesen különböző darabot látnának? ? jegyezte meg Kiss Csaba. Hozzátette:a céljuk az, hogy megmutassák a nézőknek: a rendezés valójában a világ olvasásának művészete. Annak, hogy jelenik meg a tehetség, az ember, nő-férfi kapcsolat, a fájdalom, a féltékenység más-más emberek olvasatában.?
Kultúra.hu/Miskolci Nemzeti Színház
