Alig ért véget a Művészetek Palotájában rendezett Ring, a karmester máris Ulmba utazott a Rádiózenekarral koncertezni. A napokban pedig kiderült az is, hogy az általa alapított és vezetett osztrák-magyar Haydn zenekar egyik lemezfelvétele elnyerte a német lemezipar rangos díját, s a kitüntetést Fischer Ádám októberben veheti át.
- Többször nyilatkozta, hogy a budapesti kísérlet, Wagner tetralógiájának négy nap alatti előadása vállalhatatlan, őrült feladat... Mennyire elégedett a végeredménnyel?
- Bár lehetetlennek tűnt, mégis sikerült... S még annál is többet kaptam a produkciótól, mint amit vártam. Azt hittem, a sorozat végére jobban ki leszek zsigerelve, de nem éreztem fáradtságot. A négy nap alatt előadott Ring nekem, a karmesternek is óriási élményt jelentett. Így sokkal intenzívebb volt a muzsika hatása, jobban kapcsolódtak egymáshoz a darabok, és néhány részlet más hangsúlyt kapott. Olyan volt számomra ez az egész, mint amikor valaki azt gondolja, sosem tud eleget enni a kedvenc ételéből, s ezért hatalmas adagot tesz belőle a tányérjára, hogy lássa, mennyit bír valóban elfogyasztani. Én a sorozat után is azt érzem, még mindig éhes vagyok. Bár szerintem ezt a zenekarról és a közönségről nem lehet elmondani... A Nibelung gyűrűjének a végére már nagyon fáradtak voltak a figyelemtől, ezért jövőre gondolkoznunk kell azon, hogy a tetralógiát mindkét alkalommal, egymás után következő napokon adjuk-e elő.
- S ha Bayreuthhoz viszonyítja a budapesti sorozatot?
- Sokkal jobban éreztem magam a Művészetek Palotájában, mint a Festspielhausban, de a Bayreuthi Ünnepi Játékok nem is arról híres, hogy munkakörülményei a közreműködők számára annyira kellemesek... A Wagner építtette színházban a muzsikusok szempontjából nagyon rossz az akusztika, és sokkal nehezebb az egymás közötti kommunikáció. Ezért is olyan gyötrelmes - főleg az első évben - dirigálni a teátrumban, a zenekar ugyanis nem hallja az énekest, a trombitás pedig a vonósokat... A Művészetek Palotájában azonban remekül tudtunk egymásra reagálni, és így sokkal szabadabban zenéltünk.
- Azt mondta, szeretné, ha ezekre az előadásokra azok a fiatalok is eljönnének, akik A gyűrűk urán nőttek fel. S valóban igaza van abban, hogy a nibelungok, sellők, óriások világa akár egy fantasyt is idézhetne. Sikerrel járt végül a terve?
- A látványvilággal, a vetítésekkel valóban fel akartuk kelteni az ifjúság érdeklődését is Wagner világa iránt, s láttam jó néhány fiatalt a nézőtéren. Remélem, jövőre még többen jönnek. A budapesti közönség ugyanis kicsit későn döbbent rá, hogy elfogytak a jegyek... Nagyon nehéz lemérni ilyenkor a tényleges hatást, hiszen bár rengetegen gratuláltak a sorozathoz, általában csak azok mondják el a véleményüket, akiknek tetszett a darab. Akinek kifogásai vannak, az nem jön oda hozzám az előadás végén, hogy ezeket a szememre hányja... Ezért mindig fenntartással és kellő mértéktartással kell kezelni a produkció után elhangzó, dicsérő szavakat. De bízom azért abban, hogy a sorozattal sikerül elérnünk: másra is úgy hasson a német komponista muzsikája, mint rám. Ez a muzsika ugyanis függővé tesz, s azt érzem, Wagner zenéje számomra kábítószer...
- Idén azonban már nem vezényel a Zöld dombon...
- Kijártam Bayreuthot, a tavalyi volt az utolsó szezonom, ugyanis annak a helynek is megvannak a maga szabályai. Azok az előadások, amelyeket én dirigáltam, lekerültek a műsorról. Most új produkciókat visznek színre, új karmesterekkel. De a jövő év is tartogat számomra egy izgalmas, új fesztivált, hiszen a Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatkozom be, a nyitópremiert vezénylem.
- Budapesten hosszú távra tervezte a Wagner-fesztivált, hiszen már egészen a 2013-ig kitalálta a programot, addig az esztendőig, amikor Wagner születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.
- Nincs teljesen készen a műsor, a dátumokat még pontosítani kell. S azt is látom már, hogy a jubileumi esztendőben, amikor világszerte a zeneszerzőre emlékeznek, nem lesz könnyű jó Wagner-énekeseket szerződtetni. A mostani sorozatot mindenesetre mércének tekintem. Az énekesek mellett a Rádiózenekar is fantasztikus teljesítményt nyújtott, túlnőtt önmagán.
- Azt nyilatkozta, az együttesre fordítja a Kossuth-díját.
- Már el is kezdtük ennek a tervnek a megvalósítását. A Rádiózenekarnál nemzetközi akadémia születik, amely alapítvány formájában fog működni. Ösztöndíjakat hirdetünk fiatal muzsikusok számára, akik így részt vehetnek a Ring-produkcióban. Óriási lehetőséget jelent ez az ifjú zenészeknek, hiszen ha igazolni tudják, hogy részt vettek a tetralógia előadásában, sokkal jobb eséllyel találnak munkát. Az akadémia jövőre indul el, s az alapítvány működésébe én nem is akarok beleszólni, a zenekari tagok lesznek a kurátorai.
- Július elején már az ulmi Donaufesten koncertezett az együttessel, Haydn A teremtés című oratóriumát és Kodály Háry Jánosát adták elő. Nem neheztelnek önre a Rádiózenekar muzsikusai, hogy az Operaházat választotta az együttes helyett?
- Nem tudom, nem beszélnek róla. Ez a döntés nekem is komoly lelkiismereti válságot okozott. S bár eleinte bíztam abban, hogy mindkét feladatot el tudom látni, kiderült, fizikailag sem lehet bírni. Ráadásul a Rádiózenekarnál olyan főzeneigazgatóra van szükség, aki többet, hatékonyabban tud lobbizni az együttesért. S bár a vezetői posztról lemondtam, továbbra is sokat muzsikálok a zenekarral, a nagy programokat én viszem tovább. Egyébként úgy vélem, kétféleképpen lehet munkahelyet megőrizni. Az ember vagy elkezd kiabálni, aláírásokat gyűjteni, vagy megpróbál olyan piaci rést találni, amivel bebizonyítja fontosságát, s érdekeltté teszi a munkáltatót abban, hogy foglalkoztassa. Ez utóbbiban segít talán a Wagner-napok sorozata.
- Hallottam azonban arról is, hogy a tervek szerint később az Operaház zenekara is bekapcsolódik a Müpában színre kerülő fesztiválba.
- Igen, mert annyi a feladat, hogy a Rádiózenekar nem bírja egyedül, de továbbra is ez az együttes marad meghatározó szereplője a sorozatnak. Az eddigi három esztendő alatt bebizonyítottuk, a Rádiózenekar kiválóan játszik Wagnert, sikereket arat külföldön. Emellett készül a Kodály-összkiadásunk is. Mindez jelzi az együttes művészi értékét, fontosságát.
- Az Operaház és a Rádió mellett azért akad még egy együttes, amely szintén fontos szerepet tölt be az életében. Az idén 21 esztendős osztrák-magyar Haydn zenekar nemrég nagy elismerésben részesült. Az MDG gondozásában megjelent, Haydn 88. G-dúr szimfóniáját, 101. D-dúr Óra szimfóniáját és A lakatlan sziget című operájának nyitányát bemutató felvételük, amelynek ön a karmestere, elnyerte a német lemezipar rangos kitüntetését, az ECHO-díjat, s az elismerést október 19-én veheti át.
- S addigra már túl is leszek az első operaházi premieremen, a Fidelión, október 5-én. Jövőre a Haydn zenekarral is sok közös fellépésem lesz, hiszen 2009 Haydn- emlékév. Bár olyan alkat vagyok, aki rengeteg mindennel szeret foglalkozni, mostanában a 24 óra egyre kevesebb dologra elég. A Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójaként több időt kell itthon töltenem, de azért nem tudok, és nem is akarok minden hidat felégetni magam mögött.
- Miért a Fidelióval mutatkozik be az Ybl-palotában?
- Egy operaházat általában három darabbal: A varázsfuvolával, A nürnbergi mesterdalnokokkal vagy ezzel a Beethoven-operával szoktak megnyitni. S nekünk, vezetőtársaimmal tényleg az a célunk, hogy új korszakot kezdjünk a budapesti dalszínházban. Ezt talán már jelzi a következő évad összeállítása, szereposztása is. A Fideliónak pedig azért örülök, mert amellett, hogy a zeneirodalom egyik legfontosabb darabja, segít alaposabban megismernem a zenekart és a kórust.
- Azt mondta, szeretné a házat nemzetközi rangúvá tenni, s arról is beszélt többször, csodákra ne számítsanak, csak jó előadásokkal szolgálhat...
- Ha az általam dirigált produkciók rosszak, akkor azonnal el lehet engem küldeni. De bízom azért abban, hogy amit vállaltam, azt végre is tudom hajtani. A következő szezonban különleges előadásokat kínálunk, reményeink szerint olyanokat, amelyek a Magyar Állami Operaház hírét viszik a világban. A Budapesti Wagner-napok neves közreműködői már beírják ezt a sorozatot az életrajzukba. Remélem, így lesz ez a budapesti dalszínház produkcióival is...
