Wim Vandekeybus - Ultima Vez (B): Spiegel /Tükör / tánc
2008. április 4-5. (P-Szo) 20h
Jegyár: 2200 Ft, diákjegy: 1700 Ft, a Trafó bérlet érvényes!
A neves belga koreográfus, Wim Vandekeybus tükörbe néz, avagy egy visszatekintő, összefoglaló koreográfia a Trafó színpadán! A flamand táncélet meghatározó alakja 20 év történetét eleveníti fel: a Spiegel-ben a tánc és fizikai színház határán mozgó előadásainak legjavát kapjuk. Kirobbanó energia, kiélezett helyzetek és lenyűgöző fizikai erőnlét jellemzi a társulat munkáját.
A színpadon kilenc táncos. Testek, amelyek maximális sebességgel mozognak, más testekkel ütköznek, taszítják és vonszolják, elkapják és ellökik egymást. Ebben a durva, szinte erőszakos világban a tökéletes kivitelezés jelenti a biztonság illúzióját. A veszély szinte tapintható, a nézői lélegzetek visszafojtva. A táncosok a fizikai lehetőségeik határmezsgyéjén mozogva lenyűgöző képekben tárják elénk a vandekeybus-i világot és formanyelvet, ahol a test érzelmi csatatér, az előadás pedig extrém sport. Téglák repülnek, védtelen ízületek közelében súlyos bakancsok dobolnak - a társulat hat jelentős darabjának legemlékezetesebb jelenetei elevenednek meg.
Wim Vandekeybus, a neves belga koreográfus pályája az Ultima Vez alapításával és a What the Body Does Not Remember (Amire a test nem emlékszik) című darab bemutatásával kezdődött. Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet mesterien elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez két évtizede hű maradt.
A Spiegel (Tükör) - 20 év és majdnem ennyi produkció után - a társulat meghatározó munkáinak elegye, egy best of válogatás, amely azonban nem nosztalgikus múltidézés, hanem őszinte szembenézés és egy sajátos pálya két évtizedének esszenciája. A Vandekeybus-szal most ismerkedők és a rajongók számára egyaránt kihagyhatatlan.
Wim Vandekeybus Anna Teresa De Keermaeker mellett Belgium legismertebb, világhírű koreográfusa. Munkáiban meghatározó fontosságú a zene és a mozgás kapcsolata. Számos kiemelkedő zeneszerzővel és előadóval dolgozott együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, Marc Ribot, Charo Calvo, Eavesdropper, David Eugene Edwards, George Van Dam), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe,). 1985 és 1987 között Jan Fabre - a legnagyobb flamand rendező - The Power of Theatrical Madness című darabjával járta be a világot, majd Fabre a már befutott Vandekeybusnak írt és rendezett egy szóló darabot 1997-ben.
Egyes munkáit Paul Bowles, Milorad Pavic, Julió Cortázar, Djuna Barnes írásai ihlették.
Meghívott koreográfus az izraeli Batsheva Dance Companynál (1996) és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. A Victoria flamand produkciós ház meghívására részt vesz a Nightshade projektben (2006), készít koreográfiát Sidi Larbi Cherkaoui számára (2002), 1993 és 1999 között artist in residence a Flamand Királyi Színháznál (Royal Flemish Theatre KVS).
Részlet a darabból és interjú flamandul / Extract of the piece and interview in Flemish:
Kritikák / Reviews:
Rendezés, koreográfia, díszlet és film / Direction, Choreography, Scenography & film: Wim Vandekeybus
Előadók/Performers: Laura Arís, Konstantina Efthimiadou, Elena Fokina, Robert M. Hayden, Germán Jauregui Allue, Jorge Jauregui Allue, Ulrike Reinbott, Manuel Ronda, Helder Seabra
Zene/Music: Arno & Ad Cominotto, David Byrne, Thierry De Mey, Pierre Mertens, Marc Ribot, Peter Vermeersch
Koreográfus-asszisztens és próbavezető/Movement assistant & rehearsal director: I?aki Azpillaga
Dramaturg és művészeti asszisztens / Dramaturge & artistic assistant: Greet Van Poeck
Styling: Isabelle Lhoas, Frédérick Denis
Díszlet-asszisztens / Assistants scenography: Isabelle Lhoas, Daniel Huard
Háttérfüggöny / Backdrop: Johan Daenen
Fényterv/Light design: Wim Vandekeybus, Francis Gahide, Ralf Nonn
Hangterv / Sound editing: Benjamin Dandoy
Színészek a filmben/Actors film: I?aki Azpillaga, François Brice, Carmelo Fernandez
Produkció/Production: Ultima Vez
Koprodukció/Co-production: KVS (Brussels), PACT Zollverein/Choreographisches Zentrum NRW (Essen), Théâtre de la Ville (Paris).
Támogatók/Supporters: Flemish Government and the Flemish Community Commission of the Brussels Capital Region, NKA
The renowned Belgian choreographer looks into the mirror - twenty years of Vandekeybus!
One of the most unnerving images Vandekeybus ever created opens the show. A group of dancers lying on the floor are forced into flinching self-defence by others trampling a violent war dance around their limbs. Bodies are working at maximum speed, in direct opposition to other bodies, in perfect timing. The violence and danger are palpable.
Twenty years ago -after founding his company Ultima Vez - with the premiere of What the Body Does Not Remember, Wim Vandekeybus brought into focus a whole new genre of modern dance. Referred to as "Flemish new wave". He viewed the body as an emotional battlefield, and performance as a kind of extreme sport. He has unlocked the violence of the human spirit and body for European dance and created a choreographic language for extreme emotions, for open and hidden conflict between men and women. Combat rolls, breakneck sprints and savagely wrestled duets became the defining vocabulary of a new generation.
Twenty years after the start of his career Wim Vandekeybus composes Spiegel, an evening with some remarkable scenes from his work. With nine dancers Wim Vandekeybus looks in the mirror. Spiegel is no simple collage, but a journey in search of the essence of his movement idiom. A retrospective of the energy and emotions at the base of his creations.
For an audience who has only recently discovered the work of Wim Vandekeybus and Ultima Vez, an opportunity to get to know the earlier performances; for the fans since the early days a journey through the evolution of the company.
"No one had ever done what Vandekeybus did: introducing real danger to the stage. Everyone who was there remembers the scene which has been revived in Spiegel. Dancers who race around the stage throw stones at each other. In the nick of time they always manage to avoid an accident. Yet it's no circus. Here Vandekeybus explores a concept of dance, or movement art, that no one else has." /De Morgen/
