„Ne vegyék komolyan az operát – ez egy kis játék, könnyed, kellemes, jó énekelni, játszani és hallgatni” – nyugtatta meg az Óbudai Társaskörben tartott sajtótájékoztató amúgy sem igazán nyugtalan résztvevőit Wolf Péter zeneszerző, a Maddalena & Lorenzo című új kamaraopera komponistája. Az alkotó elismerte, hogy bizonyos szempontból valóban rajta a bélyeg, hiszen a könnyűzene felől érkezett az úgynevezett komolyzenei világba, de ennek időnként az előnyeit is élvezi. Pályafutásának korai éveiben elsősorban táncdalokat, dalokat, televíziós- és filmzenéket írt, de idővel megjelentek munkái között a hangszeres versenyművek, írt balettzenét és kórusműveket is. Hangszerelései, átdolgozásai számos lemezen megjelentek, többek közt a Liszt Ferenc Kamarazenekar interpretálásában. Tavaly októberben mutatták be a Liszt Ünnepen a Sommerreise és A Reckless Requiem című műveit, amelyek szövegét Fábri Péter írta.
– Nem hátrány az operának sem, ha az ember meg tud írni egy-két olyan taktust, ami beleragad a hallgatók fülébe. Olyan zenében gondolkodom, amit a közönség könnyen képes követni, és igen, nem tartozom a kísérletező szerzők közé – szögezte le új művével kapcsolatosan a szerző. Legújabb munkájában is kipróbált alkotótársával, Fábri Péterrel dolgozott, akit a szövegkönyv megírására kért fel. Az író-librettista elmesélte, hogy egy olyan mű szövegének megírására kapott felkérést, amelyet akár koncertkörülmények között is elő lehet adni. Az tehát egyértelmű volt számára, hogy a történetet és a szereplőket illetően nem kell Aida vagy Traviata nagyságrendben gondolkodnia, ám egy ideig fogalma a se volt róla, miről is szóljon a zenés színmű. Szerencsére épp Lorenzo da Ponte önéletrajzát olvasta, aki a 18. század több híres zeneszerzőjével dolgozott, és neki köszönhetjük három nagyszerű Mozart-opera, a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte liberettóját is. A kalandornak sem utolsó író fordulatokban gazdag önéletírásában szereplő novellában találta meg Fábri Péter az új opera librettójának alapötletét.
Wolf Péter azt is elárulta, hogy egyértelműen Miklósa Erika hangjára, személyiségére szabva komponálta meg az opera női címszereplőjének dalait. A művésznőhöz nagyon régi és igen mély szakmai kapcsolat fűzi. A világhírű szopránénekes kapcsolatukról szólva el is mesélte, hogy Wolf Péter dalaival szerepelt először a magyar televízióban, majd a Sztevanovity Dusánnal közös, Wolf Péter-szerzeményeket tartalmazó lemez számait is felénekelte, amit ma is meghatározónak tart. Az új kamaraoperát, amelyben Maddaléna szerepét énekli, stílusában kortalan műnek tartja, pontosabban olyannak, amely „korokon átívelő táncdalfesztivál-hangulatot közvetít”. Az előadásban szereplő operaénekeseknek ezért ki kell lépniük művészi komfortzónájukból – fűzte hozzá. Véleménye szerint nagy slágereket tartalmaz a zenei anyag, és a próbák során egyre jobban érti és érzi a dalokat. Azt is nagyszerűnek tartja, hogy élő zeneszerzővel dolgozhat, hiszen így részese lehet a mű színpadi megszületésének. A szereplőkről szólva elmondta, hogy amikor Wolf Péter rábízta a többiek kiválasztását, Mester Viktória, Boncsér Gergely és Novák Péter volt az első gondolata, és nagyon örül, hogy sikerült is megnyerniük őket.
Mester Viktória annyit fűzött mindehhez hozzá, hogy a kamaraopera története olyan örök témákhoz nyúl, mint a szerelem, a szenvedély és az ármány. Zeneileg is közérthetőnek és magas színvonalúnak tartja Wolf Péter művét.
„Erika dalainál mindig egy Walt Disney rajzfilm jut az eszembe, nagyon dallamos, hatásos számok, nálunk megjelenik egy kis jazz is, összességében érdekes zenei világ. Vigyázni kell, hogy ne úgy énekeljük, ahogy Verdit vagy Mozartot szoktuk”, véleménye szerint meg kell találniuk az egyensúlyt a kettő határán.
Boncsér Gergely szerint az embereknek egyre nagyobb szükségük van arra, hogy kapcsolódási pontokra leljenek, és ez a mű, valamint a Társaskör mint helyszín erre kimondottan alkalmas.
Wolf Péter kicsit „panaszkodott” is a sajtótájékoztatón, mert Kováts Kriszta rendezői elképzelései miatt rengeteget kell dolgoznia a már késznek hitt munkáján. Ezért valójában igen hálás neki, de néha azért nem bánná, ha halott szerzőnek tekintenék, aki már nem bővíthet, változtathat az elkészült művén.
Fábri Péter végül azt is elárulta, hogy a 18. században játszódó történet alkalmat teremtett arra is, hogy az Anima Musicae Kamarazenekar zenészei dramaturgiailag is fontos szerepet kaphassanak az előadásban. Ennek köszönhetően jelenhet meg a történetben Paganini, és fordulhat meg Haydn Búcsúszimfóniájának ötlete, mivel itt nem kimennek, hanem egymás után bejőve kezdenek játszani a zenészek, sőt, a végén talán énekelni is fognak.
Az előadás első felében ráadásul a Varidance táncosai és az Anima Musicae Kamarazenakar művészei hangolják rá a közönséget a Velencében játszódó szerelmi történetre.
