Szavai szerint az újratemetés 10 órakor lesz a pécsi bazilika altemplomában, nem messze attól a helytől, ahol a neves költő, Pécs 26. püspöke sírját megtalálták. A szertartás nem különbözik majd egy hagyományos temetéstől, amely előtt bárki leróhatja tiszteletét Janus Pannonius földi maradványai előtt. Szerinte a szertartást követően konferenciát rendeznek Janus Pannoniusról és koráról neves történészek részvételével, a meghívottak listáját a napokban állítják össze.
Sümegi József megjegyezte: az egyházmegye eddig is valószínűsítette, de a legújabb antropológiai vizsgálatok idén tavasszal kapott eredményei alapján biztosra veszi, hogy a költő csontjait találták meg egy 1991-ben elvégzett ásatás alkalmával. A püspökség úgy véli, hogy az újratemetés kijár a magyar irodalom és a Római Katolikus Egyház e neves személyiségének, s méltó nyitánya lehet a fennállásának ezredik évfordulójára készülő Pécsi Egyházmegye jövő évi ünnepi rendezvénysorozatának.
Kárpáti Gábor régész felidézte, hogy Janus Pannonius csontjait 1991-ben a pécsi székesegyház renoválásakor fedezték fel. A fűtés felújításához az altemplom nyugati fala mellett egy árkot ástak: ekkor találtak nyolc csontvázat, melyek között volt jelölés nélküli, volt falazott kriptában elhelyezett és előbukkant egy olyan sír is, amely nagyjából a főoltár alatt helyezkedett el - mondta a régész, hangsúlyozva, hogy ez a hely az egyházi vezetőket illette meg.
A csontváz bal tenyere alatt, a jobb combnyakon az 1464-ben felszentelt II. Pál pápa ólomból készült bulláját fedezték fel a kutatók - mondta Kárpáti Gábor. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy Mátyás király és Vitéz János 1465 márciusában a pécsi püspököt küldte II. Pálhoz, megválasztását üdvözlendő.
A régész szerint ez volt Janus Pannonius karrierjének csúcsa, pár év múlva azonban kegyvesztetté vált: mikor Mátyás békét kötött a török szultánnal, Vitéz János egész köre úgy érezte, hogy politikai elképzelésük csődbe jutott, a király elárulta a Hunyadi-hagyományt. Vitéz János és Janus Pannonius szembefordult a királlyal, Hunyadi egykori vezérkarával, a hajdani törökverő vezérekkel összeesküdtek megbuktatására.
Mátyás azonban résen volt, rajtuk ütött, így Janus 1471 novemberében a felvidéki Léva mellől püspökségébe menekült, majd 1472. március 15-én elhagyta Pécset, és Itália felé vette útját. Az évek óta tüdőbajban szenvedő humanista költő útközben tüdőgyulladást kapott, és a Zágráb feletti Medvevárában meghalt. Janus Pannoniust ott temették el egy Remete nevű pálos kolostorban, később azonban egy híve exhumáltatta és Pécsre vitette. Egy kátrányos koporsóban rejtegették több évig, míg Mátyás a püspököt megillető tisztességes temetését el nem rendelte - tette hozzá a régész.
Arra a kérdésre, hogy mi alapján azonosították az antropológusok a sírban talált maradványokat, úgy válaszolt: a csont alapján megállapított életkor, a magasság, valamint a betegségek, amelyben az elhunyt szenvedett, mind megfeleltek annak, amit Janus önmagáról írt. A sír helye, a kátránynyomok, a pápai bulla, valamint az antropológusok - Marcsik Antónia és K. Zoffman Zsuzsa - szakvéleményei is alátámasztják, hogy 17 évvel ezelőtt valóban Janus Pannonius nyughelyére bukkantak - összegezte a régész. "Ha ez nem Janus, akkor száz százalékos hasonmása, (...) egy mostani gyilkossági ügyben ezek alapján a közvetett bizonyítékok alapján azonosítani lehetne" - fogalmazott.
Janus Pannonius 1434-ben született valószínűleg a Dráva menti Csezmice községben. Kisnemesi származású özvegy anyja költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra bízta. 1447-ben a magyar humanizmus atyja, Pier Paolo Vergerio tanácsára Janus Guarino da Verona ferrarai magániskolájába került, a koraérett gyermekben gyorsan kibontakozott a költői tehetség. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett, tanulmányai befejeztével pedig itáliai útra indult.
Mikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra került, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba: a királyné kancellárja, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett. Mátyás hamarosan pécsi püspökké nevezte ki. Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba az írást sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott, latin nyelven. Legjelentősebb alkotásai: Pannónia dicsérete, Mikor a táborban megbetegedett, Egy dunántúli mandulafáról, Mars istenhez békességért, Saját lelkéhez, Búcsú váradtól és Galeotto Marzióhoz.
(Múlt-kor/MTI)
