Tóbiás Áron tartalmas életpályát tudhat maga mögött. Az 1927-ben született író dolgozott a Magyar Rádiónál, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, az Országos Filmtudományi Intézetben, valamint a Magvető kiadó szerkesztőjeként is tevékenykedett. Most megjelent kötete, a Megmentett hangszalagok egy több szempontból is különleges kiadvány. Az 1956-os forradalom leverése után a ?kis íróper? vádlottjaként börtönbüntetésre ítélték, a Kádár-korszakban így nem tudott közel kerülni a sajtónyilvánossághoz. Ennek ellenére nem hagyott fel az újságírói tevékenységgel. Ahogy ő maga fogalmazott, ?a jövő? számára készített interjúkat, összesen 55 művésszel, történésszel, íróval, politikussal, akik akkor nem juthattak szóhoz. Ezek a beszélgetések akkor nem jelenhettek meg, vagy csak elenyésző példányszámban ? többségük most lát napvilágot először a Kortárs Kiadó gondozásában.

Az április 29-én tartott könyvbemutatót Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke nyitotta meg. Beszédében Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlította az írót, azzal a nyilvánvaló különbségtétellel, hogy ?Áron nem lanttal, hanem mikrofonnal járta végig a szellemi élet állomásait.? Az így megszületett krónikákat pedig kordokumentumoknak nevezte, amely ?hiteles képet tud nyújtani a XX. századi Magyarország lelki állapotáról, valós történelmi, szociológiai mozgásairól.?

Tóbiás Áronnal ezután Szakolczay Lajos irodalomtörténész-kritikus beszélgetett. A 88 éves szerző egy optimista megállapítással kezdte a társalgást: reméli, hogy a Megmentett hangszalagok nem önálló mű lesz, hanem első kötete egy sorozatnak és idővel az összes rögzített interjúja napvilágot láthat. Az önfeledt hangulatú beszélgetés főként anekdotázással telt. Tóbiás felidézte az országjárás élményeit, a forradalom és az orosz tankok, azaz "tankszik" megjelenését, valamint a meghatározó találkozásokat. Szakolczay például a Cs. Szabó Lászlóval készített beszélgetést emelte ki a kötetből, aki a Nyugat esszéíró generációjának meghatározó tagja volt. Tóbiás felidézte, hogy a vele való interjú egyik feltétele a műveinek ismerése volt - korábban ennek köszönhette azt is, hogy az Eötvös kollégiumba felvették. Az interjúk körüljárását és emlékezetes pillanatainak felidézését dedikálással zárta az író.

Fotó: Sáray Ákos