Öveges József
A fizikus-pedagógus professzor, piarista szerzetes Heki kutyájával az ötvenes–hetvenes évek hazai ismeretterjesztő televíziózásának fontos szereplője volt. 1895-ben született a Zala vármegyei Pákán. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természettudományok, különösen a fizika és a matematika iránt. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban kezdte, majd a kecskeméti piaristáknál érettségizett, már a rend tagjaként. Ezután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább, ahol fizikából és matematikából szerzett tanári diplomát. Oktatói munkáját egyedülálló módon végezte több piarista iskolában is: rendkívül közérthetően és szemléletesen magyarázta a bonyolult fizikai jelenségeket, így hamar népszerűvé vált diákjai körében. Később a Műegyetemre hívták tanítani.
A szélesebb közönség számára az ötvenes évek végén vált ismertté, amikor a Magyar Televízióban ismeretterjesztő műsorokat kezdett készíteni. Ezekben, ahogy a katedrán is, közvetlen, szórakoztató és érthető módon mutatta be a fizikát, számos gyermeket és felnőttet elbűvölve. Kísérleteit egyszerű, hétköznapi eszközökkel végezte, ami még vonzóbbá tette e tevékenységét. Budapesten hunyt el 1979-ben. Öröksége máig él a magyar oktatásban és ismeretterjesztésben. Íme egy sokatmondó idézet, mely betekintést enged pedagógusi hitvallásába: „A boldog és eredményes tanulókornak egyik titka, hogy ne tűrjön a diák sehol szellemi épületében pókhálós, homályos, sötét zugokat, hanem legfőbb gondod legyen minden értelmi köd eloszlatása! A kérdezés sohasem szégyen, hanem az igyekezet és a figyelem jele!”
Hevesi Sándor
A neves rendező, színházigazgató, egyetemi tanár, drámaíró, kritikus, író, műfordító 1873-ban látta meg a napvilágot Nagykanizsán. Zongoraművésznek készült, ám végül a színház mellett döntött. Igazi zseni volt, már ötödikes gimnazistaként kritikát írt a Zalai Közlönybe. A budapesti egyetemen jogi és filozófiai doktorátust szerzett. Színházelméleti írásai és kritikái számos lapban és folyóiratban jelentek meg. Nagyszámú prózai és drámai műfordítása mellett saját színműveket is írt. A rövid ideig működő Thália Társaságban a legmodernebb színházi törekvések úttörője volt. 1922 és 1932 között vezette a Nemzeti Színházat. Ebben az időszakban a teátrum példátlan virágzásnak indult, mivel Hevesi igazi reformokat hajtott végre. Új tagokat szerződtetett, és gyökeres változásokat vitt végbe a színjátszás stílusában. Hazánkban ő alkalmazta először külföldi rendezők elképzeléseit, bevezette a színházi bérletrendszert, továbbá megnyitotta a Nemzeti kamaraszínházát. Teljesen megújította a színház Molière- és Shakespeare-repertoárját, az összes darabot újrarendezte, ciklusokat állított össze, Shakespeare-kultuszt teremtett, és magyar szerzők műveit is sikerre vitte. Harmincnyolc év alatt csaknem kétszáznyolcvan darabot rendezett.
A Magyar Királyi Operaház főrendezőjeként dolgozott 1912 és 1915 között, 1927-től 1932-ig pedig tanított a Színművészeti Akadémián, nevéhez fűződik az első rendezői tanfolyam megszervezése. Színháztörténeti, dramaturgiai és rendezői tanulmányai a mai modern színházi gondolkodás alapszövegei.
Sikerei ellenére a színházi ellenzék szembefordult vele, amiben antiszemita, szélsőjobboldali indítékok is szerepet játszottak, ugyanis a felnőtten katolikus hitre tért Hevesi Sándor zsidó családból származott. Végül 1932-ben leváltották a színház éléről. Súlyos betegen is szenvedélyesen folytatta színházi munkáit, immár a Magyar Színházban. 1939-ben halt meg Budapesten.
Ma többek közt a zalaegerszegi színház, szülővárosában művelődési központ, illetve egy általános iskola, Budapest VII. kerületében tér, Egerben pedig utca viseli a nevét.
Deák Ferenc
A „haza bölcse”, a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere, országgyűlési képviselő, a magyar–osztrák kiegyezés egyik megalkotója Söjtörön született 1803-ban.
A reformkor nemzedékéből azok közé tartozott, akik tudásukkal és erkölcsi tartásukkal elismerést vívtak ki. Az 1839–1840. évi országgyűlésen általános elismerés övezte államférfiúi bölcsessége és önmérséklete miatt. 1839. augusztusi beszédében a nemzetnek a főrendekhez és a koronához fűződő viszonyát elemezte, kiemelve: az uralkodó és a nemzet közötti bizalom alapja csakis a jogok kölcsönös tiszteletben tartásából fakadhat. Ez a felszólalása az 1861-es felirat elődjének tekinthető. Deák jogi munkái közül kiemelendő, hogy elvállalta a büntető törvénykönyv összeállítását. Új irányt mutatott a felekezetek közötti vegyes házasságok kérdésében, továbbá komoly szerepe volt abban, hogy az ellenzék a nemesség adózási kötelezettsége, a közteherviselés mellett foglalt állást.
Az ismerősei által nehézkessége és megfontoltsága miatt csak „öregúrnak” titulált politikus higgadt, derűs ember volt, aki türelmesen várta ki az alkalmas pillanatot a kiegyezésre, s azután pártját szinte atyai tekintéllyel, hatalmas jogi tudással vezetve tető alá hozta a megállapodást.
A Deák-párt, vagyis az akkori kormánypárt, ahogy neve is mutatja, őt tartotta vezérének. A politikus azonban – miután végig hű maradt a reformkor polgári és demokratikus eszményeihez – növekvő ellenérzéssel figyelte a párt jobboldalra tolódását és a növekvő korrupciót. „Ördög az urak vezére, nem én” – fakadt ki egyszer elkeseredésében.
Részt vett a kiegyezés nyomán kialakuló rendszer kialakításában, majd megóvásában is, több alkalommal megkísérelte következetesen liberális elveit legalább részlegesen érvényesíteni, de pártja folyamatosan cserben hagyta. A beteg, idős politikus, miután veszni látta terveit, elveit, csalódottságában visszavonult a napi politikától. Utolsó parlamenti beszédében az állam és az egyház szétválasztásáért, a lelkiismereti szabadságért szállt síkra. 1876-ban hunyt el Budapesten.
Szülőháza Söjtör központjában áll, benne kapott helyet a páratlan deáki életművet bemutató kiállítás.
Kisfaludi Strobl Zsigmond
A klasszikus, neobarokk szobrászat képviselője Alsórajkon született 1884-ben. Monumentális szobrain kívül kisplasztikákat, köztéri domborműveket és síremlékeket is készített. Kezdettől jellemző rendkívüli elhivatottságáról tanúskodik a következő néhány sor is, melyeket önéletrajzában vetett papírra: „A tanulás nem volt a kenyerem, inkább rajzoltam, fúrtam-faragtam, sokat olvastam, főleg történelmet, üres óráimat a szabadban töltöttem, tanulmányoztam a réteket, a forrásokat s az erdőket, házakat építettem összetört apró zsindelyekből. Nagy festő, nagy építész szerettem volna lenni. Tizennégy éves lehettem, amikor az udvarunkon kutat ástak. Nagyszerű, zsíros agyagot hoztak a felszínre: gyúrni kezdtem! Megtaláltam, amit idáig hiába kerestem, a forma úrrá lett eddigi érzéseim fölött – szobrász lettem.”
A Magyar Képzőművészeti Főiskola professzoraként 1924-től 1961-ig oktatta a felnövekvő szobrásznemzedékeket. Alkotásait lendület, jó karakterábrázolás, Rodin hatása és elegáns mintázás jellemzi. Köztéri alkotásai közül jóval több mint ötven áll hazai köztereken. 1929-ben a barcelonai világkiállításon aranyérmet nyert Vénusz születése című aktszobrával. 1930-ban készült Szent Imre-szobra ma is a budai Móricz Zsigmond körtéren áll. Legismertebb alkotása a Gellért-hegyi Szabadság-szobor. Amerikában és Angliában is megismerhették műveit, 1935-ben kiállítása volt Londonban. Megmintázhatta a királyi családot (1937) és az arisztokrácia tagjait, illetve a neves írót, G. B. Shaw-t is. Megkapta a Corvin-koszorút, kétszer a Kossuth-díjat, majd a Kiváló Művész címet.
1975. augusztus 14-én halt meg Budapesten. Sírját a Fiumei úti sírkertben saját műalkotása díszíti. Hagyatéka a zalaegerszegi Göcseji Múzeumba került, szülőhelyén emlékszobát alakítottak ki.
Bérces Edit
Nyelvész, a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központjának docense, illetve minden idők legeredményesebb hazai ultramaraton-futója, világ- és Európa-bajnok, világrekorder. Zalaegerszegen született 1964-ben. A nemzetközi ultramaraton-szövetség, az IAU 2000-ben és 2002-ben is a világ legjobb női ultramaraton-futójának választotta. Karrierje során számos világcsúcsot állított fel, és országos szinten száz kilométertől negyvennyolc óráig szinte minden csúcsot tart. Kezdetben úszott, aztán triatlonozott, majd ezt váltották a futóversenyek. Számos magyar rekordja a mai napig él. Éppen idén múlt húsz éve, hogy Guinness-rekordot állított fel (megdöntötte a huszonnégy órás – 247,2 km – és a száz mérföldes – 14:15:08 óra – futópados futás világcsúcsát), és ezt a rekordját sem múlták felül azóta sem. Bérces Editet szülővárosa Pro Urbe- és Zalaegerszegért díjjal tüntette ki, s megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play-életműdíját is.
Portisch Lajos
A nemzet sportolója, sakkolimpiai bajnok, csapatban sakkvilágbajnokságon ezüstérmes, Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmes, kilencszeres magyar bajnok nemzetközi sakkmester Zalaegerszegen született 1937-ben. A világ sakktörténelmében egészen hihetetlen rekordot tart: húsz olimpián kétszázhatvan partit játszott, melyeken 176,5 pontot szerzett.
A Sakkmező című magazinnak egyszer így nyilatkozott: „Rajtam azt látták, hogy tényleg fapofával tudok koncentrálni, de hogy belül mi zajlik bennem, azt nem tudták, csak én, saját magam. Megvolt bennem a kettősség, amely azt eredményezte, hogy kívülről úgy tűntem, mintha vasidegeim lennének. Pedig belül sokszor türelmetlen voltam, ami oka is volt néhány vereségemnek… Számomra egy verseny mindig ünnep volt. Mindig irritált, amikor valaki, ha nem is piszkosan, de mondjuk gyűrött ruhában jött a partira. Én azt vallom, hogy nemcsak a külvilágot meg a közönséget, hanem az ellenfelet is meg kell tisztelni a normális megjelenésünkkel.”
Portisch Lajos 1989-ben Zalaegerszeg Város Díszpolgára kitüntetésben részesült.
Gábor Miklós
Minden idők legismertebb magyar Hamletje, Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején született Zalaegerszegen. A nagy sikert és ismertséget a színészi pályán az 1948-as, kultikus jelentőségű Valahol Európában című film egyik főszerepe hozta meg számára. Ezt követően pedig már nem volt megállás. Gábor Miklós azon kevés színészek közé tartozott, akikről még a külföldi kritikusok is ódákat zengtek.
Gyimesi Endre történész, levéltáros, a Pannon Írók Társaságának elnöke így írt róla a Zalai Hírlapban 2019-ben: „Gábor Miklós a XX. századi magyar színművészet egyik legnépszerűbb alakja volt. Több mint fél évszázados pályafutása során sikeres volt színpadon, filmen, tévé- és hangjátékokban egyaránt. Az angol kritikusok szerint az ő Hamlet-alakítása – Laurence Olivier mellett – a világon a legjelentősebb. Ő játszotta legtöbbször (mintegy háromszázszor) óriási sikerrel ezt a szerepet.”
Ruszt József rendező így búcsúzott barátjától a színművész temetésén: „Olyan életművet hagyott maga után, melynek értékelése, gondozása, sőt átörökítésének kötelességteljesítése mutatja meg, mit is kezd majd az őt követő nemzedék ezzel az eredendő kérdéssel: aztán mi végre az egész?”
Szülővárosa posztumusz díszpolgári címben részesítette Gábor Miklóst.
Árkus József
A legendás újságíró-humorista 1930-ban született Nagykanizsán. A városból már az ő gyermekkorában elköltözött a család. Árkus újságíró-iskolát végzett, különböző médiumoknál dolgozott, volt a Magyar Rádió rovatvezetője, 1966 és 1975 között a Népszabadság munkatársa, 1976-tól a Ludas Matyi, 1990-től pedig az Új Ludas főszerkesztője. Óriási sikert aratott a televízióban a Parabola című műsorral, melynek szerkesztője és műsorvezetője volt. Szatirikus írásainak egy része kötetbe gyűjtve is megjelent. 1992-ben hunyt el Budapesten.
Szendrey Júlia
Kevesen tudják, de a Balaton-parti város, Keszthely szülötte Szendrey Júlia (1828–1868) magyar költő, író, fordító, előbb Petőfi Sándor költő, majd Horvát Árpád történész felesége. Újmajorban jött a világra, apja Szendrey Ignác gazdatiszt volt, aki a Festetics-birtokon szolgált. Júlia színvonalas taníttatást kapott, amelynek eredményeként németül, franciául írt és olvasott, festett, jól táncolt, széles körű művészeti és irodalmi érdeklődés jellemezte. Hans Christian Andersen meséi először az ő fordításában jelentek meg hazánkban 1856-ban. Erről ma kevesebben tudnak, mint arról, hogy Szendrey Júlia Petőfi legszebb szerelmes verseinek az ihletője volt.
A 71-es főút és a fenékpusztai út között található majort a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campusa kezeli. A mostani nevén Szendrey-majorban lévő szülőházat emlékhellyé alakították át.
