Zalán Tibor: [Visz a vonat megyek utállak…]

Vers

Visz a vonat megyek utállak
huzatos vagon homályos sarkában
kihűlt marhaszívek között kuporgok
Száraz rizst marék összetapadt 
darabos sót viszek a számhoz

Egy száj ki szeretetlen évadok hidegéből
csókolta életbe a halál karcsú angyalait
A táj becsapódik benne
Ajtók melyeken
nem lép be senki
Ajtók melyeken
nem lép ki senki 
Vagy csak nem veszi észre  
a veszett jövés-menést
Elmennek és nem veszi észre
Széthordják az életét
és nem veszi észre 
Kik 
S ha ami maradt arra 
igényt tart-e még valaki
Hova viszi a vonat
Hol áll meg ha megáll