A nagy esti hajrá előtt Litkai Gergely stand up comedyjén pihenhettek a lármás koncertekben elfáradt fülek és a másnapos gyomrok. Azon már előző nap elcsodálkoztam, hogy mennyi embert vonz a dumaszínház, most viszont azon is, hogy a színültig telt sátor nézőközönsége egy pisszenés nélkül hallgatta végig a poénokat, alig álltak sorban a pultnál, abbamaradt a csocsó, nem csörögtek a mobilok, ami pedig nem kis teljesítmény egy könnyűzenei fesztiválon. Éppen ezért érdekes, hogy ilyen nagy tisztelet övezi ezt a pusztán verbális eszközökön alapuló műfajt ma, amikor semmit nem lehet eladni, ami nem elég látványos vagy botrányos.
A Tankcsapda lángcsóvákkal és fényes, füstös, hangos elemekkel tarkított show-ja a legtöbb embert vonzó produkció volt, ahol a fesztiválos közösségi élet újabb megható jelenetének lehettünk szemtanúi: biztonsági őr és első sorban tomboló rocker együtt énekelték a jól ismert melódiákat.
Jelest írnék az EFOTT leckekönyvébe környezetvédelemből a tudatos szemétkezelés miatt, nagy hangsúlyt fektettek ugyanis a szelektív hulladékgyűjtésre és a rendszeres tisztogatásra - az éjszakai bulik után másnap mindig tiszta sziget fogadott. Testnevelésből a változatos sportprogramokért; szociológiából a tömegek békés egymás mellett élésének prezentálásáért; arculattervezésből az ötletes reklámkampányért; végül pedig kommunikációból, a Velke Popovice sörfalunak köszönhetően, amely nem csupán ötletes programjai miatt kapna nálam jó jegyet, hanem azért is, mert példát mutathat a többi fesztiválnak, hogyan lehetne a kelet-közép európai államok közti párbeszédet a különböző kultúrák közvetítésével kivitelezni. Milyen szépen mutatna például egy cseh fesztivál központjában a kis magyar pálinkafalu, vagy a Szigeten egy román csorba bár.
De maradjunk a realitások talaján, nézzünk szét az elbontott fesztivál romjain, élvezzük a csendet és reméljük, hogy nem csak a szépen összegyűjtött szeméthegyekben vagy a szemek alatti karikák formájában hagyott nyomot ez a fesztivál.
