Zene és költészet találkozása

Zene és a költészet találkozik február 3-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Szelevényi Ákos Franciaországban élő szaxofonművész, a free jazz műfajában elismert tehetség. Závada Péter költő, főként a Akkezdeth Phiai underground együttes alapítójaként híresült el, de megjelent már két verseskötete is Ahol megszakad és Mész címmel. A Zene szava című előadás keretén belül az ő kettősüket hallhatják majd az érdeklődők, több magyar fiatal jazztehetség kíséretében. Szelevényi Ákos októberi, Homage á Huszárik koncertvetítésének a folytatása ez az est. Akkor hét másik zenésszel társult Szelevényi Ákos, a műsor alapjául pedig az Elégia című film szolgált. A mostani koncerten nemcsak Závada Péter költő csatlakozik hozzá, hiszen nem pusztán a kortárs szabad költészet a téma, hanem a kortárs szabad zene is. Így fellép Porteleki Áron, Ajtai Péter és Miklós Szilveszter is. Emellett pedig rendkívül különleges hangszereket is megszólaltatnak az előadók: Szelevényi Ákos ugyanis a világ különböző tájairól gyűjtött össze hangszereket, így például a koncerten játszanak többek között vietnámi szertartási gongokon, tibeti hangtálakon és fafúvósokon is. Ezekre a hangszerekre és a zenei összejátékra reflektál majd Závada Péter, akit a koncert előkészületeiről, a jazzel való kapcsolatáról kérdeztünk.

Mi volt az előadás koncepciója, illetve ami a legfőbb: ki keresett meg téged az est gondolatával?

Szelevényi Ákostól érkezett a felkérés. Mi már korábban léptünk fel közösen egy költészet napi rendezvényen. Akkor Szelevényi Ákos különböző hangszereken játszott, és bár nem volt szerencsém az ő zenéjére szövegeket mondani, de hallottam, ahogy játszik és valószínűleg ő is hallotta, ahogyan én felolvastam, így kezdődött a kapcsolat. Ez alapvetően improvizatív jellegű jazzelőadás lesz, melyen verseket fogok felolvasni.

Az idei filmnapok központi témája a montázs. Ez hogyan jelenik majd meg a közös koncerten?

Számos remek zenész kíséretében, nagyon érdekes hangszerek összjátéka alatt fogok felolvasni. Egyfajta zenei montázs jön majd létre, különböző atmoszférákat fognak teremteni a zenészek, ezáltal egyrészt a hangszereknek is különböző montázsa lesz hallható, másrészt a szöveg önmagában is egy montázs jelleget ölt majd, mert számozott töredékeket fogok fölolvasni. Tehát nem összefüggő, koherens dolgokra kell számítani.

Milyen konkrét szövegekkel készültél?

Az új kötetemből, amely most készül, válogattam össze számozott verseket. Ezek főleg a nézés tapasztalatát járják körbe. Azt próbálják leírni, hogy milyen, amikor az ember lát, hogyan szemléli maga körül a világot. Az érzékszervi tapasztalásokat írja le, kicsit talán összefügg a színházzal is, hiszen színház szakon végeztem, így ez is meghatároz.

Akkor ezek még nem előadott alkotások?

Nagyrészt nem, egy-két helyen tartottam csak felolvasást ezekből a szövegekből, főként vidéken. Illetve az Élet és Irodalomban is publikáltam már egy-kettőt, és a Műútban is jelent már meg néhány.

Ez az est lényegében a free jazz köré épül. A műfaj mennyire áll hozzád közel? Akkezdet Phiaiból kiindulva kicsit azért más irány.

Más, persze, de többször léptem már fel jazz-zenészekkel, tehát abszolút nem lesz újdonság ilyen szempontból. Balázs Elemérrel, Szőke Szabolccsal, Dés Andrással is volt már közös estünk, nemrég pedig volt egy szintén improvizatív estem Fekete Kovács Kornélékkal, ahol szintén fellépett Dés Andris is.

Akkor nem is volt nehéz megtalálni a közös hangot Szelevényi Ákossal?

Nem, meg ez tényleg abszolút improvizatív est lesz, tehát nem is próbáltunk egyáltalán. Összeültünk és megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, de nem álltunk neki összerakni anyagot. Ez az improzás lényege is, hogy ott, a helyszínen jöjjön létre valami olyan, amely korábban még sosem. Ha pedig az ember már elpróbál valamit, akkor elvárásokkal, görcsökkel áll hozzá az egészhez, ez pedig sokszor akár el is térítheti a teljes szabadságtól, attól, amit szeretett volna megalkotni. Pont ez a lényeg, és azt szerettük volna, hogy a helyszínen szülessenek meg a dolgok azzal, ahogyan egymásra reagálunk.

Elég különleges hangszerek is megszólalnak majd a koncerten, mint például a tibeti hangtál. Ez egyáltalán nem feszélyezett?

Abszolút nem, szerintem pont ez a jó benne, ettől kihívás. Az a jó az improvizációban, hogy nem lehet elrontani, mert olyan, mint egy jó beszélgetés. Ha tudod, hogy azok, akikkel beszélgetsz, jók abban, amiről szó van, akkor egyetlen dolgot tudsz tenni: figyelni a másikra. Hiszen itt mi számít hibának? Semmi. Egyetlen dolog lehet ebből: nagyon inspiráló kihívás. Jelen esetben, hogy vajon mit fogok reagálni arra, amikor a másik fél behoz például egy ilyen tibeti hangtálat.

Fischer Viktória